Oroszország világörökségi helyszínei

A mai cikkben a Oroszország világörökségi helyszínei témájában fogunk elmélyülni, feltárva következményeit, jellemzőit és lehetséges alkalmazásait. A Oroszország világörökségi helyszínei olyan téma, amely számos területen érdeklődés és vita tárgyát képezi, ellentmondó véleményeket generál, és megkérdőjelezi a kialakult koncepciókat. Ebben a cikkben elmélyülünk a Oroszország világörökségi helyszínei történetében, elemezzük mai relevanciáját, és megvizsgáljuk a hatását különböző összefüggésekben. Ezenkívül megállunk a Oroszország világörökségi helyszínei körül létező különböző perspektíváknál, és olyan panorámaképet kínálunk, amely lehetővé teszi a téma összetettségének megértését. Kritikus és gazdagító pillantással foglalkozunk a Oroszország világörökségi helyszínei sokrétű aspektusával, azzal a céllal, hogy gazdagítsuk az ismereteket, és ösztönözzük a jelentésének és jelentőségének mélyreható elmélkedését.

Oroszország területéről eddig harmincegy helyszín került fel a világörökségi listára, harmincegy helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

Szentpétervár történelmi központja és a kapcsolódó műemlékegyüttesek
1990, kisebb módosítás: 2013
Kulturális (I)(II)(IV)(VI)
Védett terület: 3 934,1 ha, hivatkozás: 540
A Balti-tenger partján álló „Észak Velencéjeként” is ismert Szentpétervárt a 18. század elején alapította I. (Nagy) Péter cár. A városszerkezetet Alexandre Leblond tervei alapján alakították ki, építészetére a barokk és klasszicista stílus jellemző. A városszerkezetbe illesztett kőházak, paloták templomok, kolostorok és a csatornákon átívelő több mint 400 híd harmonikus egységet alkot. Az építkezések gyorsan haladtak, Nagy Katalin uralkodásának kezdetére (1729) kialakult ma is látható városképének jelentős része. A lendület egészen a 19. századig kitartott ekkor is remekművek születtek. A város legjellegzetesebb épületei a barokk Téli Palota és az Ermitázs többi épülete, a Péter–Pál-székesegyház és az Admiralitás. A helyszínhez tartoznak még Petrodvorec, Lomonoszov, Carszkoje Szelo (Puskin), Pavlovszk és Gatcsina kastélyai is. A helyszínhez összesen körülbelül 2 400 épület tartozik amelyek nagymértékben befolyásolták az orosz és finn építészet és szobrászat fejlődését.
Kizsi
1990
Kulturális (I)(IV)(V)
Védett terület: 0,57 ha, puffer zóna: 9 990 ha, hivatkozás: 544
Kizsi település Karéliában az Onyega-tó egyik szigetén található. A helyszín egy szabadtéri múzeum, benne egy fa épületegyüttessel, köztük két 18. századi templommal. A két templom közül a korábbi Úr Színeváltozása-templom 1724-ben épült farönkök felhasználásával, szögek nélkül. 22 hagymakupolájának kialakítása az orosz ácsok bravúros teljesítménye. A Szűzanya közbenjárása-templomot 1764-ben építették hasonló technikával. Az épület mellett álló nyolcszögletű harangtorony 1862-ből való. Mindkét templomban festett ikonosztáz rekeszti el a hívőket az oltártól. A szabadtéri múzeumban néhány más helyről idehozott építmény is látható. Az épületegyüttes harmonikusan illeszkedik a tájba, és az orosz faépítészet fejlettségét tükrözi. A mindentől távol lévő félreeső közösség vallási igényeire úgy találtak megoldást, hogy az egész egyházközösséget kiszolgáló épületegyüttest hoztak létre a területen.
A Kreml és a Vörös tér, Moszkva
1990
Kulturális (I)(II)(IV)(VI)
Védett terület: 42,1 ha, puffer zóna: 1 121,3 ha, hivatkozás: 545
A Kreml, ami egykor cárok és püspökök székhelye volt a 14. századtól kezdett kiépülni. Első védőfala még fából készült. Itt volt az egyházi és világi hatalom központja. A 16. században Rettegett Iván uralkodása alatt az itt álló templomokat és az erődöt felújították és új épületeket is emeltek. A munkálatok során az orosz építőmestereket itáliai építészek is segítették. Néhány eredeti épülete a Katedrális tér mellett áll, a Vörös tér a 15. század végén alakult ki eredetileg piactér volt. Északi oldalát a Kreml fala, a GUM áruház és a Történeti Múzeum alkotja. Egykor mellette állt a 17. századi Kazanyi-székesegyház is , de ezt az 1930-as években lebontották majd később újra felépítették. A Szenátus palotája II. Katalin cárnő megrendelésére készült, jelenleg államigazgatási célokra használják. Az épületegyüttes bővítése/átalakítása a 20. században is folytatódott, (Lenin-mauzóleum), és jelenleg is az orosz kormány székhelye.
