Market Garden hadművelet

Market Garden hadművelet
Ejtőernyősök Hollandia felett 1944 szeptemberében, a Market Garden hadművelet idején
Konfliktus	Második világháború
Időpont	1944. szeptember 17. – szeptember 25.
Helyszín	Hollandia
Eredmény	Német győzelem
Szemben álló felek
Lengyelország Holland ellenállás Egyesült Államok Egyesült Királyság Németország
Parancsnokok
Bernard Montgomery Brian Horrocks Roy Urquhart Allan Henry Shafto Adair James M. Gavin Maxwell Taylor Stanisław Sosabowski Walter Model Wilhelm Bittrich Kurt Student
Szemben álló erők
35 000 katona 20 000 katona
Veszteségek
7414 halott vagy sebesült 6946 brit foglyul esett 2000 halott 6000 sebesült
Térkép
Market Garden hadművelet Pozíció Hollandia térképén
é. sz. 51° 26′ 08″, k. h. 5° 28′ 50″51.435556, 5.48055651.435556°N 5.480556°EKoordináták: é. sz. 51° 26′ 08″, k. h. 5° 28′ 50″51.435556, 5.48055651.435556°N 5.480556°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Market Garden hadművelet témájú médiaállományokat.

A Market Garden hadművelet a második világháború legnagyobb, legmerészebb ejtőernyős hadművelete, melynek célja Hollandia nyugati részének elfoglalása lett volna, mely lehetővé tette volna a szövetségesek számára a Ruhr-vidék bekerítését.

Előzmények

A normandiai partraszállás után a szövetségesek előrenyomulása a sövényvidéken lelassult, de júliusban új erőre kapott, és augusztus 25-én bevették Párizst. A további gyors előrenyomuláshoz azonban megfelelő mennyiségű üzemanyag kellett, amellyel bár rendelkeztek – nem tudták előrejuttatni a harcoló alakulatokhoz. Ezen a Red Ball Expressz próbált segíteni, kis sikerrel. A megoldás egy új, a frontvonalhoz közelebbi kikötő megnyitása lett volna. Erre a célra megfelelt Antwerpen, melyet szeptember elsején foglaltak el a kanadai csapatok, azonban a német csapatok visszavonulásuk során elaknásították a kikötő bejáratát, így a kikötő sokáig használhatatlan volt. A biztonságos kirakodást hátráltatta volna a V-2 rakéták megjelenése. Ezek a fegyverek ekkor már bevethetőek voltak, sőt London ellen számos támadást is intéztek velük, melynek hatására a britekben felrémlettek az 1940-es angliai csata emlékei. A szövetségesek csapatai már a francia–német (Patton tábornok) illetve a belga–holland (Montgomery tábornagy) határon álltak, de a további előrenyomuláshoz nem rendelkeztek elegendő üzemanyaggal.

A július 20-i, ellene elkövetett merénylet után Adolf Hitler már nem bízott meg tábornokaiban, és sorra leváltotta őket, azonban a tábornoki kart ekkor nyugaton már érték érzékeny veszteségek: Erwin Rommel tábornagyot öngyilkosságba kényszerítették, von Kluge megrettent a felelősségre vonástól és öngyilkos lett, valamint a Waffen-SS megszervezője, Paul Hausser Obergruppenführer is súlyosan megsebesült. Új emberek kerültek a nyugati frontra: Gerd von Rundstedt tábornagy, mint frontparancsnok, és Walter Model tábornagy, mint a B hadseregcsoport parancsnoka. A németeknek elsősorban a tömeges, koordinálatlan visszavonulást kellett megakadályozni. Ezt Walter Modelnek sikerült is beszüntetni, és a menekülő katonákból, újra szervezett hadsereget sikerült pár hét leforgása alatt létrehoznia. Átszervezés és feltöltés céljából a II. SS páncéloshadtestet Arnhem közelébe vezényelték augusztusban, majd szeptember 17-ére tervezték bevagonírozásukat, és átszállításukat Németország területére.

A terv

A teljes fronton indítandó támadáshoz az utánpótlás és hadianyag mennyisége nem volt elegendő – ezzel Eisenhower is tisztában volt, jóllehet, ő a frontális támadás mellett állt ki. Két hadseregparancsnoka, Patton és Bernard Montgomery pedig a saját frontvonaluktól kiinduló támadás mellett érvelt. Eisenhower végül Montgomery merész tervét hagyta jóvá.

Bernard Montgomery nem alkotott új tervet: a korábban végrehajtatlan Comet hadműveletet (melynek keretében a hollandiai V-2-s kilövőállásokat kellett volna megsemmisítenie az 1. brit ejtőernyős hadosztálynak, valamint az 1. lengyel ejtőernyős dandárnak) bővítette ki; még két ejtőernyős hadosztállyal és két szárazföldi hadtesttel. A haditerv kidolgozására alig két hét állt rendelkezése: ez lett a Market-Garden hadművelet.

