Muraszentmária
A mai világban a Muraszentmária rendkívül releváns téma, amely a társadalom széles spektrumának figyelmét felkeltette. Ez a téma olyan viták, kutatások és viták tárgya volt, amelyek soha nem látott érdeklődést váltottak ki. A gazdaságra gyakorolt hatásától a közegészségügyre gyakorolt hatásáig a Muraszentmária páratlan jelentőségre tett szert a globális színtéren. Ebben a cikkben a Muraszentmária legfontosabb aspektusait tárjuk fel, elemezzük a különböző területekre gyakorolt hatását, és átfogó perspektívát kínálunk a mai relevanciájáról.
| Muraszentmária (Sveta Marija) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Muraköz |
| Község | Muraszentmária |
| Jogállás | falu |
| Alapítás éve | 1334 |
| Polgármester | Dean Hunjadi |
| Irányítószám | 40326 |
| Körzethívószám | (+385) 040 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1990 fő (2021. aug. 31.) |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 23,4 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 20′, k. h. 16° 44′Koordináták: é. sz. 46° 20′, k. h. 16° 44′ | |
| Muraszentmária weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Muraszentmária témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Muraszentmária (horvátul: Sveta Marija, korábban Sveta Marija na Muri) falu és község Horvátországban Muraköz megyében.
Fekvése
Csáktornyától 25 km-re, Perlaktól 10 km-re keletre a Dráva bal partján fekszik. Muraszentmárián kívül Alsómihályfalva tartozik még a községhez.
Története
A települést 1334-ben a Zágrábi egyházmegye oklevelében a Mura és a Dráva közötti plébániák felsorolásában említik először, hogy Szentmária Alsódomboru, Alsómihályfalva falvakkal, valamint Kotor és Légrád várakkal együtt a muravidi Szent Vid plébániához tartozik. I. Lajos király 1350-ben Muraközzel együtt Lackfi István erdélyi vajdának adományozta, aki 1351-től a horvát-szlavón-dalmát báni címet viselte. Miután a Lackfiak kegyvesztettek lettek az uradalmat 1397-ben a Kanizsaiak kapták meg, akik Zsigmond király hívei voltak, de már 1405-ben elvették tőlük.
1437 után a Cilleieké, majd a Cilleiek többi birtokával együtt Vitovec János horvát bán szerezte meg, de örökösei elveszítették. Az 1467-es összeírásban Szentmária "Altarczen" néven szerepel, melyet Hadrovics László a kaj horvát "altar", azaz oltár szóból származtat. 1477-ben Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1478-ban a települést Csáktornya tartozékai között "Drusilowecz" néven Szent Vid (a mai Muravid) szomszédjaként említik és e néven szerepel az 1716-os egyházi vizitációban is. Ugyanez az oklevél a mai település másik részét „Allterczen” néven említi. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, 1546-ban a későbbi szigetvári hős Zrínyi Miklósé lett.
A Zrínyiek korában 1638-ban két települést, Altareczet és Szent Máriát együtt már Szent Mária néven említik. Amikor Zrínyi IV. György áttért a protestáns hitre a csáktornyai uradalomban betiltotta a katolikus istentiszteletet és a protestánsok károkat okoztak a katolikus templomokban. Ezzel kapcsolatban Josip Bedeković pálos atya 1752-ben írt "Natale solum magni ecclesiae doctoris sancti Hieronymi Stridonis occultatum" című művében megemlíti, hogy Szent Mária temploma nagyon régi és a Szűzanya tiszteletére van szentelve. Benne található a Szűzanya messze földön híres csodatevő képe, melyet a protestánsok megszentségtelenítettek. A Zrínyiek 1691-ig voltak a település urai. Ezután a kincstáré lett. 1719-ben a király szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.
Vályi András szerint " SZENT MÁRIA. Horvát falu Szala Várm. földes Ura Gr. Althán Uraság, lakosai katolikusok; határja meglehetős. "
1910-ben 2335, túlnyomórészt horvát lakosa volt. 1920-ig Zala vármegye Perlaki járásának része. Ezt követően a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, majd 1929-től Jugoszláviához tartozott. 1941 és 1944 között visszakerült Magyarországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1990-től a független Horvátországhoz tartozik. Muraszentmária csak 1997-ben lett önálló község, addig Kotorhoz tartozott. 2001-ben a községnek 2433, Muraszentmária falunak 1690 lakosa volt.
Nevezetességei
- A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma középkori eredetű. Elődje a Szűzanya tiszteletére szentelt kápolna volt, melynek helyére 1782-ben építették fel a mai késő barokk templomot. Tornya 1795 és 1806 között épült.1789-ig a muravidi Szent Vid plébánia filiája volt, ekkor önálló plébániatemplom lett. A hat oltár és a szószék késő barokk. A főoltárba komponált nagy barokk szobor a domonkosok ptuji kolostorából származik. Későgótikus nagyméretű orgonája 1869-ben készült L. Ebner műhelyében. A templomot 1910-ben olasz festők festették ki, Giovanni Berti udinei mester vezetésével. A templom mellett a Sátánon győzelmet arató Szűzanya kora barokk oszlopa áll. A templomot kis park övezi, ahol padok nyújtanak pihenést a zarándokoknak.
További információk
- Muraszentmária község hivatalos oldala
- Muraszentmária a búcsújárás honlapján
- Horvátország kulturális emlékei
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1121.