Novgorod történelmi műemlékei
1992
Kulturális (II)(IV)(VI)
Hivatkozás: 604
Novgorod (Újváros) legkorábbi ismert említései a 9. századból valók. A fontos kereskedelmi útvonal mentén fekvő település volt Oroszország első fővárosa, ezen kívül kereskedelmi és kulturális központ is. Történelmi városközpontjának legfontosabb eleme a Kreml, amelyet a 11. században kezdtek építeni. 15. századi városfala 1400 méter hosszú és tizenkét toronnyal erősítették meg. A városban fejlődött ki az egyik legkorábbi nemzeti festőiskola, értékes kéziratok készültek és nagyon jelentős volt a helyi építészet is. A Kreml területén található, négyzetben álló görögkereszt alaprajzú Szent Szófia-székesegyház a 11. század közepén épült. 14. századi az Úr Színeváltozása-templom amelynek freskódíszítését Theophanész a Görög készítette. A helyszínhez ezen kívül számos más a 12. és a 9. század között épült műemlék tartozik. Itt fordították le először az Ó- és Újtestamentumot ószláv (templomi szláv) nyelvre a 15. században.
A Szoloveckij-szigetek kulturális és történelmi emlékegyüttese
1992
Kulturális (IV)
Védett terület: 28 834 ha, hivatkozás: 632
Az egykor erdőkkel és mocsarakkal borított hat sziget a Fehér-tenger nyugati részén az Onyegai-öbölnél fekszik. Az itteni legkorábbi emberi jelenlét nyomai az i. e. 5. évezredre datálhatók, és az i. e. 5. századtól lehetett folyamatosan lakott. A sziget első kolostorát 1429-ben alapították, amelyet újabbak követtek, és a hely ma is pezsgő kolostori élet színhelye. A világörökségi helyszín központi eleme az azonos nevű szigeten fekvő Szoloveckij-kolostor ami egykor az ország leggazdagabb ilyen jellegű épületegyüttese volt. A helyszínhez több kolostor is tartozik, négy a Szoloveckij-szigeten, a 17. századi Szentháromság-kolostor az Anzerszkij-szigeten, egy 16. századi kolostor a Nagy Zajackij-szigeten és a szintén 16. századi Szent Szergiusz-kolostor a Nagy Mukszalma-szigeten. A 16. század végén a kolostorokat erőddé alakították. A cári időkben politikai börtön volt, a bolsevik hatalomátvétel után munkatábor létesült itt egészen 1933-ig. 1991 óta a hely ismét kolostorként működik.
Vlagyimir és Szuzdal fehér műemlékei
1992
Kulturális (I)(II)(IV)
Hivatkozás: 633
A két település a 11. és a 14. század között a Vlagyimir-Szuzdali Nagyfejedelemség fővárosa volt. Az 1108-ban alapított Vlagyimir 1157-ben lett főváros, területén jelentős egyházi és világi épületek maradtak fenn amelyeket külföldről is érkezett építészek segítségével hoztak létre. Az egykupolás Mária elszenderedése (Uszpenszkij)- székesegyházat 1158-ban építették, freskódíszítésének egy része Andrej Rubljov munkája a 15. század elejéről. A település védelmi rendszere a 12. században épült ki, ennek egy része az 1164-ben emelt Arany-kapu tetején a Szent Lepel-templommal. A 12. század végi Dimitrij-székesegyház jellegzetességei a Dávid király életét bemutató külső domborművei. Szuzdal meghatározó épületegyüttese a Kreml benne a település legszebb templomával a 12. század elejéről fennmaradt Jézus születése-székesegyházzal. A 16. században felújított templom 13. századi Arany ajtóiról ismert. Jelentős épületegyüttes a részben felújított Megváltó-kolostor is, valamint a Szuzdal közelében lévő Kigyeska faluban álló Borisz és Gleb templom, az ország első fehér mészkőből épített temploma.
A Szentháromság–Szergij-kolostor építészeti együttese Szergijev Poszadban
1993
Kulturális (II)(IV)
Védett terület: 22,75 ha, puffer zóna: 15,57 ha, hivatkozás: 657
A Moszkvától 70 kilométerre található kolostor a fővárost körülvevő műemlékekből álló Aranygyűrű egyik tagja. A 14. század első felében alapított ma is működő kolostor időnként védelmi feladatokat is ellátott. A Szent Szergij által alapított épületegyüttes nem sokkal később már jelentős és az orosz ortodox egyház egyik legfontosabb központja lett. A 15. és a 18. század között több részletben védműveket építettek köréje. A kolostor legrégebbi eleme az 1420-as években felépült Szentháromság-katedrális, ahol Andrej Rubljov híres ikonját őrizték, most csak a másolata látható. Másik jelentős temploma a négypilléres három apszisos, egykupolás Szentlélek-templom. Legmagasabb épülete a Nagy Katalin idejében, 1740-ben épült harangtorony, ezen kívül jelentős épületei a refektórium, a mellette álló kis méretű Szergij-templom. I. (Nagy) Péter uralkodása idején számos barokk elemmel (palota, kaputemplom, kápolna) egészítették ki.
