Madjarok

Napjainkban a Madjarok olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír és az emberek széles körét érdekli. Az idő múlásával a Madjarok egyre nagyobb jelentőséget kapott a mindennapi élet különböző területein, és sokak számára elmélkedés és vita tárgyává vált. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a személyes vonatkozásaiig a Madjarok-nek sikerült megragadnia sok ember figyelmét és felkelteni az érdeklődését. Ebben a cikkben a Madjarok-hez kapcsolódó különböző szempontokat és megközelítéseket vizsgáljuk meg, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról, amely kétségtelenül a jövőben is releváns lesz.

 Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

A madjarok egy török nyelvű népcsoport Kazahsztánban, a Torgaj-vidékén. Létszámuk jelenleg 1-2 ezerre tehető.

Történetük

A madjarok a kazahsztáni Torgaj vidékén élnek. Szűkösen fellelhető írott és íratlan történelmi emlékeik szerint 300-400 évvel ezelőtt telepedtek le a Sarikopa-tó körül. Valószínűleg a délkeleti Karatau régióból érkeztek, amely jelenleg a dél-kazahsztáni Zhambul megyében/tartományban található (Bíró, 2007). A „madjart” mint etnikai csoportot a 16-17. századi közép-ázsiai krónikák említették meg az aral-kaszpi térségben zajló háborúk kapcsán Abul-hair kán oldalán.

Benkő Mihály kutatásai szerint 1847-ben a madjar a harmadik legnagyobb törzs volt a Szarikopa-tó környékén 375 jurtával. Az orosz hódítók elleni küzdelmekben létszámuk megfogyatkozott, és 1866-ban már csak 260 jurta állt. Az első világháború alatt, majd a Szovjetunió megalakulása után is ellenszegültek a hatalomnak, ami tömeges kivégzésüket eredményezte, így a népcsoport létszáma tovább csökkent.

A madjarok jurtákban éltek és nomád-pásztor életmódot folytattak az 1960-as évekig, amikor is a korábbi Szovjetunió megkezdte a kolhozrendszer kiépítését, és a törzseket letelepedésre kényszerítette, állandó baraktelepekre. Jelenleg a városi területektől távol, relatív elszigeteltségben élnek leginkább. A tudományos érdeklődés figyelmébe először 1964-ben kerültek, amikor a kazah nyelvész Seitbek Nurhanov tájékoztatta Tóth Tibort a létezésükről egy almati tudományos konferencián. Egy évvel később Tóth Kazahsztánba utazott, és 1965 áprilisában felkereste a Madjar-törzs feltételezett lakhelyét. Kutatásairól 1966. április 12-én a Magyar Tudományos Akadémián, az antropológiai Témabizottság kibővített ülésén tartott beszámolót, melynek szövegét az MTA Biol. Oszt. Közl. 9. (1966) 283-299. oldalán "Az ősmagyarok mai relictumáról" címmel publikálta. Azonban az akkori Szovjetunió illetékes hatóságai nem engedélyezték a további tudományos munkát, és ez véget vetett a kutatásnak.

A madjarok törzsi konföderációban élnek az Argün-törzzsel, és mindkét törzs a Középső Hordához (Orta Zsüz) tartozik. A madjarok számának alakulására leginkább az utóbbi néhány évtizedben Torgaj területről történő elvándorlás volt hatással. Az emberek a férfiági leszármazás alapján tagjai a törzsnek. Házasodási szokásaik miatt a madjarok „lokális exogámiában” élnek, ami azt jelenti, hogy egy madjar férfinak tilos madjar nőt elvennie. A Középső Horda más helyi törzseiből választhat csak magának feleséget (leginkább az Argün, Kipchak, Kerei és Najman törzsekből), ahol is ugyanilyen szigorú házasodási szokások élnek, melyek Közép-Ázsia nomád népeinek körében korábban általánosak voltak a beltenyészet elkerülése végett (Bíró, 2007). Ennek következményeképpen, hasonlóan a többi helyi törzshöz, egy madjar férfi feleségének anyai ágon gyakran madjar ősei vannak, és így a helyi törzsek együttesen egy „regionális endogámiában” élnek. A madjar törzs létszáma – a vándorlókat is beleértve – mindössze 2000 fő körül van.

A madjar név eredete

A magyar népnévhez való hasonlatossága miatt vannak, akik szerint ezzel rokon nyelvileg. A magyarázat nehézsége, hogy a kazak nyelvben a török -dzs- hang -zs- hanggá alakult. Ennek megfelelően egy magyar, madzsar alakból a mai kazak nyelvben a mazsar alakult volna. A madjar (helyesebben madiyar) tehát ettől független alaknak tűnik.

