Oscar Niemeyer

Ebben a cikkben a Oscar Niemeyer témával foglalkozunk, amely az utóbbi időben a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatása miatt vált aktuálissá. A Oscar Niemeyer különböző területeken vitatéma lett, ellentmondó véleményeket generálva, és nagy érdeklődést ébreszt a mindennapi életre gyakorolt ​​hatása iránt. Ebben az értelemben elengedhetetlen a Oscar Niemeyer következményeinek alapos elemzése, valamint időbeli alakulása és jövőbeli előrejelzése. Ily módon arra törekszünk, hogy átfogó képet adjunk a Oscar Niemeyer-ről, és olyan releváns információkat nyújtsunk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megértsük annak fontosságát a jelenlegi környezetben.

Oscar Niemeyer
1968-ban
1968-ban
SzületettOscar Ribeiro de Almeida Niemeyer Soares Filho
1907. december 15.
Rio de Janeiro
Elhunyt2012. december 5. (104 évesen)
Rio de Janeiro
Állampolgárságabrazil
Házastársa
  • Annita Baldo (1928–2004)
  • Vera Lúcia Cabreira (2006–)
GyermekeiAnna Maria Niemeyer
Foglalkozása
IskoláiEscola Nacional de Belas Artes
Kitüntetései
  • Knight Commander of the Order of St. Gregory the Great
  • Az Országos Tudományos Rend Nagykeresztje
  • Commander of the Order of Prince Henry
  • Barátság Rendje
  • Barátságért Érdemrend
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • Grand Cross of the Military Order of Saint James of the Sword
  • honorary doctor of the University of Brasília
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj
  • New York díszpolgára (1939)
  • Nemzetközi Lenin-békedíj (1963)
  • Pritzker-díj (1988)
  • Asztúria hercegnője művészeti díj (1989)
  • Royal Gold Medal (1998)
  • Praemium Imperiale (2004)
  • Ordem do Mérito Cultural (2007)
  • a francia Becsületrend parancsnoka (2007. december 12.)
Halál okahirtelen szívmegállás
SírhelyeCemitério de São João Batista

Oscar Niemeyer aláírása
Oscar Niemeyer aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Oscar Niemeyer témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Parlament, Brazília
Brasília, elnöki palota
Brasília, székesegyház
Ibirapuera park – a pavilon belső tere
Funchal, kaszinó
Niterói Kortárs Művészeti Múzeum
Sétány (Belo Horizonte, Casa do Baile)
Assisi szent Ferenc-templom, Belo Horizonte

Oscar Niemeyer, teljes nevén Oscar Ribeiro de Almeida Niemeyer Soares Filho (Rio de Janeiro, 1907. december 15. – Rio de Janeiro, 2012. december 5.) brazil építész, a 20. századi építőművészet egyik legismertebb alkotója.

Élete, munkássága

Jómódú szülők gyermekeként Rio de Janeiróban született. Ifjú korában meglehetősen kicsapongó, bohém életet élt, ezért jelentős késéssel (21 évesen) fejezte be a középiskolát, ami után apja tipográfiai műhelyében kezdett dolgozni. Nem sokkal később megnősült, és megkomolyodva munka mellett járt egyetemre. Építészeti tanulmányait 1934-ben fejezte be az Escola de Belas Artes hallgatójaként, de már tanulmányai közben bedolgozott a nála öt évvel idősebb Lúcio Costa tervező irodájában.

A brazil oktatási miniszter Lúcio Costa irodáját kérte fel a Nevelési és Egészségügyi Minisztérium új, Rio de Janeiró-i épületének megtervezésére, ő pedig a program vezetését Niemeyerre bízta. A terveket a Brazíliában vendégeskedő Le Corbusier-vel közösen kellett készítenie, és a svájci építész jelentősen hatott szemléletére, gondolkodására.

Az 1939-es New York-i világkiállítás brazil pavilonját L. Costával közösen tervezte; az épület annyira szép lett, hogy jutalmul New York polgármestere átadta neki a város kulcsait.

1940-ben Belo Horizonte polgármestere, Juscelino Kubitschek megbízta a Pampulha-tó partján kialakítani kívánt új városrész megtervezésével. Az építkezést 1943-ban fejezték be. Legtöbbször emlegetett épületei:

  • a kaszinó,
  • az étterem,
  • a jachtklub és
  • az Assisi Szent Ferenc templom.

A már 1942-ben elkészült, feszített szerkezetű vasbeton templom egyedien kialakított, aszimmetrikus, ívelt, előtetőszerűen túlnyúló héjfelületeit az egyház túlságosan ridegnek találta. Elégedetlenek voltak az oltárképpel is – olyannyira, hogy a templomot csak 1959-ben szentelték fel.

Konstruktivista stílusban formálta meg Rio de Janeiróban a Boavista Bank épületét (1942–1947).

Az 1940-es évek végére ismert építésszé és szélsőségesen baloldali gondolkodóvá vált – 1945-ben be is lépett a brazil kommunista pártba. Eszméi mellett idős korában is kitartott. Barátja, Fidel Castro szerint:
„Niemeyer és én vagyunk az utolsó kommunisták ezen a bolygón”.