Kolomenszkojei Mennybemenetel templom
1994
Kulturális (II)
Hivatkozás: 634
A Moszkva folyó partján egy dombtetőn álló templomot a Kolomenszkoje cári birtokon építették 1532-ben a fiúörökös, a későbbi IV. (Rettegett) Iván születése után. A Mennybemenetel-templom az orosz építészettörténet egyik meghatározó alkotása, az első kőből és téglából épült és faszerkezetű sátortetővel fedett szentélye. Építéséhez úgynevezett itáliai apró téglát használtak, a faragott részeket egy Moszkva melletti mészkőbányából származó fehér kőből készítették. Az épület falai rendkívül vastagok, egyes részeken 3 – 4 méteresek, ezért a templom belső tere meglehetősen szűkös, de nyitott a 41 méter magas torony felé. A 16. század egy részében a közelben egy fából készült palotát a cári család nyári rezidenciának használt, ez azonban szinte teljesen elpusztult.
Komiföld őserdői
1995
Természeti(VII)(IX)
Védett terület: 3 280 000 ha, hivatkozás: 719
A világörökségi helyszínhez többek között Komiföld 32 800 négyzetkilométeres területe is hozzátartozik. Tundrákból és hegyvidékekből áll és nagyrészt teljesen érintetlen térség. Hozzá tartozik az 1930-as években létrehozott Pecsora-ilicsi természetvédelmi terület és a Jugid Va Nemzeti Park. Az erdős területek fő fafajtái a tűlevelűek, a rezgő nyárfák és a nyírfák. Az alföldek növényzetét mocsarak és árterek határozzák meg. Ezen kívül jellegzetes tájelemek a boreális erdők a tundrák és a sziklás vidékek, lápok, folyók és tavak. A helyszín számos nagy testű állatfaj élőhelye, megtalálható közöttük a farkas, a vidra, a hód, a coboly, a rozsomák, a hiúz, a a sarki róka, a rénszarvas, a jávorszarvas, a nyuszt és a mókus is. A helyszín Északkelet-Európa egyik utolsó kiterjedt északi övi vegetációja, évtizedek óta kutatási terület és rendkívül értékes információforrás.
Bajkál-tó
1996
Természeti (VII)(VIII)(IX)(X)
Védett terület: 8 800 000 ha, hivatkozás: 754
A Szibéria déli részén fekvő Bajkál-tó a Föld legnagyobb és legmélyebb édesvizű tava. A körülbelül 25 millió évvel ezelőtt keletkezett tó tartalmazza a világ olvadt állapotban lévő édesvíz-készletének nagyjából egyötödét. A viszonylag elszigetelt hatalmas vízmennyiség és környéke sokszínű élővilágnak ad otthont számos endemikus fajjal. Itt él a világ egyetlen édesvízi fókafaja is a bajkáli fóka. Az itteni földtani képződmények körülbelül 540 millió évvel ezelőtt kezdtek kialakulni , a vidék geológiailag ma is aktív, amelyet a tó mélyén észlelt hévízkitörések bizonyítanak. Az éghajlat mérsékelt övi kontinentális hosszú hideg telekkel és viszonylag meleg nyarakkal. A védett területen több mint 1200 állat és 600 növényfajt azonosítottak. A tavat hegyek (a Bajkál-hegység, a Barguzin-hegység és a Keleti-Szaján), erdők, tundrák, sztyeppék és számos ásványvizű hőforrás veszik körül és kedvelt üdülőhely is.
Kamcsatka vulkánjai
1996, kiterjesztés: 2001
Természeti (VII)(VIII)(IX)(X)
Védett terület: 3 995 769,3 hivatkozás: 765
A Kamcsatka-félszigeten 350 000 négyzetkilométeres területen 28 aktív vulkán található, ez a világ egyik legjelentősebb vulkáni térsége. A helyszínhez tartozó hat védett övezetben találhatók a félsziget ősi, legérintetlenebb részei és a vulkáni képződmények nagyobb része is. A félszigeten két párhuzamos hegylánc húzódik végig köztük a Kamcsatka-folyó völgyével. Az egyik hegyvonulatot kihunyt a másikat aktív vulkánok alkotják. A helyszínen a vulkánok mellett számos meleg vizű forrás és gejzír is megtalálható. A félsziget nyirkos és enyhe éghajlatának köszönhetően vastag növénytakaró borítja hegyvidéki tajgaerdőket, mocsári erdőket, tőzeglápokat, lombhullató erdőket alkotva. A terület biofölrajzi adottságai inkább a szigetekére hasonlít több endemikus fajjal, de viszonylag alacsony fajgazdagsággal. Megtalálható köztük a medve, a havasi kecske, a szarvas, a coboly, sasfélék, a rozsomák, sólyomfélék, tengeri madár kolóniák, fókák, vidrák és lazacfélék.
