Ebben a cikkben a Nádaskay Lajos-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely kétségtelenül sokak számára ismerős. Idővel a Nádaskay Lajos jelentős relevanciára tett szert különböző területeken, a politikától a populáris kultúráig. Ez egy olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki, és kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Nádaskay Lajos különböző aspektusait, az eredetétől a mai világra gyakorolt hatásáig. Akár ismeri a Nádaskay Lajos-et, akár most fedezi fel először ezt a témát, ez a cikk átfogó és részletes áttekintést nyújt a fontosságának és relevanciájának megértéséhez.
| Nádaskay Lajos | |
| Született | 1816. október 30. Külsőbőcs |
| Elhunyt | 1860. szeptember 15. (43 évesen) Pest |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | író, hírlapszerkesztő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nádaskay Lajos (Külsőbőcs, 1816. október 30. – Pest, 1860. szeptember 15.) író, hírlapszerkesztő, Nádaskay Béla apja.
Külsőbőcsön született, ahol apja, Nádaskay András jegyző volt. Apja korán meghalt, ezért nagybátyja, Nádaskay Lajos nevelte. Tanulmányait a sárospataki református kollégiumban végezte. 1836-ban Pestre ment és orvosi egyetemet végzett. Az irodalmi pályára 1843-ban lépett, amikor Petrichevich-Horváth Lázár megindította a Honderű című szépirodalmi és divatlapot. Nádaskay a lapnál dolgozott eleinte segédszerkesztőként, majd 1844. július 1-től 1845 július végéig nyilvános és megnevezett szerkesztőként. A lapnál való munkásságát az igazgató-tulajdonos Petrichevich Horváth Lázár nyilvánosan is elismerte azokban a soraiban, amelyekben bemutatta Nádaskay Lajost mint szerkesztőt a közönségnek.
Nádaskay irodalmi munkásságát egészen ennek a lapnak szentelte, míg a lap 1848 első felében meg nem szűnt. Ő vezette a színbírálati rovatot és a szépirodalmi művek ismertetését is ő írta. 1848. április 6-tól Zerffi Gusztávval a Reform című politikai lapot szerkesztette, majd Zerffi távozása után egyedül vezette a lapot augusztus 6-ig. 1849-ben elfogták, de Petrichevich Horváth Lázár közbenjárására szabadon bocsátották.
Pártfogásába vett több fiatal írót, köztük Petőfi Sándort, Jókai Mórt, Falk Miksát. 1849 végén az akkor indult Magyar Hírlap (később Budapesti Hírlap) politikai kiadvány segédszerkesztője és egyik vezércikkírója lett. 1856-ban - már a Budapesti Hírlapnál Szilágyi Ferenc szerkesztőtársa volt, 1857-ben pen pedig teljesen ő vette át a szerkesztést.
A magyar igeidőkről írott műve az 1850-es években jelent meg. Több nagy operát fordított magyarra; így a Trubadúrt és a Traviatát („Tévedt nő” címmel) olaszból, a Hugenottákat és Tell Vilmost franciából.
Cikkei – kisebb-nagyobb fordítások és eredeti cikkek – megjelentek a Honderűben (1843-48: Közlemények a szív világából, ford. cikkek, Innesmorei kereszt, novella, Érzelmi anomaliák, ered. beszély Young álnév alatt; a Hetiszemle rovatot Petrichevich-Horváth Lázárral együtt vagy egymaga írta, többnyire y. jeggyel); a Magyar Hírlapban és a Budapesti Hírlapban (politikai, nemzetgazdászati vezércikkek. 1860. jún. írt a lap 152., 157., 159. sz. Balaton-Füredről leveleket). Az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.
Uriel Acosta; szomorújáték 5 felvonásban. Gutzkow után ford. Bulyovszky Gyulával együtt (először a nemzeti szinházban 1850. jún. 20.); Haramják, opera 4 felvonásban. Schiller szomorújátéka után írta Maffei, olaszból ford., zenéje Verditől (először a nemzeti színházban 1853. máj. 12.); Tell Vilmos, opera 4 felv., írták Jony és Bis, ford. franciából, zenéjét Rossini (először a nemzeti színházban 1856. máj. 9.)
Merkur címmel napilapot is akart kiadni, melynek próbaszámát 1846 decemberében szét is küldte, de a lap nem jelent meg.