Narancsok háborúja
A mai világban a Narancsok háborúja olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a tudományos területen betöltött jelentősége, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Narancsok háborúja milliók figyelmét ragadta meg világszerte. Ez a cikk igyekszik alaposan feltárni a Narancsok háborúja-hez kapcsolódó összes szempontot, elemezve annak különböző területekre gyakorolt hatását, és átfogó és mélyreható képet nyújt erről a lenyűgöző témáról. Ennek a cikknek az eredetétől a jelenlegi relevanciájáig az a célja, hogy teljes és részletes perspektívát nyújtson a Narancsok háborúja-ről, szélesebb és gazdagabb megértést kínálva az olvasóknak a jelenségről.
| Narancsok háborúja | |||
| Spanyol–portugál háborúk | |||
 | |||
| Manuel Godoy | |||
| Dátum | 1801. május 20. – június 6. | ||
| Helyszín | Portugália | ||
| Eredmény | spanyol győzelem | ||
| Terület- változások | spanyol területi nyereség | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Narancsok háborúja témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A narancsok háborúja (spanyolul: Guerra de las Naranjas, portugálul: Guerra das Laranjas, franciául: Guerre des Oranges) (1801. május 20. – június 6.), rövid konfliktus, amelynek során Franciaország és Spanyolország háborút viselt Portugália ellen.
A háború kiváltó oka az volt, hogy a portugál kormány 1800-ban nem fogadta el Napoléon Bonaparte Első Konzulnak azt a követelését, hogy Portugália váljék Franciaország politikai és gazdasági csatlósává, és engedje át az ország területének nagy részét.
A francia seregek 1801 áprilisában léptek Portugália területére. Május 20-án a spanyol csapatok is támadást kezdtek Manuel Godoy parancsnoksága alatt. A harcok Portugália vereségével végződtek, Godoy bevette a spanyol határ közelében fekvő Olivenza városát. Győzelmét követően leszakított néhány narancsot a közeli Elvasban, és elküldte őket a spanyol királynőnek azzal az üzenettel, hogy továbbvonul Lisszabon felé. Erről kapta a konfliktus a „narancsok háborúja” nevet.
Az olivenzai csata után Portugália megkötötte a badajozi békét (1801. június) Spanyolországgal és Franciaországgal. Portugália beleegyezett, hogy lezárja kikötőit az angol hajók előtt, kereskedelmi kedvezményeket nyújt Franciaországnak, átengedi Olivenzát Spanyolországnak. Szeptemberben Bonaparte tábornok kikényszerítette a badajozi szerződés kiegészítését: a madridi szerződésben Brazília egyes területeit Francia Guyanához csatolták, és Portugália 20 millió frank jóvátételt is fizetett a Francia Köztársaságnak.
Források
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Spanyolország az első koalíciós háború alatt a San Ildefonsó-i szerződéssel (1796) francia szövetséges lett