Az Altaj Arany-hegyei
1998
Természeti (X)
Védett terület: 1 611 457 ha, hivatkozás: 768
A dél-szibériai világörökségi helyszín 16 000 négyzetkilométeres területe három részből áll. Hozzá tartozik az Altaj természetvédelmi terület, a Katuny természetvédelmi terület és az Ukok Nyugalmi Övezet. A térség egy nagy kiterjedésű hegylánc része hozzá tartozik a Mongol-Altaj is. A védett övezet Közép-Szibéria legösszetettebb magashegyi növénytársulásának ad helyet, körülbelül kétezer növénynemzetségnek, amelyek közül 212 csak itt él. Megtalálható itt Közép-Szibéria vegetációs övezeteinek legteljesebb sorozata, füves és erdős sztyeppe, vegyes erdő és magashegyi élőhelyek. A területen hetvennél több emlősfajt (köztük a hópárducot), 300 madárfajt, 11 kétéltű és 20 halfajt, azonosítottak, köztük sok veszélyeztetett állatot. A térség több folyam forrásvidéke (Ob, Irtis), a gyéren lakott hegyvidék főleg pásztorkodással foglalkozó közösségei szoros kapcsolatban állnak természetes környezetükkel ami segít megőrizni az élőhelyeket.
Nyugat-Kaukázus
1999
Természeti (IX)(X)
Védett terület: 298 903 ha, hivatkozás: 900
A 2750 négyzetkilométeres helyszín Szocsitól 50 kilométerre északkeletre kezdődik. Központi része a Kaukázusi Bioszféra Rezervátum, ezen kívül a Szocsi Nemzeti Park és más kisebb természetvédelmi területek. Ez Nyugat-Ázsia legnagyobb összefüggő természetvédelmi területe, szubalpesi és alpesi növényzettel, alföldekkel, erdőkkel. A térség eddig mentes a komolyabb emberi behatásoktól nagyszámú ökoszisztémával rendelkezik és zavartalan ökológiai folyamatokkal amelyek fontos információforrások az élőlények közötti kapcsolatok tanulmányozásához. A helyszín növény- és állatvilága változatos körülbelül hatezer fajjal, köztük endemikus és veszélyeztetett élőlényekkel. Ez az európai bölény hegyi alfajának természetes élőhelye, ezen kívül néhány veszélyeztetett emlős és madárkolónia menedéke. A térség biodiverzitás szempontjából is világszinten jelentősnek számít.
A Ferapontov-kolostor együttese
2000
Kulturális (I)(IV)
Védett terület: 2,1 ha, puffer zóna: 20 ha, hivatkozás: 982
A Ferapontov-kolostor gondosan megőrzött épületegyüttese az orosz ortodox építészet egyik jelentős alkotása, jelenleg múzeumként üzemel. A kolostorban 1488-ban tűzvész pusztított és csak a 17. században építették újjá. A 19. században egy részét lezárták, a 20. század elején apácazárdaként működött, majd 1924-ben bezárták. Hat nagyobb épületcsoportból áll, legfontosabb részei három templom és egy harangtorony. Legkorábbi közülük az Istenanya születése-templom, ezt 1490-ben téglából építették. A hagymakupolás, négyzetbe foglalt kereszt alaprajzú épület a kolostor központja. A visszafogott külsejű épület belső falfestményeit a 15. század végén alkotta Gyionyiszij mester, a kor legnagyobb ikonfestője, Andrej Rubljov követője. Az Angyali üdvözlet temploma a refektórium mellett áll, ezen kívül figyelemre méltó a kincstár épülete is. Egy 17. századi bővítéskor készült el a harangtorony és a kolostorkapu fölött a Martinian-templom, amelynek keresztboltíve fölött egy piramisformájú hegyes torony emelkedik.
A Kazanyi Kreml történelmi és építészeti épületegyüttese
2000
Kulturális (Ii)(III)(IV)
Védett terület: 13,45 ha, puffer zóna: 115 ha, hivatkozás: 980
Kazany történelmi jelentőségű citadelláját, Kremljét 1552 után kezdték kialakítani IV. (Rettegett) Iván parancsára, miután elfoglalta a várost. Az épületegyüttes egy korábbi, részben lerombolt tatár erőd helyén áll. A régi erődből a hét emelet maga Szüjümbike-torony maradt meg, az egyetlen fontosabb műemlék az Arany Horda korából. Az épületegyüttes mai formájában ötvöződnek az orosz és tatár hagyományok, ezen kívül bolgár, sőt itáliai hatások is. A 16. és a 21. század között több hullámban bővítették, jelenlegi látképét a torony az Angyali üdvözlet-székesegyház, és a Kul-Sarif mecset határozza meg, az utóbbi 2005-ben épült. A homokkőből épített székesegyház a 16. századból származik. A Kreml jelentős épületei még a Kadétiskola és a Kormányzói palota. A helyszíne az oroszországi építészeti stílusok tárháza, ma is jelentős zarándokközpont.