Garden

A Garden fedőnév a szárazföldi egységeket rejtette: a VIII., XII. hadteseteket, melyek a hadművelet ideje alatt a XXX. hadtest parancsnoksága alá helyeztek. A XXX. hadtestnek kellett az Eindhoven-Arnhem országúton előrenyomulnia. ideális esetben már két nap múlva Arnhembe kellett volna érniük. A XXX. hadtest parancsnokának, Brian Horrocks altábornagynak nem tetszett a terv: az út sebezhetősége miatt aggódott.

Market

Három ejtőernyős hadosztályt kívánt bevetni Montgomery: legdélebbre, Eindhovennél a 101. légi szállítású hadosztályt, Nijmegennél a 82. légi szállítású hadosztályt, valamint Arnhemnél az 1. légi szállítású hadosztályt – amely mellé a további napokon újabb egységek érkeztek. Az ejtőernyősök feladata volt biztosítani a számukra kijelölt zóna hídjait, valamint megtisztítani az ellenséges csapatoktól a körzetet, a minél gyorsabb szárazföldi előrenyomulás érdekében. Az amerikai parancsnokok főleg a ledobási zónák miatt aggódtak: túl messze lettek kijelölve a hidaktól, valamint tartottak az elrejtőzött német egységektől. A brit alakulatok egy része ezzel szemben könnyelműen készült a hadműveletre: néhányan focilabdát is vittek magukkal, Roy Urquhart vezérőrnagy még a golfütőit is bepakolta.

A hadművelet lefolyása

Bővebben: A Market Garden hadművelet csatarendje

1944. szeptember 17-én megkezdődött a Market Garden hadművelet. Délelőtt angliai támaszpontjaikról felszálltak az ejtőernyős egységeket szállító repülőgépek, délután kettő órakor pedig elindult a XXX. hadtest a belga határtól. Már az első napon megmutatkoztak a nehézségek: csupán a 101. hadosztály teljesítette a feladatát, igaz, a besti hidat a németek még a kezükön tartották: az odaérkező amerikai ezred súlyos veszteségeket szenvedett, valamint a soni hidat az 506. ezred előtt robbantották fel. Így a következő napon beérkező XXX. hadtest még egy napot késett, mivel pontonhidat kellett lefektetni a Wilhelmina-csatornán.

Nijmegennél a 82. lsz. hadosztálynak keményebben kellett harcolnia a német egységekkel – itt a németek gyorsabban ocsúdtak fel a hirtelen látvány okozta kábulatból, és a közeli német határról folyamatosan érkeztek az újabb német csapatok, így Gavin tábornok csapatainak a határ menti pozíciójukat kellett megerősíteni; a hadművelet ideje alatt folyamatosan szivárogtak át a német határon át az ellenséges csapatok. Ezért Gavin a határ melletti Groesbeek falu közeli dombokat erősítette meg leginkább egységeivel, csak ez után indulhattak a Maas hídja ellen, amelyet szeptember 20-án este nem sikerült elfoglalni, csak másnap reggel indítottak egy támadást, ami sikerrel járt: az ejtőernyősök egy része füstfüggönyben átkelt a Maason csónakokban, miközben a hadosztály másik része a Maas bal partjáról jutott fel a hídra, a XXX. hadtest páncélosaival.

Szeptember 17-én a brit egységek még könnyen bejutottak Arnhembe, igaz, John Frost alezredes egysége az arnhemi Rajna hídon már nem tudott átkelni, mivel a folyó bal partján a 2. SS-páncéloshadtest gyülekezett. Elkeseredett harc kezdődött Arnhemért, mely során az utánpótlásként küldött egységek (így az 1. lengyel ejtőernyős dandár) is felmorzsolódtak. Model, látva a britek szívósságát, kiadta a parancsot a rombolásra, melyet a németek végre is hajtottak, de a brit csapatokat csak lassan tudták kiszorítani Arnhemből. Mégis, a hadművelet nem Arnhemben dőlt el: Model Veghelnél ellentámadást hajtott végre szeptember 21-én, amellyel csak rövid ideig tudták a németek átvágni a szövetségesek utánpótlási folyosóját, mégis a XXX. hadtestet vissza kellett fordítani, hogy visszaverje a németeket, akik egyébként a 101. hadosztállyal álltak kemény harcban (a másik két brit szárazföldi hadtest még csak Sonnál járt). Szeptember 25-én a brit egységek maradékai megkapták a visszavonulási engedélyt, melynek Urquhart vezérőrnagy ironikusan a „Berlin” fedőnevet adta.

A hadművelet után

A frontvonal sokáig megmerevedett Hollandiában, a 101. amerikai ejtőernyős hadosztályt vezényelték októberben a Rajnához. A németek tartva a hollandok felkelésétől, a lakosságot kitelepítették, és a közúti hidat felrobbantották. A várost 1945 áprilisában kanadai egységek szabadították fel.

