Nemzeti dal

Ebben a cikkben elmélyülünk a Nemzeti dal lenyűgöző világában, feltárva annak számos aspektusát és oldalát. A Nemzeti dal eredetétől napjaink relevanciájáig számos kontextusban és tudományágban érdeklődés és vita tárgya volt. Ezeken az oldalakon végig fogjuk vizsgálni a társadalomra gyakorolt ​​hatását, időbeli alakulását és jelentőségét a különböző területeken. Kétségtelen, hogy a Nemzeti dal kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben, és ma is tanulmányi és elmélkedési forrás.

Nemzeti dal
A Nemzeti dal kézirata
A Nemzeti dal kézirata

SzerzőPetőfi Sándor
Megírásának időpontja1848. március 13.
Nyelvmagyar
Témakör1848–49-es forradalom és szabadságharc
Műfajvers
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti dal témájú médiaállományokat.

A Nemzeti dal Petőfi Sándor legismertebb költeménye, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc máig ható üzenete és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása.

Jelentősége

„Petőfi politikai költészetében valóban határt jelöl: a küszöböt, melyen át a költői vágy és akarat a cselekvés terére lép ki. A szabadság-rajongás az ő legszemélyesebb lírai tulajdona volt; a cselekvés, melyet belőle következtetni kíván, az egészre vár.” (Horváth János, 455. p.)

Keletkezése

Forradalmi tömeg a Nemzeti Múzeum előtt 1848. március 15-én. Ismeretlen művész akvarellje
A Nemzeti dal kinyomtatott példánya, amit Petőfi sajátkezűleg dedikált: „Az 1848diki marczius 15kén kivívott sajtószabadság után legeslegelőször nyomtatott példány, s így a magyar szabadság első lélekzete. Petőfi Sándor

Petőfi a verset 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta. A vers kezdősora a hagyomány szerint Szikra Ferenc hatására megváltozott: amikor Szikra meglátta az eredeti kezdősort (Rajta magyar, hí a haza!) azt a megjegyzést tette Petőfinek, hogy: „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!”. Petőfi megfogadta a tanácsot és átírta a sort.

Petőfi a verset eredetileg arra a népgyűlésre szánta, melyet március 19-ére tervezett a pesti ifjúság. A bécsi forradalom hírére azonban felgyorsultak az események. 15-én először Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta fel a verset.

A Nemzeti dal a 12 ponttal együtt az első volt, amit a szabad sajtó kinyomtatott az elfoglalt Landerer-nyomdában. (Petőfi egyébként ide elfelejtette magával vinni a kéziratot, ezért emlékezetből diktálta le.) Ezután a versből több ezer példányt osztottak szét a nép között.

A nyomda előtt szavalta el a nép közösen a nemzeti dal eskü szövegét, ahogyan arról a Pesti Hírlap 1848. március 17-i száma megemlékezik. Nem mellesleg a Pesti Hírlapot is itt nyomták, a Hatvani utcában fellelhető Horváth házban, Landerer Lajos kiadótulajdonosnál (ma a Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarka az Astoria és a Ferenciek tere között).

A Pesti Hírlap fenti vezércikkében így írja le az eseményt:

„Így született márt. 15-én d.e. 11 ½ órakor a magyar sajtónak törvényes tiszta, censura által meg nem fertőztetett ágyából az első ikerszülött.

Egyik a kívánatoknak tegnapi mellékletünkben is közölt 12 pontja, mely így hangzik:

Mit kíván a magyar nemzet? ...

Az ikertestvér mellett méltólag állott Petőfi Sándor következő lelkes költeménye:

Nemzeti dal. …

Az ezernél számosabb nép fölemelt ujjakkal ismétlé az esküt. – Irinyi József mutatá be szabad ég alatt az elsőszülötteket”

A nyomda előtt történtekről a Pesti Hírlap már 1848. március 16-án beszámolt:

„Az összegyűlt tömeg pedig daczára a sűrün hulló esőnek, példás türelemmel bevárta a censura nélkül kinyomtatott első magyar példányok elkészültét, mi megtörtént d.e. 11/½ órakor. A nyomtatványok idegen ajku polgártársaink iránti tekintetből németül is elkészültek. - Örömmel jegyezzük fel, hogy a 12 ½ óráig tartott csoportozatot legkisebb rendetlenség sem zavará meg.”

A legenda szerint Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva elszavalta az egybegyűlt tömegnek a Nemzeti dalt, Petőfi azonban visszaemlékezéseiben nem említi a múzeumot azon helyek közt, ahol elszavalta a verset; itt feltehetőleg beszédet mondott, csak az utókor emlékezetében keletkezett a múzeumlépcsőn szavalás története.

Műfaja

A Nemzeti dal műfaját tekintve induló, kardal. A szöveg dialógusként jeleníti meg a költőt és a mondataira felelő tömeget az újra és újra visszatérő refrénnel. A párbeszéd jellege annyiban módosul, hogy a megszólító és megszólított nevében egyaránt többes szám első személyű igealakokat használ.

Hangneme, mozgósító felhívása alapján a kiáltványversek sorát is gazdagítja. A Nemzeti dal egy alkalmi vers, egy meghatározott eseményre, alkalomra íródott.

Témája

A mű tematikailag alapvető ellentéteken épül. A költő a dicső, fényes múltat, a szabadságot (ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, / Szolgaföldben nem nyughatnak) állítja szembe az akkori jelen szégyenteljes rabságával (Rabok voltunk mostanáig, / Kárhozottak). Majd ezt követően utal a jövőre, a feladatra, amely nem más, mint e rablánc lerázása.

Hatása

Talpra barna kislányt
Tenyeremen vittem,
Rabok legyünk vagy szabadok.
Ez a kérdés itten.

Megzenésítette

A vers

Thorma János Talpra magyar! című festménye
Landerer nyomdagépe
A pesti Pilvax kávéház, ahol 1848. március 15-én Petőfi először olvasta fel a verset. Preiszler József korabeli színezett tollrajza
Petőfi-emlékpadok Alsógödön, a Nemzeti dal idézeteivel

Nemzeti dal

Talpra, magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)

Jegyzetek

  1. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc Archiválva 2017. április 5-i dátummal a Wayback Machine-ben – Erdély.ma, 2012. március 15.
  2. Pesti Hírlap 1848.03.16. 1.p; 1848.03.17. 1. p. (Bittsánszky Géza dr.)
  3. Hanher Péter. Legújabb 100 történelmi tévhit. Budapest: Animus Kiadó, 175. o. (2015). ISBN 9789633243619 
  4. Juhász Edina: Csak legenda, hogy petőfi elszavalta a nemzeti dalt a múzeumkertben. Index, 2019. március 15. (Hozzáférés: 2022. május 12.)

Források

További információk