Kur-földnyelv
 Litvánia és  Oroszország közös világörökségi helyszíne
2000
Kulturális (V)
Védett terület: 33 021, hivatkozás: 994
A balti-tengeri Kur-öbölben fekvő 98 kilométer hosszú, egyes helyeken fél, máshol négy kilométer szélességű földnyelven Litvánia és Oroszország osztozik. A terület már az őskorban is lakott volt, az évezredek során a helyieknek mindig komoly problémát jelentett a szél és a tenger eróziós hatása. A lakosok erdőtelepítéssel és a part megerősítésével igyekeztek megállítani a környezet pusztulását. A földnyelv vándorló homokdűnéiről ismert, ezek közül a legnagyobb a Nagy Dűne Nida falu mellett található. Ez Európa legnagyobb homokdombja, magassága eléri a hatvan métert. A homokdombok kis területen vándorolnak, mozgásukat fák ültetésével igyekeznek keretek között tartani. A félszigeten halászfaluk épültek, a legkorábbiak házai fából nádtetővel. A 19. század végétől már bonyolultabb épületeket, világítótornyot, iskolákat, templomokat és villákat is emeltek. A nemzeti park legfontosabb kulturális értékei a 19. századból származó halászkunyhók és tanyák. A tanyák általában három épületből állnak, egy lakóházból egy karámból és a halak tartósítására szolgáló füstölőházból.
A Szihote-Aliny (Természetvédelmi Terület)
2001, kiterjesztés: 2018
Természeti (X)
Védett terület: 1 566 818 ha, puffer zóna: 129 509 ha, hivatkozás: 766
Az Oroszország távol-keleti részén körülbelül 15 000 négyzetkilométert elfoglaló helyszín három természeti és állatrezervátumból, valamint a Szihote-Aliny hegyláncból áll. 1979-től a terület bioszféra rezervátum, különböző hőmérsékleti és éghajlati zónák találkozási pontja. A növénytakaró legnagyobb része mérsékelt övi erdő (a világ egyik legkülönlegesebb mérsékelt övi erdősége), és tajga, a fennmaradó területen tundra, cserjés és rét található. A térség különlegessége, hogy együtt vannak jelen szibériai, mandzsúriai és délkelet-ázsiai állatfajok is. A terület elszigetelt, klímája zord. Az itt élők hagyományos életmódot folytatnak ezért viszonylag mentes az emberi behatásoktól és fontos élőhelyet biztosít súlyosan veszélyeztetett állatfajoknak is. Az itt élő állatok közé tartozik a barna medve, a hiúz, az örvös medve, valamint a kritikusan veszélyeztetett amuri leopárd és szibériai tigris.
Derbent – Citadella, ókori város és erődítményrendszer
2003
Kulturális (III)(IV)
Védett terület: 37 658 ha, puffer zóna: 451 554 ha, hivatkozás: 1070
Derbent az orosz területek egyik legrégebbi városa, már az i. e. 1. évezredben az ellenőrzése alatt állt az Európát a Közel-Kelettel összekötő egyik kereskedelmi útvonal. Legkorábbi régészeti emlékei i. e. 3000 körülre datálhatók, az első város az i. e. 9. században épült ki. Később itt húzódott a Szászánida Birodalom északi védvonala. Ők építették az 5. században az első jelentősebb erődöt, ezt továbbfejlesztve majdnem ezerötszáz évig használták perzsa, arab, mongol, timurida hódítók akik felügyelték a Kaukázus és a Kaszpi-tenger közötti fontos észak-déli átjárót. A város összesen 3,6 kilométer hosszú falak között fejlődött ki amelyek egymástól néhány száz méter távolságra párhuzamosan futnak. A falvastagság elérheti a három métert is, egyes helyeken tornyok is erősítik. A citadella legfontosabb részei a Dzsuma-mecset az örmény templom, egy mauzóleum, fürdők, vízgyűjtők, temetők. A város a 19. század elején Oroszország része lett, stratégiai jelentőségét csak a 20. század fordulóján vesztette el.
Uvsz-tó-medence
 Mongólia és  Oroszország közös világörökségi helyszíne
2003
Természeti (IX)(X)
Védett terület: 898 063,5 ha, puffer zóna: 179 790 ha, hivatkozás: 769
A világörökségi helyszínen Mongólia és Oroszország osztozik. Nevét nagy kiterjedésű, sekély és rendkívül sós vizű taváról kapta. A 160 kilométer hosszú és 60 kilométer széles régió Közép-Ázsia legészakabbra fekvő zárt medencéje. A medencére a szélsőséges hőmérsékleti ingadozások jellemzőek, az eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet -58 °C volt, nyáron pedig előfordulnak 40 °C körüli értékek is. A tó annak ellenére, hogy a legközelebbi óceán háromezer kilométerre fekszik számos tengeri madár és fóka otthona, nyáron pedig költöző madarak pihenőhelye. A térség változatos ökoszisztémával rendelkezik, mocsarak, sivatagi területek, sztyeppék, erdők, alpesi vidékek, hómezők és édesvizű tavak alkotják. A füves vidékeket évezredeken óta jurtákban lakó nomádok népesítik be. A sivatagi területeken számos ritka állatfaj, köztük az egyiptomi ugróegér él, a hegyek pedig a világszerte veszélyeztetett hópárducnak, valamint a kőszáli kecskének és különböző muflonfajnak ad menedéket. A terület stabil ökológiája miatt alkalmas a globális felmelegedés mérésére.
