A mai világban a Mályusz Elemér elkerülhetetlen jelentőségűvé vált. Hatása az élet minden területén érezhető, a politikától a technológiáig, a kultúráig és a szórakoztatásig. A Mályusz Elemér szenvedélyes vitákat váltott ki, mélyreható változásokat generált, és számos esemény irányát szabta meg. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Mályusz Elemér jelenségét, elemezve annak számos oldalát, és megvizsgáljuk a kortárs társadalomra gyakorolt hatását.
Mályusz Elemér 1898. augusztus 22-én született Makón, a városi bíróság szolgálati lakásában. Édesapja dr. Mályusz György Péter (1860–1910), m. kir. honvéd huszár hadnagy, kir. törvényszéki bíró, a Szegedi Ker. Munkásbiztosító választott tagja, édesanyja alsó- és felsőruttkai Ruttkay-Nedeczky Anna Franciska Paulina
(1869–1922) volt. Anyai nagyszülei alsó- és felsőruttkai Ruttkay-Nedeczky Sándor, akinek az ősei Turóc vármegyéből eredtek, és pacséri Tocsek Anna (1833–1872) voltak. Apai nagyszülei dr. Mályusz Károly (1812–1885), orvos, és hajniki Bezegh Emerentia (1838–1909) voltak.
Mályusz Elemér a szegediPiarista Gimnáziumban tanult, majd egyetemi tanulmányait 1916-ban kezdte meg a budapestiEötvös József Collegium történelem-latin szakos hallgatójaként. 1920-ban doktori oklevelet szerzett a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán. 1932. augusztus 1-jén Budapesten, a VI. kerületben házasságot kötött a polgári származású Császár Edittel (1910–1992), dr Császár Ernő (1881–1952), irodalomtörténész, gimnáziumi tanár, tanügyi főtanácsos, és Koós Mária Anna (1881–1957) gyermekével. Két gyermekük született: Miklós (1936–2019) és Károly (1939–2017).
1947–1954 között az Evangélikus Országos Levéltár vezetőjeként és újjárendezőjeként tevékenykedett. 1945-ben politikai okokból kényszernyugdíjazták. Kezdeményezte Csehszlovákiába való repatriálását, de erre nem került sor. Az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársaként dolgozott 1968-as nyugállományba vonulásáig. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, haláláról beszámolt a Magyar Nemzet és a Népszabadság is.
Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban. 27 történészportré. Budapest, 2007, Palatinus. 78-83. és 101-107. o.
Mályusz Elemér. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
További irodalom
Mályusz Elemér emlékezete, 1898–1989. Az 1998. október 7-én Makón rendezett Csongrád Megyei Levéltári Napok előadásai; szerk. Hoffmann Éva; Önkormányzati Képviselőtestület, Makó, 1999 (A makói múzeum füzetei)
Erős Vilmos: A Szekfű-Mályusz vita; Csokonai, Debrecen, 2000 (Csokonai új história)
Benda Gyula 2006: Történelem és szociológia – Mályusz Elemér történetírása a két világháború között. In: Társadalomtörténeti tanulmányok. Budapest, 77-81.
Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. , Béta Irodalmi Rt.,
Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000
Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965
Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-
Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-
Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. – 1973, 1986, 1991, 1997, 2001
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003
Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
Szegedi egyetemi almanach 1921-1970. Szerk. Lisztes László, Zallár Andor. Szeged, Hungária ny., 1971
Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942
Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. , Dante-Pantheon, 1936