Nagy Gyula (szobrász)
Napjainkban a Nagy Gyula (szobrász) a kortárs társadalom nagy érdeklődésre számot tartó témája. A modern élet gyors ütemével egyre több embert érint a Nagy Gyula (szobrász) életük különböző területein. Legyen szó a munkahelyi, személyes, családi vagy társadalmi szféráról, a Nagy Gyula (szobrász) aktuális kérdéssé vált, amely figyelmet és átgondolást érdemel. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Nagy Gyula (szobrász) különféle dimenzióit, megvizsgáljuk az emberek mindennapi életére gyakorolt hatását, és lehetséges megoldásokat vagy megközelítéseket kínálunk a probléma hatékony kezelésére.
| Nagy Gyula | |
| Született | 1907. március 13. Makó |
| Elhunyt | 1983 (75-76 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | szobrász |
| Iskolái | Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1926–1931) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagy Gyula Zoltán (Makó, 1907. március 13. – 1983) magyar szobrász.
Életpályája
Szülei: Nagy Elek és Folkusházy Erzsébet voltak. Makó Honvéd városrészében született. Nagyapja, Nagy Gábor Békésből származott, református tanító volt; apja, Elek kántortanítóként főleg a Belvárosban tevékenykedett.
A fiatal Gyula alapfokú tanulmányait a város több elemi iskolájában végezte – édesapját előléptetésekor gyakran helyezték át másik makói körzetbe. Már gyermekkorában megmutatkozott érdeklődése a rajzolás iránt. A ház padlásán mintázott. Gimnáziumi tanulmányait pár év után félbehagyta, mert a gépészet iránt fordult érdeklődése. A városi Ford-lerakatnál is dolgozott, munkája a vevők betanítása volt vezetésre és a gépek kezelésére. Galamb József, a Makón született gépészmérnök, Henry Ford jobbkeze is felfigyelt a fiú tehetségére, és invitálta a Ford művekhez. Nagy Gyula azonban visszautasította az ajánlatot.
Egyik városházán dolgozó ismerőse rábeszélte, hogy jelentkezzen a Képzőművészeti Főiskolára. Édesapja ellenérzése elhalványult, amikor a polgármesteri hivatal segéllyel támogatta a művészhallgatót. A város művészetpártoló mecénásai szinte versengtek azért, hogy támogathassák Nagy Gyula pályájának kezdetét. 1926-ban felvették az intézmény festészet szakára.
Évfolyamtársainak javaslatára átjelentkezett a szobrász szakra, mestere Bory Jenő lett. A ifjú művész sikerét jelzi, hogy Bory áttette a tehetségesek csoportjába. A közismert anekdota szerint a szobrásztanonc másodéves korában a tavaszi tárlaton Bory Jenő is részt vett egyik szobrával. Egy altiszt parancsára a szolga elszállította Nagy Gyula egyik alkotását is. Az alkotásokon nem szerepelt név, így történhetett, hogy a mester szobrát kizsűrizték, míg a húszéves növendék alkotása elnyerte a bírálóbizottság tetszését.
Miután több kiállításon is részt vett, és a folyóiratok is elismerően nyilatkoztak róla, a hivatalos kritika is elfogadta a művészt. A Bory-csoport meghatározó művésze lett. 1930-ban képviseltetve volt a Nemzeti Szalon kiállításán. Főiskolási éveiben oly termékeny alkotó volt, hogy az iskolát elvégezve egy teherautónyi szobrot hozott haza szülővárosába. Augusztusban a polgári leányiskola épületében rendezett kiállítást, a megnyitón Nikelszky Jenő, a város polgármestere mondott beszédet. Az esemény egyben Makó első szoborkiállítása is volt.
1931-ben Hódmezővásárhelyen, a kaszinóban állított ki; ez meghozta számára az anyagi siker is. Hét szobrát vásárolták meg. Következő év decemberében a református polgári fiúiskola adott helyet gyűjteményes kiállításának. Pasztelleket, akvarelleket, krétarajzokat és szobrokat egyaránt megtekinthetett a közönség. Szegeden a Kass Szállóban megrendezett tárlata aratott nagy sikert. Kiállításainak jövedelméből Gárdonyban telket vásárolt, és saját tervezésű nyári lakot építtetett rá.
1933-ban nem sikerült elnyernie a Návay Lajos-szobor elkészítésére kiírt pályázatot; a Csanád vármegye elöljáróiból álló szoborbizottság a tizenöt pályázó közül végül Szentgyörgyi István alkotását támogatta. Nagy Gyula – bár 500 pengőt kapott tehetsége elismeréséül – hatalmasat csalódott szülővárosában, lelki sérült lett, a döntést követően elhagyta Makót. Ezután az év nagy részét Gárdonyban töltötte, visszavonultan élt.
1938-ban a Szegedi Képzőművészeti Egyesület szervezésében négy szobrát állították ki a múzeum tárlatán. Ezután szinte kizárólag a kisplasztikát művelte, kedvenc foglalatossága a portrékészítés volt. Megélhetését a temetőszobrászat biztosította; a makói temetőkben 10 reliefjét állították föl, elkészítette Nikelszky Jenő síremlékét és a katolikus temető hősi emlékművét.
A második világháború után oldódott elszigeteltsége, a művész visszatért Makóra. A József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság 1947. október 25-én a városháza nagytermében képzőművészeti estet rendeztek, ahol Nagy Gyula is felszólalt. A december 7-ei tárlaton az ő szobrait is megtekinthette a közönség, Ecsődi Ákos, Loós János és Torma Imre festményei mellett.
1954-ben megházasodott, feleségül vette Dorner Ágnest, aki előbb Bogárzóban és Járandószélen (Makó külterületei) volt tanyasi tanító, később a DMKE internátus épületében működő Deák Ferenc Általános Iskolába vezényelték.
Ismertebb alkotásai
Szobrai
|
|
Díszletek
Többször kapott megbízást filmek szobrászkellékeinek, építészeti enteriőrök elkészítésére. Tehetségét dicsérik az alábbi filmek díszletei:
Szobrainak és domborműveinek galériája
-
Megriadt nő, 1931 -
Petőfi Sándor-szobor, 1954 -
Puttó-szobor, 1948 -
József Attila-dombormű, 1954
Jegyzetek
- ↑ a b Születési anyakönyvi kivonata
- ↑ Puruczky József–Puruczky Józsefné: Lobogó fáklyák, jó tanyai tanítók in Bogárzói emlékkönyv (Szerkesztette: Puruczky Józsefné, Jámborné Balog Tünde), Marosvidék Baráti Társaság, Juhász Nyomda Kft., Makó, 2007 ISBN 978-963-06-2818-1
Források
- Szobrászok in Makó története 1920-tól 1944-ig
- (Szerkesztette: Tóth Ferenc dr.) Makó, 2004 ISBN 963-03-3391-0