Vrangel-sziget és környezete természeti rendszere
2004
Kulturális (IX)(X)
Védett terület: 1 916 300 ha, puffer zóna: 3 745 300 ha, hivatkozás: 1023
A helyszínhez a Csukcs-félszigettől északra fekvő 7607 négyzetkilométeres Vrangel-sziget, a 11 négyzetkilométeres Herald-sziget és a környező vízterület tartozik. A hegyvidékes tájnak köszönhetően a terület a jégkorszak idején nem jegesedett el teljesen, ennek következtében élővilága az átlagosnál gazdagabb fajokban és fennmaradtak máshol kihalt növény- és állatfajok is. A területen 417 edényes növényfajt dokumentáltak ez kétszerese a hasonló térségek fajszámának. Vannak köztük hibridek és endemikus fajok is. A helyszínen található a csendes-óceáni területek legnagyobb rozmárpopulációja, fontos táplálkozási helye a Mexikó vizeiből idevándorló szürke bálnáknak, ezen kívül a jegesmedve és a pézsmatulok kedvelt élőhelye is. A térség veszélyeztetett vándormadarak legészakibb fészkelőhelye, gyakori állata a rénszarvas és az örvöslemming is. Az itteni emberi jelenlét legkorábbi nyomai a neolitikumra datálhatók, az itt élők fő vadászzsákmánya a gyapjas mamut volt.
A Novogyevicsij-kolostor épületegyüttese
2004
Kulturális (I)(IV)(VI)
Védett terület: 5,18 ha, puffer zóna: 47 ha, hivatkozás: 1097
A Moszkvát körülvevő kolostorgyűrű egyik tagja az azonos nevű folyó partján áll. Az épületegyüttest III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem alapította a 16. század első harmadában. Ebből a korból származó főtemplomát és a 17. század második felében befejezett többi épületét egy tizenkét toronnyal megerősített magas fal veszi körbe. A helyi barokk építészet egyik legszebb alkotása, ezen kívül jelentős festmény- és műkincsgyűjteménnyel is rendelkezik. Az 1525 körül befejezett főtemplomot a Szmolenszki Istenanya ikon tiszteletére szentelték. A háromapszisos ötkupolás négyzetbe írt görög kereszt alaprajzú templom szerkezete és díszítése is jó állapotban maradt meg, festményei orosz uralkodókat, bibliai jeleneteket, valamint a bizánci történelem fontos eseményeit ábrázolják. Az ikonosztáz 1685 körül készült el. A kolostor szorosan kötődött a moszkvai Kremlhez, itt éltek a cári család és az arisztokrácia egyes nőtagjai is.
Jaroszlavl történelmi városmagja
2005
Kulturális (II)(IV)
Védett terület: 110 ha, puffer zóna: 580 ha, hivatkozás: 1170
Jaroszlav, az úgynevezett Aranygyűrű egyik tagja körülbelül 300 kilométerre északkeletre fekszik Moszkvától. A ma is látható városképének jellegzetességei 17. századi templomai. A települést Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelem alapította a 11. században a Volga és a Kotoroszl folyók összefolyásánál. Az itt álló favár közelében épült fel a 12. században a Megváltó színeváltozása- kolostor, később a hely vallási központ és fejedelmi rezidencia is volt, ezen kívül jelentős kereskedelmi központtá is fejlődött. Városközpontja 17. századi templomairól híres, ebben az időben a településen és környékén ötven templomot építettek. Nagy Katalin cárnő várostervezési reformja során a várost tűzvészek után a 18. században klasszicista stílusban újjáépítették, a munkálatok egészen 1830-ig tartottak. A korábbi templomok az új városterv részei maradtak, a település új középpontjában Illés próféta temploma áll (1650), innen indulnak ki sugárirányban a félkör alaprajzú város utcái. A régi épületek és a sugárutas várostervezés ötvözik a nyugat-európai és az orosz építészet stílusjegyeit.
Struve földmérő vonal
 Észtország,  Fehéroroszország,  Finnország,  Lettország,  Litvánia,  Moldova,  Norvégia,  Oroszország,  Svédország és  Ukrajna közös világörökségi helyszíne.
