Ormánság

Ormánság
ormánsági népviselet a 19. században
Talpasház Sellyén
Nagytáj	Dunántúl
Középtáj	Dráva menti síkság
Fontosabb települések	Sellye, Vajszló
Kistérségek	Sellyei járás
Népesség
Vallási megoszlás	római katolikus, református
Etnikai megoszlás	magyarok, romák
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC +1
A Wikimédia Commons tartalmaz Ormánság témájú médiaállományokat.

Az Ormánság vagy Ormányság tájegység Baranya vármegyében, a Dráva árterületén, a Dráva-sík kistáj része. Baranyára jellemző aprófalvas vidék. Központja és egyben járási székhelye Sellye. Második legnagyobb települése Vajszló.

Lakossága hagyományosan református. Egyedülálló festett kazettás templomaik (Drávaiványi, Adorjás, Kórós, Kovácshida) az ősi magyar jelképrendszer elemeit hordozzák.

Nevének eredete

Nevét a „hegycsúcs”, „hegytető”, vagy „lápos terület” jelentésű finnugor eredetű orom, ormágy, vagy ormány szavakból, vagy a török orman ("erdő") szóból származtatják. A finnugor etimológia szerint első lakói a vizes területekből kiemelkedő ormákra építkeztek, a terület a honfoglalás korában erdőség volt.

Az Árpád-korban, 1257-ben írásos emlékben Ormán, Ormánköz illetve Bőköz volt ennek a területnek a neve. Szigetvár és Szentlőrinc is e terület része volt, mint Aljvidék. Györffy György történész szerint a Gyöngyös és az Okor patakok közötti terület volt. A mai Nyugat-Ormánság volt Ormánköz, a Kelet-Ormánság pedig a Bőköz. A 17. századtól a református falvakra használták az Ormánság kifejezést Délnyugat-Baranyában, de még a 20. század elején is a Kelet-Ormánságiak a nyugati részeket tekintették csak Ormánságnak.

Földrajza

Az Ormánság területe a pannón időszakban lesüllyedt és létrejött a Szlavón-Horvát beltó. Ez a tó hamar föltöltődött köszönhetően a Drávának, Nyitrának, Vágnak. Később kiemelkedett a Dunántúli-dombság és Dunántúli-középhegység, így az északi folyók a kialakuló Dunába ömlöttek. A pleisztocén korban futóhomok jellemezte a területet.

A Dráva évezredeken keresztül behálózta Ormánságot. Kimutatható, hogy Barcs-Okorág-Kémes vonalon is folyt. Később dél felé került a fő ága. Volt olyan időszak, amikor a folyó szélessége 15 kilométer volt.

• Helyi védelem alatt álló területek: a sellyei Kisrét, a drávafoki legelő, a Nákói-mocsár, a Kisszentmártoni láp.
• Országos védelem alatt áll a Szentegáti Ősbükkös természetvédelmi terület.

1996-ban megalakult a Duna-Dráva Nemzeti Park. Baranya vármegyében a Nemzeti Park határa a folyó árvízvédelmi töltése.

Lakosság

A honfoglaláskor szlávok éltek a vidéken, ez a folyónevekben is fölfedezhető. Az Árpád-korban ezek a szlávok beolvadtak a magyarságba. Ekkoriban tilos volt a keleti és nyugati területeken élőknek a másikkal házasodniuk. Ezt hívták Laki-hídon túli házassági tilalomnak. Ahogy akkoriban mondták: „Lakihídon át nem jó menyecskét hozni, mer abbú mind kurva lössz." Lak falu Adorjás, Kémes és Baranyahídvég falvak között elterülő település volt.

A népszámlálási adatok szerint a vidék nagy részét magában foglaló Sellyei kistérség lakosságának 87,4%-a magyar, 12%-a horvát, 6%-a roma. A romák valós aránya viszont lényegesen magasabb a népszámlálási adatoknál. Gilvánfa lakossága szinte teljesen beás cigány. A valamikor egyeduralkodó őshonos református magyarság az egykézésnek köszönhetően ma már csak a vidék lakosságának 20%-át adja. Helyüket katolikus magyar zsellérek, völgységi svábok és cigányok foglalták el, így ma már lakosságának kétharmada római katolikus.

Népviselet

1867 után a polgárosodó Siklós környéki drávaszögi emberek szoknyát és pantallót viseltek, míg az ormánságiak továbbra is a cifra paraszti viseletet. Ezért utóbbiak csúfneve lett a pupák.

Az ormánsági népi szőttesre jellemző volt, hogy a fehér alapot pirossal díszítették csak.

Települések

A tudósok 22-45 falut sorolnak az Ormánsághoz.

