Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij
Napjainkra a Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij nagy jelentőségű és releváns témává vált a mai társadalomban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij az emberek mindennapi életének alapvető elemévé vált. A gazdaságra gyakorolt hatásától a személyközi kapcsolatokra gyakorolt hatásáig a Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij vitathatatlan előtérbe került a kortárs élet különböző területein. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij számos aspektusát, és megvitatjuk annak fontosságát a jelenlegi környezetben, valamint a jövőre nézve lehetséges következményeit.
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. (2006 júniusából) |
| Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij | |
 | |
| Született | 1903. november 18. Tula |
| Elhunyt | 1950. október 1. (46 évesen) Leningrád |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja |
| Iskolái | Vörös Professzorok Intézete |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka |
|
| Sírhelye | Levashovo Memorial Cemetery |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nyikolaj Alekszejevics Voznyeszenszkij (oroszul: Николай Алексейевич Вознесенский) (Tula, 1903. február 1. – Leningrád 1950.) orosz nemzetiségű szovjet gazdaságpolitikus, sokáig Sztálin munkatársa volt.
Életpályája
Voznyeszenszkij édesapja favágó volt. A fordulat idején még kiskorú volt, nem sokkal később belépett a pártba. 1938-ra jutott az országos politika elitjébe: januárban beválasztották a GOSZPLAN-ba, az Állami Tervbizottságba. A gazdasági növekedés ekkor már egy éve nem volt számottevő; Voznyeszenszkij a háború kitöréséig, 1941-ig megpróbálta feléleszteni a gazdaságot. A háborúban egyes, háború előtt készített gazdasági tervek csődöt mondtak, a GOSZPLAN több tagja sem értette a helyzet komolyságát. Voznyeszenszkij bekerült a háborús kabinetbe, ő irányította a hadigazdaságot. A sztálingrádi siker után a gazdaság is növekedésnek indult: Voznyeszenszkijnek 1943-1944-re sikerült visszaállítani a gazdasági egyensúlyt.
A háború után Sztálin egyik kedvence lett; a diktátor őszintesége, személyes lojalitása miatt kedvelte meg. (Ekkoriban írta A Szovjetunió hadigazdasága a Nagy Honvédő Háború idején c. könyvét, amivel belépett a történelemhamisítók táborába: minden gazdasági sikert Sztálinnak tulajdonított.) Más pártvezetők, mint Malenkov vagy Berija épp a Sztálinhoz fűződő hűsége miatt utálták meg. 1948 szeptemberében meghalt Zsdanov, Voznyeszenszkijt pedig a Malenkov–Berija–Hruscsov-trojka kitette a hatalomból: 1949 márciusában már le is tartóztatták az 1949-es leningrádi vásár ürügyén, amelyet nem jelentett be előre a leningrádi pártvezetés (Voznyeszenszkij, Kuznyecov). 1950-ben a „leningrádi ügyben” Voznyeszenszkijt halálra ítélték és kivégezték.
Művei magyarul
- A negyedik ötéves terv. A Szovjetunió népgazdaságának helyreállítására és fejlesztésére irányuló ötéves terv. 1946–1950; RKP, Kolozsvár, 1946
- A Szovjetúnió hadigazdasága a Nagy Honvédő Háború éveiben; ford. Pirityi Sándor; Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle–Anonymus, Bp., 1948
- A Szovjetunió hadigazdasága, a nagy honvédő háború éveiben; ford. Pirityi Sándor; Új Magyar Kiadó, Bp., 1949
Jegyzetek
- ↑ a b c d Большая российская энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia. (Hozzáférés: 2021. november 5.)
- ↑ BnF források (francia nyelven)