2005
Kulturális (I)(IV)(VI)
Hivatkozás: 1187
A 19. századra a háromszögeléses módszer módszer már elérte azt a fejlettségi szintet, hogy rendszeresen alkalmazták a földméréseknél. Friedrich Georg Wilhelm von Struve német csillagász eldöntötte, hogy ezzel a módszerrel pontosan meghatározza a Föld formáját és nagyságát. A méréseket úgynevezett háromszögelési technikával, mérőpontok által meghatározott háromszöghálózat segítségével végezték. A munkát 1816-ban kezdték el és majdnem negyven évvel később 1855-ben fejezték be. A cél a tartui meridián, a Tartu városán áthaladó hosszúsági kör pontos megmérése volt. A tíz országon (Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország, Észtország, Lettország, Litvánia, Fehéroroszország, Ukrajna, Moldovai Köztársaság) áthaladó földmérő vonal a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig húzódik, hossza 2820 kilométer, 258 háromszögből és 265 felsőrendű és 60 alsórendű pontból áll. A telepített mérési pontokból napjainkra 34 maradt meg.
Putorana-fennsík
2010
Természeti (VII)(IX)
Védett terület: 1 887 251 ha, puffer zóna: 1 773 300 ha, hivatkozás: 1234
A Putorana-fennsík Közép-Szibériában az Északi sarkkörön túl fekszik. A világörökségi helyszín megegyezik az 1988-ban létesített Putoranai Állami Természetvédelmi Területtel. A szinte teljesen érintetlen, nagyjából négyzet alakú bazaltfennsík 18 770 négyzetkilométeren terül el. Legmagasabb pontja 1770 méteres, jellegzetességei a négyszáz méteres mélységet is elérő száz kilométernél is hosszabb folyóvölgyei valamint a hegyoldalak lépcsőzetes formája ami a bazalt és a tufa valamint homokkő rétegek váltakozása miatt egyenetlenül kopott le. Ez a térség a világ egyik legrégebbi vulkanikus eredetű platója. Fő vegetációs formái a tajga, a hegyi tundra és a hideg vizes élőhelyek. Egyedülálló állatvilága egyszerre hordoz arktikus és szubarktikus jegyeket. Az itt élő 34 emlős közül legjelentősebb a félmilliós egyedszámban megtalálható rénszarvas. A térség elszigeteltségének következtében fejlődött ki a putoranai juh, a havasi juh egyik alfaja. A madárfajok közül 140-et azonosítottak, köztük a fehérfarkú rétisast.
Lénai oszlopok
2012
Természeti (VIII)
Védett terület: 1 387 000 ha, hivatkozás: 1299
A lénai oszlopokat a térség kontinentális éghajlata és az évenkénti extrém akár 100 fokos hőingadozás (-60 fok télen, + 40 fok nyáron) alakította ki. Az 1995-ben alapított 1 387 000 hektáros Lénai Oszlopok Nemzeti Park a Léna folyó középső szakaszán a bal parton terül el Jakutföldön. A nemzeti parkban a földtudományok szempontjából kétfajta jelenség figyelhető meg, az egyik a híres oszlopok, a másik a kambrium földtörténeti korra datálható sziklaképződmények, amelyek fontos információforrások az úgynevezett kambriumi robbanás kutatásához. A folyó parton álló, esetenként kétszáz méter magas egymástól keskeny, mély közökkel elválasztott „oszlopokat” a fagy hozta létre, ami a kapcsolódási pontokon egyes helyeken szétfeszítette a sziklákat. A sziklák egy a folyó melletti közvetlen sávban helyezkednek el, esetenként 150 méteres szélességben. A fosszíliákat tartalmazó sziklák különösebb későbbi tektonikai hatások nélkül maradtak meg, bennük csontos állatok és más organizmusok maradványaival első megjelenésüktől tömeges kihalásukig.
Bolgar régészeti és történelmi komplexum
2014
Kulturális (II)(VI)
Védett terület: 424 ha, puffer zóna: 12 101 ha, hivatkozás: 981
A helyszín a Volga folyó partján fekszik Tatárföld fővárosától Kazanytól déli irányban. A volgai bolgárok törzsszövetségének egyik korai települése volt, majd a 13. században az Arany Horda első fővárosa lett. Szimbolikus helyszíne a volgai bolgárok 922 évi az iszlámra való áttérésének, szent zarándokhelye volt a muszlim tatároknak és fontos kereskedelmi központ a Kazanyi Kánság idején. A helyszínen megtalálhatók a települést védő árkok és falak, vallási és világi épületek maradványai köztük egy mecset, egy minaret, számos mauzóleum, fürdőházak, a kán palotájának maradványai és kegyhelyek. A helyszín mindig is kereskedelmi és kulturális csomópont volt, kapcsolatot teremtett a nomád és letelepült népcsoportok között, segítve a török, finnugor és szláv szokások, hagyományok terjedését.
