Luna–2

Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Luna–2-et, azt a témát, amely nagy vitát váltott ki a mai társadalomban. A Luna–2 nagyon fontos téma, mivel a lakosság széles körét érinti, és kihat a mindennapi élet különböző területeire. Ebben a cikkben a Luna–2 különböző perspektíváit vizsgáljuk meg, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk a következményeire, és mély reflexiókat generáljunk. A Luna–2 eredetétől a lehetséges megoldásokig, beleértve rövid- és hosszú távú következményeit is, olyan téma, amely komolyan és szigorúan megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, ezért nagyon fontos, hogy elmélyüljünk elemzésében.

Luna–2
Ország Szovjetunió
ŰrügynökségRKK Enyergija
GyártóRKK Enyergija
Küldetés típusabecsapódás
NSSDC ID1959-014A
Küldetés
CélégitestHold
Indítás dátuma1959. szeptember 12. 06:39:42 UTC
Indítás helye
HordozórakétaVosztok–L
Becsapódás1959. szeptember 13. 21:02:24 UTC
Az űrszonda
Tömeg390,2 kg
Leszállás helye29,1°É 0°Ny
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–2 témájú médiaállományokat.

A Luna–2 (Luna E–1–6) (a nemzetközi sajtóban esetenként: Lunyik-2) a szovjet Luna-program második, Hold felé indított űrszondája. Az első űrszonda, amely elérte a Hold felszínét.

Küldetés

Tervezett feladat a Hold megközelítése-eltalálása, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata. Szeptember 12-én hajnalban, úton a Hold felé 156 000 kilométerre nitrogéngázt engedett ki a világűrbe, amit a Földről 5-6 percig lehetett megfigyelni, illetve lehetőség volt a röppálya vizuális mérésére.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1).

Három alkalommal (szeptember 6-án, szeptember 8-án és szeptember 9-én) kellett az indítást félbeszakítani. 1959. szeptember 12-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy párhuzamos elrendezésű, háromlépcsős R–7 Szemjorka típusú interkontinentális rakétából továbbfejlesztett, Vosztok–2 típusú hordozórakétával indították pályára. Közvetlen felemelkedéssel érték el a szökési sebességet. Hasznos tömege 390 kilogramm volt, mérete és formája tekintetében megegyezik a Luna–1-gyel.

Szeptember 13-án, 39,5 órás repülés után 3,3 kilométer/másodperces sebességgel becsapódott a Holdba. A becsapódási pontot a Palus Putredinis régióban nagyjából a 0° hosszúsági és 29,1° északi szélességi pontra becsülték. A becsapódási porfelhőt az MTA Csillagvizsgáló Intézetében, a Szabadság-hegyen, a svédországi Uppsalában illetve Ill Márton csillagász vezetésével a Bajai Obszervatóriumban vizuális megfigyeléssel detektálták.

Műszerei által időbeli változásokat mért az elektronfluxusban és az energiaspektrumban a földi külső sugárzási övezeten belül. A Holdnál nem talált sugárzási övezetet, sem jelentős mágneses mezőt. A Luna–2-t három komponensű magnetométerrel látták el, hasonlóan, mint a Luna–1-et. A mérési eredmények a földi sugárzási övezetekben hasonlóak voltak a Luna–1-éhez. 33,5 órai repülés után érte el a Holdat, becsapódásnál a holdi mágneses tér erősségének felső értékét a felszínen 100 gammára becsülte.

Források

Jegyzetek

  1. szerk.: Hegedüs Tibor, Jäger Zoltán, József Rita, Vaskúti György: Csillagászat Baján A bajai csillagászat 50 éve, Borbás Mihály, Ill Márton, 2000, Ártér könyvek VI., Baja: Ártér Alapítvány, 16. o.. ISSN 1218-6333. ISBN 963-85258-3-5 


Külső hivatkozások

Elődje:
Luna E–1–5

Luna-program
1958–1960

Utódja:
Luna–3 (Luna E–2A–1)