Nyugat-Ormánság	Kelet-Ormánság
Besence Bogdása Csányoszró Drávafok Drávaiványi Drávakeresztúr Drávasztára Felsőszentmárton Gilvánfa Gyöngyfa Kákics Királyegyháza Kisasszonyfa Magyarmecske Magyartelek Markóc Marócsa Nagycsány Okorág (Mónosokor) Sellye Sósvertike Sumony	Adorjás Baranyahídvég Bogádmindszent Cún Diósviszló Drávacsehi Drávacsepely Drávapiski Drávaszerdahely Hegyszentmárton Hirics Ipacsfa Kemse Kémes Kisszentmárton Kovácshida Kórós Lúzsok Ózdfalu Páprád Piskó Rádfalva Sámod Szaporca Tengeri Tésenfa Téseny Vajszló Vejti Zaláta

Tévesen az Ormánsághoz sorolnak több Dráva menti falut is, amely egykoron többségében horvát volt. Kiss Géza így írt erről: „Azért, mert Ormányság elsősorban és mindenekfölött néprajzi és csak másodsorban földrajzi fogalom. Tehát Sztára, Révfalu, Keresztúr, bár a Dráva és Ormányság közé szorult, s bár építkezésében, életberendezésében, ősi eszközeiben sok rokon vonást, sőt azonosságot mutat Ormánysággal, de mert nyelve más, viselete más, a földrajzi összefüggés ellenére sem Ormányság”.

Vers a tájegységről

Az 1930-as években született az alábbi vers a tájegységről:

Vers az Ormánságról 45 kisfalu néz a nagyvilágba Jön-e már valaki, ki sorsát megszánja? Jön-e már valaki, ki népét felrázza? Lesz itt a magyarnak új feltámadása? Ormánsági falvak, ti kicsik és nagyok, én is a ti bús lányotok vagyok. Szomorú a lelkem, mert amerre jártam csak pusztulást, nyomort és cifraságot láttam. Házakat láttam üresen, bezárva, magyar lesz-e ennek újra gazdája? Meg földet is láttam szántatlant, ugaron hát kevés a dolgos kéz itt már Ormánságon? Sok szomorú kérdés, minek is folytassam... Mindnyájuk szívét miért szomorítsam? Inkább gyertek velem, gyertek menjünk vissza munkáskezű régi vidám Ormánságba. 1930-as évek

Nyelvjárás

Az Ormánságban ő-ző nyelvjárást beszéltek, amit hivatalosan dél-somogyi nyelvjárásnak neveznek. Ennek oka feltételezhetően a dél-alföldi kapcsolat, ahol szintén ő-ző nyelvjárás van. Az alábbi szaporcai vers példája is jól szemlélteti ezt:

Fársáng Hipp-hopp, fársáng! Itt ölték az ártányt, Nem adják a máját, Csak a szalonnáját. Kelj föl asszony, kelj föl, Csald mög az uradat, Ne sajnájjad mögmecceni Darab szalonnádat!" Farsangi köszöntő, Szaporca

Az alábbi legendát Szársomlyó hegyről Kémesen jegyezték le, a helyi dél-somogyi nyelvjárásban:

„Volt egy gyönyörű lány, akire szömöt vetött az ördög. Egy napon megjelönt az anyjánál, és azt mondta, add neköm a lányodat, mert úgy is elviszöm. A furfangos öregasszony fogadást ajánlott az ördögnek: Ha napkeltéig fölszántod a Harsányi-hegyet, elvihetöd. Az ördög alkonyat után nagy garral nekilátott. Még éjfél se vót, már végzött is a hegy egyik felivel. Az anya megrémült. Mit csinyáljon? Mit csinyáljon? - Bémönt a tikólba, megkereste a kokast, a lába közé fogta és jól megszorétotta, erre az elkezdött kukorékóni, a környék kakasai meg mind utána mondták. Amikor az ördög meghallotta, azt hitte, hajnalodik és elvesztötte a fogadást. Mérgében dúlva-fúlva visszafutott a pokolba, ahol lemönt, forró kénköves víz fakadt. Ebbű lett a harkányi feredő. Az anyja csalafintasága révén így menekült meg a lány, a szél barázdálta hegyet meg azúta is Ördögszántotta-hegynek híjják.”

Gasztronómia

Az Ormánság nyugati felén a „főttperec” volt a legkedveltebb ünnepi sütemény. Ezt a megyében máshol nem ismerték. A fehér hurkát bár máshol is ismerték, itt volt a leginkább elterjedve. Mivel főleg reformátusok ették, ezért kálomista hurkának is hívták. A tüdőskolbász szintén ormánsági specialitás, bár ritkán készítették el.

Népszokások

Az ormánsági lányok feladata volt régen a szőlők őrzése. Az Ormánság nem szőlőtermő vidék, viszont a Drávaszögben, a Villányi-hegységben (a harkányi, terehegyi részen) több ormánsági szőlőbirtok volt. A drávaszögi lányoknál nem volt ez a szokás.

A 20. század elejéig az ormánsági gyász színe a fehér volt.

Források

• Zentai, Tünde. Drávaszög és Szlavónia. Pécs: Pro Pannonia Kiadó Alapítvány, Molnár Nyomda (2012). ISBN 978 963 9893 59 7 

Jegyzetek

További információk

• Ormánságfejlesztő Társulás Egyesület Archiválva 2012. november 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Rövid leírás
• Fakazettás templomok az Ormánságban
• Egy ormánsági talpasházról
• Fotók, leírás
• Ormánság.lap.hu – Linkgyűjtemény
• Koloh Gábor. "Szántani lehet, de vetni nem muszáj" Az ormánsági egykézés történetei (1790–1941). (2021). ISBN 9789634162599