Szvijazsszk kolostora és katedrálisa
2017
Kulturális (II)(IV)
Védett terület: 3,25 ha, puffer zóna: 11 563,9 ha, hivatkozás: 1525
A helyszín Tatárföldön, Szvijazsszk város-szigetén helyezkedik el, a katedrálisból és a hozzá tartozó azonos nevű kolostorból áll. A Volga folyónak ez a szigete Kazany, Tatárföld fővárosa közelében található, a selyemút és a volgai kereskedelmi útvonalak találkozásánál. A települést IV. (Rettegett) Iván orosz cár alapította 1551-ben és előretolt katonai bázisként használta a Kazanyi Kánság ellen indított hadjáratai során. A Mennybemenetel-katedrális valamint a kolostor elhelyezkedésével és művészeti programjával az uralkodó kifejezésre juttatta szándékát a moszkvai állam politikai és térítések útján történő megnagyobbítására. A katedrális freskói a keleti ortodox egyház részére alkotott legszebb falképek közé tartoznak.
Dauriai tájak
 Mongólia és  Oroszország közös világörökségi helyszíne
2017
Természeti (IX)(X)
Védett terület: 912 624 ha, puffer zóna: 307 317 ha, hivatkozás: 1448
Oroszország és Mongólia közös világörökségi helyszíne a Dauriai sztyeppe egy Kelet-Mongóliától Szibériáig és Északkelet-Kínáig terjedő ökorégió. Ciklikus éghajlat változásai miatt amely extrém szárazságokat és nedvesebb időszakokat okoz egy globálisan is jelentős ökoszisztéma és fajgazdagság alakult ki a területen. A különböző jellegű sztyeppék (füves, erdős, mocsaras, tavas) olyan veszélyeztetett és ritka állatok lakóhelye mint az amuri daru. A térség ezen kívül több millió költöző madár, köztük ritka fajok átmeneti menedékhelye és a kínai gazella éves vándorlásának fontos útvonala.
A pszkovi építészeti iskola templomai
2019
Kulturális (II)
Védett terület: 19,32 ha, puffer zóna: 635,6 ha, hivatkozás: 1523
A világörökségi helyszínhez templomok, katedrálisok, kolostorok, őrtornyok és adminisztratív épületek tartoznak. Az épületcsoport a Velinkaja folyó partján álló Pszkov történelmi központjában található Oroszország északnyugati részén. Az épületek a pszkovi építészeti iskola alkotásai jellegzetességeik a négyszögletes formák, a kupolák, a kapuzatok és a harangtornyok. A legkorábbi épületrészek a 12. századból maradtak fenn. A templomokat és a katedrálisokat kertek, kerítések és falak segítségével integrálták be természetes környezetükbe. A Pszkovi építészeti iskola, amely magába olvasztotta a bizánci és novgorodi építészet stílusjegyeit a 15. és a 16. században élte virágkorát az ország egyik legjelentősebb iskolája volt és öt évszázadon keresztül hatott az orosz építészet fejlődésére.
Sziklarajzok az Onyega-tó és a Fehér-tenger partján
2021
Kulturális (III)
Védett terület: 7,049.54 ha, puffer zóna: 15,557 ha, hivatkozás: 1654
A neolitikum idején keletkezett sziklarajzok Karéliában két nagyobb helyszínen, egymástól kb. 300 km-re helyezkednek el: az Onyega-tó partján a Pudozsi járásban és a Fehér-tenger partján a Belomorszki járásban. Az első nagy csoportban 22 helyen több mint 1200 véset található, melyek többnyire madarakat, állatokat, félig ember- és félig állatfigurákat ábrázolnak. Gyakoriak a geometriai formák is, amelyek a Nap és a Hold szimbólumai lehetnek. A második csoport 11 helyszínen összesen 3411 sziklarajzot tartalmaz, többségük a vadászat és a vízi élet képeit jeleníti meg a hozzájuk tartozó felszereléssel együtt, valamint állat- és emberi lábnyomokat őrzött meg. A magas művészi színvonalon kivitelezett sziklarajzok Fennoskandinávia fejlett neolitikus kultúrájáról tanúskodnak.
A Kazanyi Állami Egyetem csillagvizsgálói
2023
Kulturális (II)(IV)
Védett terület: 19,02 ha, puffer zóna: 454,81 ha, hivatkozás: 1678
Az helyszín két csillagvizsgálóból áll, az egyik Kazany történelmi központjában, a másik a várostól nyugatra egy erdős külvárosi területen található. Az 1837-ben épült Kazany Városi Csillagászati Obszervatórium fennmaradt eredeti műszereivel egy elkerített területen az egyetem campusán található. Az épület homlokzata félköríves, három kupolás tornyában helyezték egy a megfigyelésekhez szükséges eszközöket. A külvárosban, a városközponttól 24 kilométerre egy parkban épült fel Engelhardt Csillagászati Obszervatórium. Nyolc 19-20. századi kutatási illetve lakhatási célból emelt épületből, egy temetőből és egy planetáriumból áll. Az egyedi és bonyolult építészeti megoldásoknak köszönhetően a műszerek maximális pontossággal tudtak működni, ami biztosította az itt elvégzett kutatások magas szakmai színvonalát. Az épségben, műszereikkel fennmaradt csillagvizsgálókban jelenleg oktatási tevékenységet folytatnak.

Elhelyezkedésük

Oroszország világörökségi helyszínei (Oroszország)



Források