Ebben a cikkben a Moszkvai békeszerződés lenyűgöző világát és a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását fogjuk felfedezni. A történelemben betöltött jelentőségétől a jelenlegi technológiára gyakorolt hatásáig a Moszkvai békeszerződés sok ember érdeklődését felkeltette szerte a világon. Ezeken az oldalakon végig fogjuk ásni annak fontosságát az idők során, a különböző kultúrákban való fejlődését és a jelenkori társadalomban betöltött szerepét. A Moszkvai békeszerződés olyan téma, amely felkeltette az akadémikusok, a kutatók és a lelkesek kíváncsiságát, és ezen a cikken keresztül megpróbáljuk feltárni annak számos oldalát, és feltárni a mai világra gyakorolt hatásának mélységét.
Moszkvai békeszerződés (1940) | |
Finnország területi engedményei a Szovjetunió felé | |
Típusa | kétoldalú békeszerződés |
Aláírás dátuma | 1940. március 12. |
Aláírás helye | 1940. március 21. |
Aláírók | Szovjetunió Finnország |
Nyelvek | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Moszkvai békeszerződés (1940) témájú médiaállományokat. |
A moszkvai békeszerződés Finnország és Szovjetunió között jött létre 1940. március 12-én, ratifikálására március 21-én került sor, mely hivatalosan is lezárta a 105 napos téli háborút. A szerződés földterületek átengedésére kötelezte Finnországot a Szovjetunió felé, ez lehetővé tette Finnország tartós függetlenségét, a teljes szovjet katonai megszállás elkerülését. A szerződést a Szovjetunió részéről Vjacseszlav Molotov, Andrej Zsdanov és Alekszandr Vasziljevszkij, Finnország részéről pedig Risto Ryti, Juho Kusti Paasikivi, Rudolf Walden és Väinö Voionmaa írták alá.
A finn kormányzat 1940. január 31-én Stockholmon keresztül megkapta az első békejavaslatot a Szovjetuniótól. Ezt követően a Vörös Hadsereg megkezdte az ország teljes bevételét. Ezekben a napokban a finn kormányzat megkezdte a javaslat elfogadásának előkészítését. A szovjet igény szerint Finnország átengedi a Karéliai földszorost, beleértve Viipuri várost is, valamint a Ladoga-tó finnországi partszakaszait. A Hanko-félszigetet pedig bérbe veszik harminc évre.
Finnország elutasította ezeket a kéréseket és diplomáciai úton katonai segítséget kért Svédországtól, Franciaországtól és az Egyesült Királyságtól. Noha az ország mérete nem tette lehetővé a hossza elnyúló folyamatos ellenállást, a téli háború frontszakaszainak erős védelme lehetővé tette egy lehetséges népszövetségi intervenció kieszközölésének kivárását. Érkeztek pozitív jelek Franciaország és az Egyesült Királyság felől (repülőgépek és fegyverek eladása), illetve a Svédországgal fennálló kölcsönös segítségnyújtás is bizakodásra adott okot, emiatt végül nem siettek megkötni a békemegállapodásokat a szovjetekkel.
1940 februárjában a finn haderő vezérkari főnöke, Mannerheim tábornagy növekvő pesszimizmusának adott hangot a katonai helyzetet illetően és kérte a kormányt, hogy február 29-én kezdjék meg a béketárgyalásokat. Még ezen a napon a Vörös Hadsereg megkezdte Viipuri elleni támadását.
1940. március 6-án a Risto Ryti finn miniszterelnök vezette delegáció megérkezett Moszkvába. A tárgyalások alatt a szovjet csapatok Talinál áttörték a frontvonalat és Viipuri közel állt az eleséshez.
A békemegállapodást március 12-én éjfélkor írták alá, ami a finn időzóna szerint március 13-a hajnali 1 óra volt. A szerződésben kikötötték, hogy a még aznap, leningrádi idő szerint délben fegyverszünetnek kell beállnia (finn idő szerint 11 órakor), a harcok addig az időig folytatódhatnak.
Egy évvel később, 1941 június végétől a fegyveres szembenállás ismét kiújult a folytatólagos háborúban, majd augusztus végétől Finnország Németország szövetségesévé lépett elő, melyet 1944-ben a moszkvai fegyverszünet zárt le végérvényesen.