A név arab-perzsa eredettel is megmagyarázható. Ezek szerint egy személynév eredetű nemzetségnévről lenne szó. Aldi-yar Allah barátját követőjét jelenti, Hudi-yar Isten követőjét, a szóban forgó Madi-yar pedig Mohamed próféta, vagy a Mahdi barátját/követőjét jelenti. Az etimológia erőssége, hogy az eredetmítoszban szereplő három testvér nevét hasonló szemantikai alapon magyarázza. A Moham Madaju jól ismert arab név, amelyben egy perzsa elem, a „barát” jelentésű jar található meg. A török nyelvre jellemző az idegen nevek akár egy szótagra való rövidülése is és egy eredeti Moham Madjar („Mohamed barátja” azaz muszlim) válhatott Madjarrá.

Baski elméletét ugyanakkor vannak, akik az alábbiakkal cáfolják:

  • Baski "Moham Madjar" szóösszetétele (sem egyéb köztes alakok) a világon sehol nem szerepel a sztyeppén, márpedig ha rövidülésről van szó, akkor – logikusan – illene (az ellenérv gyengéje, hogy Baski nem feltételezi a "Moham Madjar" szóösszetétel létét, viszont példákat hoz a Möḫämmäd’-yаr ~ Möḫämmät’-yаr nevek előfordulására):
  • kazakisztáni kutatók: felhívják a figyelmet arra, hogy törzsnevek szó, illetve kifejezések rövidüléséből soha nem alakulnak ki (az ellenérv gyengéje, hogy a Madiyar személynév, személynévből viszont keletkeznek törzs-, nemzetség- és ágazatnevek, vö. Szeldzsuk, Özbeg):
  • genetikai (Y-kromoszómás) vizsgálatok szerint a Madjar törzs legközelebbi rokona a Kárpát-medencébe vándorolt magyarság, amit európai viszonylatban Magyarországon rendkívül ritka G haplocsoporttal próbált Bíró megmagyarázni. (A vizsgálattal kapcsolatos problémákra lásd a szócikk megfelelő részét!)

Vámbéry Ármin szerint a madsar népi és földrajzi névre a mongolok megjelenése előtt, és az után is, a Kaszpi-tengertől északkeletre fekvő országokban élénken emlékeztek, és azon vidék török lakóinak körében különösen jó hangzással bírt. Magyar volt – mondja Vámbéry –, ama kor jelszava, mert különben lehetetlen volna megmagyaráznunk, miképpen juthatott e szó mint tulajdonnév a Dzsingiszidákhoz (Dzsingisz mongol nagykán uralkodócsaládjához), kik közül Sajbán, Dzsingisz dédunokája köztudomásúan a Madsar nevet viselte. Ez csak úgy történhetett – fejtegeti Vámbéry –, hogy fényes diadalok emléke fűződött e névhez.

A torgaji "madjar"-okról Sudár Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Magyar Őstörténeti Témacsoport tudományos főmunkatársa, történész, turkológus a következőket írja:

"Tóth Tibor antropológus fedezte fel a magyar közönség számára a kazakisztáni torgaji madjarokat. Ők a közelmúltban mint a magyarok rokonai híresültek el hazánkban. A felvetés éppen lehetséges, keleten maradt, magyar nevet viselő néprészek léte a sztyeppei népalakulások ismeretében teljesen logikus volna, és valóban tudunk is ilyenekről. Mindemellett a madjarok történetének feldolgozása eddig nem történt meg. A kapcsolatot jelenleg kizárólag a népnév biztosítja, amely azonban nem biztos, hogy a miénkkel egy tőről fakad: elképzelhetőek más etimológiák is..."

Az 1999-ben Almatiban megjelent kazak értelmező szótár a magyar népnévről

A magyar népnévre vonatkozó szöveg ebben a szótárban a következő:

MADYAR Venger nép régi elnevezése, mazsar

MAZSAR Madijar (Venger) Aranyhorda idejében való elnevezésének egyik változata.

