Ebben a cikkben a Oberon (hold) lenyűgöző világában fogunk elmélyülni, amely téma az idők során számtalan ember érdeklődését és kíváncsiságát felkeltette. A Oberon (hold) a mindennapi élet különböző területein jelen van, a történelemtől a tudományig, a művészeten és a kultúrán keresztül. Ezen a vonalon megvizsgáljuk azokat a különböző szempontokat, amelyek miatt a Oberon (hold) olyan téma, amely érdemes foglalkozni és részletesen elemezni. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig elmerülünk a felfedezés és a tudás útjában, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a Oberon (hold) fontosságát és relevanciáját a minket körülvevő világban.
Oberon | |
A legjobb Voyager–2 felvétel az Oberonról, melyet az űrszonda 1986. január 24-én készített | |
Felfedezése | |
Felfedező | William Herschel |
Felfedezés ideje | 1787. január 11. |
Névadó | Oberon |
Alternatív név | Uránusz IV |
Pályaadatok | |
Fél nagytengely | 583 520 km |
Pálya excentricitása | 0,0014 |
Orbitális periódus | 13,463234 n |
Inklináció | 0,058° (az Uránusz egyenlítőjéhez) |
Központi égitest | Uránusz |
Fizikai tulajdonságok | |
Átlagos sugár | 761,4 ± 2,6 km (0,1194 földsugár) |
Térfogat | 1 849 000 000 km³ |
Tömeg | 3,014 ± 0,075 x 1021 kg (0,0005046-szeres földtömeg) |
Átlagos sűrűség | 1,63 ± 0,05 g/cm³ |
Forgási periódus | kötött szinkron rotáció |
Albedó | 0,31 (geometrical), 0,14 (bond) |
Felszíni hőmérséklet | 70-80 K |
Látszólagos fényesség | 14,1 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Oberon témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Oberon az Uránusz második legnagyobb holdja a Titánia után és a 9. legnagyobb hold a Naprendszerben. William Herschel fedezte fel 1787-ben. Kifelé haladva a bolygótól az Oberon az Uránusz 18. holdja.
Nevét Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékából az egyik főszereplőről kapta.
Az Oberon a Titániához sok mindenben hasonló hold. Az Oberon is felerészben jégből, felerészben szilikátos kőzetekből épül föl. A kőzetanyag alkotja a hold magját, a jéganyag a köpenyét és a felszínét. Valószínűleg egy folyadéköv is található az égitesten belül, a jeges tartományban.
A felszínén a becsapódások okozta kráterek az uralkodók. A legnagyobbnak 210 kilométer az átmérője. Egy nagy méretű kanyonrendszer szeli át a hold felszínét, amelyről feltételezik, hogy a korai fejlődési szakaszban a belső tartományok térfogat-növekedése következtében jött létre.
Az Oberon felszínének mintegy 40%-a van föltérképezve a Voyager–2 1986. januári felvételei alapján.
Az Oberont William Herschel fedezte fel 1787. január 11-én a Titánia holddal együtt. Az Arielt és az Umbrielt William Lassel fedezte fel 1851-ben.