Ohridi-tó
A mai világban a Ohridi-tó egyre aktuálisabb téma, és minden korosztálytól és érdeklődési körtől függetlenül felkeltette a figyelmét. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár szakmai jelentősége, akár a mindennapi életben betöltött jelentősége miatt, a Ohridi-tó visszatérő beszédtéma lett különböző körökben. Az idő előrehaladtával a Ohridi-tó iránti érdeklődés és kíváncsiság exponenciálisan növekszik, állandó vitát generálva annak következményeiről és a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt hatásáról. Ebben a cikkben elmélyülünk a Ohridi-tó világában, hogy feltárjuk különböző oldalait, és megértsük jelentését a mai társadalomban.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Ohridi-tó | |
 | |
| Ország(ok) |  Észak-Macedónia Albánia |
| Vízgyűjtő terület | 2600 km2 |
| Elsődleges források | víz alatti források |
| Elsődleges lefolyások | Fekete-Drin |
| Hosszúság | 30,4 km |
| Szélesség | 14,8 km |
| Felszíni terület | 358 km2 |
| Átlagos mélység | 155 m |
| Legnagyobb mélység | 288 m |
| Víztérfogat | 55,4 km3 |
| Part hossza | 87,5 km |
| Tszf. magasság | 693 m |
| Települések | Ohrid, Sztruga, Pogradec |
| Elhelyezkedése | |
 Ohridi-tó
Pozíció Albánia térképén
| |
 é. sz. 41° 01′, k. h. 20° 43′Koordináták: é. sz. 41° 01′, k. h. 20° 43′ | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ohridi-tó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Ohridi-tó (macedónul Охридско Езеро / Ohridszko Ezero; albánul Liqeni i Ohrit, gyakran Liqeni i Pogradecit, azaz Pogradeci-tó) a Balkán-félsziget földtörténetileg legrégibb és legmélyebb tava Észak-Macedónia és Albánia határvidékén. A tó sajátos ökoszisztémával rendelkezik, eddig több mint kétszáz csak itt honos endemikus fajt írtak le, s ennek köszönhetően 1979-ben az Ohridi-tó felkerült a UNESCO természeti világörökségi listájára, amelyet 1980-ban Ohrid-régió elnevezéssel kiterjesztettek Ohrid és környéke történelmi és kulturális emlékeire.
Fekvése
Északkeletről és keletről a Közép-Albán-hegyvidék magaslatai, délről a Korçëi-medence árkos süllyedése, nyugatról pedig a Nyugat-Macedón-hegyvidék zárja közre. Jelentősebb, a partvidékén fekvő települések: Észak-Macedóniában Ohrid és Sztruga, Albániában Pogradec, mellettük több halászfalu.
Földrajza
Az átlagosan 693 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő tó geológiai értelemben a Balkán-félsziget legöregebb tava, mintegy 5 millió évvel ezelőtt, a pliocénban keletkezett geotektonikus depresszió. Területe 358 km². Partvonalának teljes hossza 87,5 kilométer (ebből Észak-Macedóniára 56, Albániára 31,5 kilométer esik).
A tó átlagos mélysége 155 méter, legmélyebb pontja 288 méter. Vízgyűjtő területe 2600 km2, s elsősorban a tó keleti oldalán lévő föld alatti források táplálják, de a közeli, magasabban fekvő Preszpa-tó vize is az Ohridi-tóba áramlik át, szintén föld alatti járatokon keresztül. Vizének 60%-át a Fekete-Drin vezeti el az Adriai-tengerbe, a fennmaradó rész elpárolog. A viszonylagosan kis méretű vízgyűjtő terület és a szintén csekély elpárolgási veszteség miatt az Ohridi-tó vízkicserélődési ciklusa hetven évre tehető. Források táplálta, szűrt vize kevés mikrobiológiai szennyezéket vagy tápanyagot tartalmaz (oligotróf), oxigénben gazdag, s ennek köszönhetően rendkívül tiszta, helyenként 20 méteres mélységig is le lehet látni.
Állatvilága
Az Ohridi-tónak – a Bajkál- és a Tanganyika-tóhoz hasonlóan – rendkívül sajátos ökoszisztémája van, az itt élő fajok mintegy fele (a puhatestűek 80%-a) endemikus, azaz csak az Ohridi-tóban honos. Eddig több mint kétszáz endemikus fajt írtak le a fitoplanktonoktól az algákon, a laposférgeken és a puhatestűeken keresztül a gerincesekig. Ez utóbbiak között számon tartanak nyolc ponty- és két lazacfélét (ohridi lazac – Salmo letnica, belvika – Acantholingua ohridana stb.). Bár a legutóbbi időkig csak formai és ökológiai jegyek alapján írták le ezeket a gerinceseket, nemrégiben molekuláris genetikai vizsgálatok igazolták rendszertani helyüket.
Az endemikus fajok mellett jelentős a tónak a part menti nádasokban áttelelő vízi- és ragadozómadár-állománya (borzas gödény, bütykös hattyú, cigányréce, fekete sas, parlagi sas stb.).
Környezetvédelem
A tó törékeny ökoszisztémáját erősen veszélyezteti a turizmus és a part menti települések lakosságának (88 ezer fő a macedón, 43 ezer az albán oldalon) megnövekedése az elmúlt fél évszázadban. Az 1980-as évek óta évente mintegy 200 ezren keresik fel a tó macedóniai oldalát, s az ellátásukra kiépülő szolgáltató- és vendéglátóipari épületek a tó elszennyezése mellett folyamatosan pusztítják a madár- és halpopuláció életteréül szolgáló nádasokat. A környezetszennyezés és a hosszú vízkicserélődési ciklus következményeképpen az utóbbi években eutrofizáció figyelhető meg a tóban. Ezek mellett további problémákat okoz a tó túlhalászása, albán és macedón részről egyaránt, amelyet időről időre rendeleti úton ugyan szigorítanak, de mások mellett a két endemikus lazacfaj is eltűnőben van.
Források