A szövetségesek kb. 17 000 főt vesztettek, többet, mint a normandiai partraszállásnál. Ebből csak az arnhemi egységek kb. 10 000 főt vesztettek. A német veszteségek is kb. 10 000 fő körül mozognak, de ez a veszteség a németek számára már pótolhatatlannak bizonyult. A polgári áldozatok száma elenyésző volt, a téli nélkülözések során sokkal többen vesztették életüket, mint a hadművelet ideje alatt.

Buktatók

A hadművelet kudarcában számos buktató közrejátszott:

• A hadművelet összecsapása

Montgomery két hét alatt tervezte meg a Market-Garden hadműveletet, egy szintén kidolgozatlan hadművelet alapján. Az idő szűkössége, és a kiforratlanság miatt nem volt idő alapos felkészülésre. (A normandiai partraszállást egy évig tervezték)

• A ledobási zónák túl nagy távolságra lettek kijelölve a hidaktól

A számos hiba közül Montgomery ebben érezte magát igazán felelősnek.

• A felderítés és az ellenállás semmibe vétele

A holland ellenállás már régóta küldött jelentéseket a brit hírszerzésnek, ezeket a jelentéseket azonban a brit felsőbb vezetés nem vette figyelembe. A felderítő repülőgépek által készített képeken kivehetőek voltak a sebtében álcázott német páncélosok, azonban az angolok közül ez csak Miles Dempsey altábornagynak tűnt fel, aki a 2. brit hadsereg parancsnoka volt – az ő irányítása alá tartoztak a Garden erők hadtestei. Az ellenállás próbálta a szövetségesek dolgát megkönnyíteni: torlaszokat emeltek Arnhemben, valamint felajánlották titkos telefonvonalukat is, amelyet csak az amerikaiak használtak fel.

• A britek nem rendelkeztek megfelelő eszközökkel

A brit rádiók a sivatagi viszonyokra lettek tervezve: ahol a rádióhullámokat kevesebb tereptárgy akadályozta. Így a szövetségesek csak szeptember 21-én értesültek először az arnhemi helyzetről. Emellett a britek kevés PIAT páncéltörő puskával rendelkeztek, amelyek városi harcban már beváltak.

• Időjárás

Szeptemberben már gyakoribb a köd reggelente, így az angliai támaszpontokról nem tudtak időben felszállni az utánpótlást szállító repülőgépek. Ideális idő esetén is három napba telt volna az összes egység Hollandiába juttatása.

Market-Garden a médiában

Filmekben

• A hadműveletről Richard Attenborough forgatott filmet 1977-ben A híd túl messze van címmel. A forgatókönyv Cornelius Ryan A Bridge Too Far című könyve (magyar nyelven Messze volt a híd címmel jelent meg) alapján készült.
• Az Elit alakulat című filmsorozat 4. epizódja az eindhoveni harcokról szól, az 506. ezred E századának szemszögéből.
• A Theirs Is the Glory - Men of Arnhem című filmet egy évvel az események után, eredeti helyszíneken - a romos Arnhemben és Oosterbeekben - és eredeti szereplőkkel - a Vörös Ördögök túlélőivel - forgatott.

Játékokban

• A Gearbox játékfejlesztő cég 2009-ben dobta piacra a Brothers in arms (Fegyvertársak) című játékát, amely a Market-Garden hadműveletet dolgozza fel, az amerikai deszantosok szemszögéből. A játékban karakterünk egy rohamosztagos- egy géppuskás- és egy bazokkás osztag parancsnoka, Baker őrmester. A játékot rengeteg pozitív és negatív kritika is érte, és többek között szóba került egy Brothers in arms című film forgatása is.
• A 2006-os Company of Heroes című stratégiai játékhoz 2007-ben kiadott Opposing Fronts kiegészítőben egy fiktív német hadosztályt a Kampfgruppe Lehr-t irányítva kell visszavernünk a Market Garden hadműveletet
• A 2007-ben az Electronic Arts gondozásában megjelent Medal of Honor: Airborne című játék egyik küldetésében Boyd Travers közlegényként vehetünk részt a hadműveletben ejtőernyősként.
• 1997-ben a Microsoft gondozásában a Close Combat sorozatban A bridge too far ahol végig lehet játszani a hadművelet részeit mind a két oldalon.

Jegyzetek

Források

• Ryan, Cornelius: Messze volt a híd, Bp., Európa Könyvkiadó, 1982
• Montgomery, Bernard Law: Montgomery tábornagy emlékiratai, Bp., Kossuth Kiadó, 1996

További információk

• Antony Beevor: Arnhem. A hidakért vívott csata, 1944; ford. Novák Gábor; Gold Book, Debrecen, 2018
• Robert Kershaw: Egy utca Arnhemben. A megszállás és a felszabadulás drámája, 1940–1945; ford. Molnár György; Jaffa, Bp., 2018 (Hadiakadémia)

Kanada csatái a második világháborúban