Társadalomtudományi kutatások

A magyarok jelenlegi földrajzi területén való mintegy 1000 évvel ezelőtti honfoglalását kiterjedten vizsgálták néprajztudósok, nyelvészek és régészek (például: Németh, 1930; Németh és Ligeti, 1943). A magyar nyelv alapjaiban különbözik az Európa legtöbb részén beszélt indo-európai nyelvektől, és (a finnel, lappal, marival, észttel stb. együtt) az uráli nyelvcsaládba tartozik. Gyakran hangzik el az a könnyen cáfolható téves következtetés miszerint a finnugor nyelvek ázsiaiak, míg az indo-európaiak igazi európai nyelvek. Az uráli nyelvekből leszármazó finnugor nyelvek őshazája valószínűleg Északkelet-Európában található. Az Eurázsiai szuperkontinensen indoeurópai nyelvek többsége és beszélőik túlnyomó többsége a szuperkontinens ázsiai felén él (gondoljunk India, Pakisztán és Irán nagy népességeire), míg ezzel szemben a finnugor nyelven beszélők 90% a szuperkontinens európai részén él. A magyar hódítás tizedik századbeli időszakából származó temetőkben talált csontok antropológiai elemzése közép-ázsiai eredetű jelleget mutatott (Tóth, 1965; Éry, 1978; Lipták, 1979).

A hódító magyarok koponyacsontjainak elemzése alapján, összehasonlítva más kelet-európai népekkel, valamint a Kaukázus, az Ural, Közép-Ázsia és Szibéria népeivel, Tóth az aral-kaszpi térség népeinek bizonyos fokú megjelenését is feltételezte a magyar népességben (Tóth, 1965). Az ezekből a temetőkből előkerült régészeti emlékek (fegyverek, tarsolyok, öv-felszerelések, ruhadíszek) szintén hasonlatosak a Közép- és Belső-Ázsiában találtakhoz (Fodor, 1973, 1995, 2006; Erdélyi, 2004). Magyar régészek és néprajztudósok a hódító magyarok és a különböző közép és belső-ázsiai népek (szkíta, iráni, türk, számos szibériai kultúra) hagyományai között egy sor hasonlóságot tudtak kimutatni (temetkezés, hiedelem-világ, figuratív művészetek) (Dienes, 1975; Fodor, 1982; László, 1997).

Genetikai kutatások

G haplocsoport marker gyakorisága a világon

A Torgaj-vidék a Szovjetunión belül is zárt területnek számított, így kutatásukra nem nyílt mód. Tóth Tibor antropológus, a Természettudományi Múzeum embertani tárának igazgatója 1964-ben eljutott a területre. 2001-ben Benkő Mihály kutatott a területen. 2006-ban Bíró András Zsolt (Magyar-Turán Alapítvány elnöke) végzett genetikai kutatásokat. Bíró András Zsolt az ún. "G" Y-haplocsoportal próbálta megmagyarázni az általa vélt hasonlóságot ami Magyarországon ugyan jelen van, azonban aránya nem annyira jelentős. Dreisziger Nándor Genetic Research and Hungarian “Deep Ancestry” cikkében felhívja a figyelmet, hogy Bíró András Zsolt érvelése önellentmondásokba súlyos logikai és érvelési hibákba ütközik. Bíró véleménye szerint a madijarok (akik átkeresztelt madjarokra) nagyon távol állnak genetikailag a környező népektől, de a magyaroktól is nagyon távol állnak genetikailag, tehát ezért valószínű hogy a magyarok rokonai. A G haplocsoport legmagasabb aránya Európán belül Németországban, azon belül pedig Bajorországban található, de szinte az összes Dél-európai országban sokkal magasabb az aránya mint hazánkban, különösen Itáliával és Spanyolországgal összehasonlítva. A népcsoport férfi tagjaitól szájnyálkahártya-kaparék mintákat vettek, mely alapján Y-kromoszóma-vizsgálatot hajtottak végre a Budapesti Orvosszakértői Intézet DNS-laboratóriumában. A mintákat 39 Közép-ázsiai nemzetiségéivel összehasonlítva a genetikai távolságszámítás módszere alapján a magyarokéhoz állt a legközelebb.

