Lunz am See

Ebben a cikkben a Lunz am See-et egy teljesen új nézőpontból vizsgáljuk meg, elemezzük a legfontosabb szempontokat és a különböző kontextusokban rejlő következményeit. A Lunz am See számos tudományágban érdeklődés és vita tárgya volt, és jelentősége tagadhatatlan a mai világban. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásáig a Lunz am See olyan téma, amely alapos vizsgálatot érdemel, hogy megértsük valódi jelentését és hatókörét. Ezeken az oldalakon megfejtjük a Lunz am See körüli titkokat, és megpróbálunk rávilágítani annak számos oldalára, lehetővé téve az olvasó számára, hogy elinduljon a felfedezés és az önvizsgálat lenyűgöző utazására.

Lunz am See
Lunz am See címere
Lunz am See címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományAlsó-Ausztria
JárásScheibbs-i járás
Irányítószám3293
Körzethívószám07486
Forgalmi rendszámSB
Népesség
Teljes népesség1806 fő (2018. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság601 m
Terület101,43 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 51′ 38″, k. h. 15° 01′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 51′ 38″, k. h. 15° 01′ 37″
Lunz am See weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lunz am See témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lunz am See osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Scheibbsi járásában. 2022 januárjában 1786 lakosa volt.

Elhelyezkedése

Lunz am See a Scheibbsi járásban
A Háromkirályok-plébániatemplom
Az Amonhaus
A Seehof kastély

Lunz am See a tartomány Mostviertel régiójában fekszik, az Eisenwurzen történelmi tájegységben, az Ybbs (helyi nevén Ois) folyó mentén, az Ybbstali-Alpokban. Legnagyobb állóvize a Lunzi-tó. Területének 81,1%-a erdő, 12% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 7 katasztrális községre tagolódik: Ahorn, Bodingbach, Hohenberg, Lunzamt, Lunzdorf, Seekopf és Weißenbach.

A környező önkormányzatok: északra Gresten-Land, keletre Gaming, délnyugatra Göstling an der Ybbs, nyugatra Sankt Georgen am Reith, északnyugatra Ybbsitz.

Története

A település területén talált 4 ezer éves kőbalta alapján a régió már az újkőkorban is lakott volt. Lunzot először 1203-ban említik az írott források. 1340-ben III. Albert herceg szerezte meg a Lunzot és a környékbeli erdőket és a gamingi apátságnak adományozta. Templomának első említése 1392-ből származik. A falu gazdasága ekkor már a vasércfeldolgozáson alapult; ebből a célból vashámorok sora épült a folyó mentén. Lunz ekkori prosperálását tanúsítja a reneszánsz stílusban 1551-ben épült Amonhaus.

1832-ben Andreas Tüpper scheibbi vállalkozó vízhajtású vashengerművet alapított a településen. AZ 1890-es években megépült a keskeny nyomtávú Ybstalbahn, amely lehetővé tette a helyi áruk gyors szállítását (1988-ban a forgalmat megszüntették a vonalon és csak nosztalgiajárat közlekedik rajta).

1932-ben az önkormányzat területén, a Grünloch dolinában jegyezték fel a valaha mért legalacsonyabb hőmérsékletet Közép-Európában, -52,6 °C-ot.

Az 1938-as Anschlusst követően Lunzot a Német Birodalom Niederdonaui gaujába sorolták be. A Lunzi-tó partján kiképzőtábort létesítettek a Hitlerjugend számára. A második világháború után a település ismét Alsó-Ausztria részévé vált.

Lakosság

A Lunz am See-i önkormányzat területén 2021 januárjában 1786 fő élt. A lakosságszám 1961-ban érte el a csúcspontját 2340 fővel, azóta fokozatos csökkenés tapasztalható. 2019-ben az ittlakók 96,7%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,5% a régi (2004 előtti), 1,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 95,6%-a római katolikusnak, 1% evangélikusnak, 2,5% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor a legnagyobb nemzetiségi csoportot a németek (99,1%) mellett a magyarok alkották 0,2%-kal (5 fő).

A népesség változása:

2016
1 794
2018
1 806

Látnivalók

A Lunzi-tó
  • a Seehof kastély (2003-ig Lunzi biológiai állomás)
  • a Háromkirályok-plébániatemplom
  • az Amonhaus (ma városháza, illetve múzeum)
  • a 60 méteres Ludwig-vízesés

Jegyzetek

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lunz am See című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.