A ’madjar’ egy korábban nem tanulmányozott kazahsztáni népcsoport, mely „lokális exogámiában” él: feleségeiket a szomszédos törzsekből szerzik, míg a nők a szomszédos törzsekbe házasodnak, tehát a férfiági leszármazási vonalak genetikailag érintetlenek maradnak a populáción belül. Nevük feltűnő hasonlatosságot mutat a ’magyar’-hoz, akik több mint ezer éve benépesítették ugyan Magyarországot, mégis az azt megelőző történelmükről keveset tudunk. Ezért Bíróék genetikai vizsgálatot végeztek a madjar populáció struktúráját és rokoni kapcsolatrendszerét illetően, különös tekintettel arra, hogy van-e genetikai kapcsolatuk a magyarokkal. Az érintetlenségük miatt a férfiági leszármazási vonalakat vizsgálták: a kazahsztáni Torgaj vidékén létező minden férfiági leszármazási vonalból olyan férfiakat választottak ki, akik legalább 8 generáció óta nincsenek rokoni kapcsolatban egymással (n = 45). A madjarok a jelentős genetikai sodródás egyértelmű bizonyítékát mutatták azáltal, hogy a vizsgált 45 személyből 24 ugyanazt a 12-STR haplotípust hordozta a G-haplocsoporton belül. 37 másik népcsoporttal összehasonlítva, a haplocsoportok gyakorisága alapján felállított genetikai távolságok azt mutatták, hogy a madjarok genetikailag a magyarokhoz állnak a legközelebb, a földrajzilag körülöttük elhelyezkedő népekhez képest is. Habár ez az eredmény a véletlen műve is lehet, mégis meglepő, és arra is utalhat, hogy genetikai kapcsolat lehetett a madjarok és a magyarok ősei között, és így a mai magyarok az eredetüket inkább Közép-Ázsiába, mintsem a kelet-uráli térségbe vezethetik vissza.

A ’madjarok’ és a ’magyarok’ közös neve felveti a kérdést, vajon a mai magyar és a kazahsztáni madjar nép között van-e közvetlen kapcsolat vagy genetikai rokonság. Az esetleges kapcsolat kiderítésére a két nép összehasonlító genetikai vizsgálatát végezték el, kiegészítve Európa és Ázsia más népeinek vizsgálatával. Egy ilyen vizsgálatban, a madjar férfiak házasodásai szokásai miatt, akik hitvesüket ugyan más törzsből, de ugyanabból a hordából (zsüz) választják, csak a férfi-specifikus leszármazási vonalak (Y-kromoszómához kötött markerek, mint például az Y-STR-ek és Y-SNP-k) használhatók. Bár a magyar és néhány kazah nép esetében az Y-STR-ek és Y-SNP-k vizsgálatát már korábban elvégezték, a madjarok esetében ez még nem történt meg (Zerjal, 2002; Völgyi, 2008). Az Y-kromoszómát – azon kívül, hogy csak férfiakra jellemző – két további tulajdonsága különösen alkalmassá teszi az ilyen jellegű vizsgálatokra. Először is, szülőről utódra (apáról fiúra) száll anélkül, hogy érvényesülne a rekombináció „összekeverő” hatása, ami az autoszómás (=testi kromoszómás) haplotípusok esetében „összezavarja” a hordozott információt. Ez a jelenség lehetővé teszi, hogy az evolúciót, az emberi történelmet, a vándorlást és a különböző korokbeli stabil haplotípusok/haplocsoportok széles körű változatosságának megtartását a tiszta, lépésről lépésre történő mutációs folyamattal kapcsoljuk össze. Másodszor, az Y-kromoszóma variációira nagyon specifikus földrajzi mintázat jellemző: egy populáción belül a genetikai változatossága gyakran kisebb, mint más markereké, míg az egyes populációk között a változatossága nagyobb, mint más markerek esetében (Seielstad, 1998). Így az Y-kromoszóma hathatós eszközt jelent a genetikusoknak és antropológusoknak a történelmi és demográfiai kutatásokban.

Genetikai vizsgálatuk a mai magyarok esetében a környező népekhez való hasonlóságot mutatta ki, míg más uráli-nyelvcsaládbeli vagy ázsiai populáció irányába nem talált kapcsolatot (Semino, 2000).

A madjar nép haplotípusainak gyakorisága megmagyarázza azt az ellentétet, hogy miért olyan nagy a genetikai távolság a madjar és más népek között, és kis mértékben, de választ ad arra, hogy mely népek képezik legközelebbi rokonait. Egyes feltételezések szerint a G haplocsoport a Közép-Keleten alakult ki, Cinnioglu (2004) szerint 9500 évvel ezelőtt, Semino (2000) szerint 17 000 évvel ezelőtt: mindkét esetben sokkal korábban, mint a jelen cikkben szereplő események. Összefoglalva tehát, tökéletes egyezés mutatkozik a genetikai eredmények és a kisméretű, izolált férfi populációtól elvárható tulajdonságok között, de az extrém mértékű genetikai sodródás nehézzé teszi az eredmények összehasonlítását más népekkel, és csökkenti a megbízhatóságát annak, hogy valós betekintést nyerhessünk a múltbeli demográfiai folyamatokba.

Bíró András Zsolt az ún. "G" Y-haplocsoportal próbálta megmagyarázni az általa vélt hasonlóságot ami Magyarországon ugyan jelen van, azonban aránya jelentéktelen (3% körüli). A G haplocsoport egyik legmagasabb aránya Europán belül Németországban, azon belül pedig Bajorországban található, de szinte az összes dél-Európai országban sokkal magasabb az aránya mint hazánkban (8% - 11% között).

Mindezen korlátozó tényezők ellenére meglepő megfigyelés, hogy a madjar néphez genetikailag a magyar nép bizonyult a legközelebbinek. Nem derül ki azonban a közlésekből, hogy a magyarok esetében pontosan kiktől vettek mintát. Ki minősült magyarnak. Az is probléma, hogy 109 mintából 40 valahány apai vonalat azonosítottak, ami hozzáértők szerint soknak tűnik.

A fő probléma Bíróék vizsgálatával mégis az, hogy mai magyarok genetikai anyagát hasonlítja össze mai madiyarok genetikai anyagával. Az pedig a korábbi fizikai antropológiai vizsgálatok és az újabb genetikai vizsgálatok alapján bizonyos, hogy a mai magyarság nem elsősorban a honfoglaló magyarság leszármazottja. Másként fogalmazva: a mai magyarság etnogenezisében szerepet játszott a Kárpát-medence 9-10. századi népessége, és az azóta eltelt 1000 év alatti migrációkban részt vevő népesség, ami természetesen nyomot hagyott a mai magyarság genetikai összetételében. Az pedig történeti és nyelvészeti adatokból világos, hogy a 10-13. század során számos török nyelvű népcsoport költözött be a Kárpát-medencébe, közöttük a mai kipcsak nyelvekkel - tehát többek között a kazakkal - rokon besenyők és kunok. Ezek vándorlásuk során érintették a mai Kazahsztán területét. Tehát bármely genetikai kapcsolat a mai magyarság és a mai kazak lakosság között jól magyarázható ezeknek a középkori migránscsoportoknak az érkezésével.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ Benkő Mihály (2007). „Közép-Ázsiai krónikák a keleti magyarok részvételéről a kazak kánságok megalapításában.” (magyar nyelven). Kőrösi Csoma Sándor és Keleti Hagyományaink (Románia), Kovászna, 139-151. o, Kiadó: Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület. ISSN 1842-9645.  
  2. ↑ Benkő Mihály
  3. ↑ BASKI IMRE: A kazak madijar nemzetségnév és a magyar népnév állítólagos közös eredetéről
  4. ↑ a b Baski Imre
  5. ↑ Vámbéry 1882
  6. ↑ szerk.: Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában. Budapest: Helikon Kiadó, 120. o. . ISBN 978-963-227-592-5 
  7. ↑ Kazak tilinin szezdigi (Kazak értelmező szótár), Almatü, 1999. 449. o. 
  8. ↑ http://kurultaj.hu/2014/07/bugac-a-turk-hun-vilag-kozpontja-magyar-hirlap/
  9. ↑ a b A. Z. Bíró, A. Zalán, A. Völgyi, and H. Pamjav. "A Y-chromosomal comparison of the Madjars (Kazakhstan) and the Magyars (Hungary)." American Journal of Physical Anthropology 139:3 (July 2009): pages 305-310. Some of the lineages within Y-DNA haplogroup G are shared between the Madjar people of Kazakhstan and the Magyar people of Hungary.
  10. ↑ Dreisziger Nándor Genetic Research and Hungarian “Deep Ancestry” -PAGE 3:
  11. ↑ a b Vanek, D, "et al." (2009). „Kinship and Y-Chromosome Analysis of 7th Century Human Remains: Novel DNA Extraction and Typing Procedure for Ancient Material”. Croatian Med J 50 (3), 286–95. o. DOI:10.3325/cmj.2009.50.286. PMID 19480023.  
  12. ↑ a b http://www.eupedia.com/europe/european_y-dna_haplogroups.shtml
  13. ↑ Keszi Tamás: Levedia, the egg of Columbus and what follows. In: Az Intercisa Múzeum Évkönyve 2 (2017) 29-55. 10. jegyzet, magyarul

Források

További információk

Enciclo
Wikious
Sapientia
Scientia
Boobota
Anandapedia
Sagapedia
Wikithot