1947-ben részt vett az ENSZ New York-i székházának tervezésében. Ugyanebben az évben professzornak hívták meg a Harvard Egyetemre, de kommunista nézetei miatt nem kapta meg az amerikai vízumot.

Tervezett több, kötetlenül formált lakóépületet (pl. Kubitschek-tömb, Belo Horizonte, 1953).

Az 1950-es években tervezett épületei közül az egyik leghíresebb saját háza, a Casa das Canoas.

Több más építésszel közösen tervezte a São Paulóban 1952–59 között épített Dél-Amerika Kórházat. Leghíresebb Saõ Pauló-i épülete az S alakú magasház (1953). Ugyancsak São Paulóban, az Ibirapuera park kiállítási épületeinél (1951–59) alkalmazta először azt a földszinti, áttört, V alakú alátámasztást, amely később feltűnt még számos munkájában:

  • Caracas, múzeum (1954);
  • Berlin, az Interbau épületegyüttes egyik lakóháza (1957).

Az időközben államelnökké választott Juscelino Kubitschek Niemeyert és korábbi főnökét, Lúcio Costát bízta meg a kialakítani kívánt új brazil főváros, Brazíliaváros megtervezésével. A munkát úgy osztották be, hogy a várost Costa, a fontosabb épületeket Niemeyer tervezte. 1957-ben ő lett a város főépítésze. Jelentősebb, általa tervezett épületek a fővárosban:

  • Nemzeti Színház (1957),
  • a város építőinek kis temploma (1958 körül),
  • elnöki palota (Palácio da Alvorada, 1959),
  • székesegyház (1959),
  • Palace szálloda (1959),
  • parlament (1960),
  • Igazságügyi Palota (Palácio da Justiça, 1960),
  • több lakóház.

„A kommunista építészet helye Moszkvában van” – mondták az 1964-es jobboldali puccsal hatalomra került katonák. Niemeyer irodáját felforgatták, megrendeléseit lemondták, ő pedig önkéntes száműzetésbe vonult: irodáját Párizsban, a Champs-Elyséen rendezte be. Csak 1985-ben, a demokratikus választás után tért vissza hazájába.

Számos országban:

bízták meg többnyire középületek tervezésével.

Alkotó lendülete hajlott korában sem hagyott alább:

  • 1996-ban adták át egyik leghíresebb munkáját, Niterói városának kortárs múzeumát (Niterói Contemporary Art Museum).
  • Ő tervezte a Brazil Nemzeti Múzeumot.
  • A venezuelai elnök sokat emlegetett, emblematikus kézmozdulatát formázó, Washington felé tájolt emlékművet tervezett az Amerika-ellenességéről ismert, latinoszocialista Hugo Chávez tiszteletére.
  • 2003-ban őt kérték fel a londoni Serpentine Gallery Nyári pavilonjának kialakítására.
  • 2004-ben készítette el Carlos Marighella marxista író, a brazil forradalom egyik atyjának új síremlékét halálának harmincötödik évfordulójára.
  • 2006-ban épült fel Brasíliában a Nemzeti Múzeum és Könyvtár .
  • 2011-ben nyitották meg a spanyolországi Avilesben az Oscar Niemeyer Nemzetközi Kulturális Központot.
  • Kilencvenkilenc évesen újra megnősült: több évtizeddel fiatalabb titkárnőjét vette feleségül.
  • Százéves korában bízta meg az angolai kormány Luanda kétmillió lakosúnak szánt új városrészének tervezésével.
  • A Samaritano kórházban hunyt el veseelégtelenség és kiszáradás miatt, másfél héttel 105. születésnapja előtt.

Stílusa

Mindvégig legfontosabb feladatai közé sorolta, hogy kiálljon a szegényekért, akik Brazíliában még mindig sokan vannak. „Tranquilo com a vida” (Békében az élettel) címmel még dalt is írt a nyomornegyedek lakóiról.

Munkáinak többségének fő jellemzője, hogy rendkívül nagyvonalúan bánt a felületekkel és a térrel, amit rendszerint nagyszabású, vasbeton épületekkel töltött ki. Ez a koncepció nemcsak a modern brazil építészet alapjává vált, de erősen hatott az európai építészetre is. Elegáns, könnyed vonalú megoldásai példa értékűvé váltak.

Szakmai hitvallásához tartozott az is, hogy meg akarta lepni az embereket. „Ez az építészet feladata. Hogy küzdjön egy jobb világért, amelyben az építészet mindenkit szolgálna, és nem csak a kiváltságos csoportokat” – mondta egy alkalommal.

Munkásságának tapasztalatait Minha experiência em Brasília című könyvében összegezte.

Díjai, elismerései

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. Arkitekter verksamma i Sverige, 2014. július 11.
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b Oscar Niemeyer (holland nyelven)
  5. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Arkitekter verksamma i Sverige, 2015. január 9. (Hozzáférés: 2016. október 23.)
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Нимейер Оскар, 2017. február 26.
  8. a b Artists + Artworks (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. augusztus 23.)
  9. a b http://arch-pavouk.cz/index.php/architekti/1589-niemeyer-oscar, 2023. május 7.
  10. http://www.nytimes.com/2012/12/06/world/americas/oscar-niemeyer-modernist-architect-of-brasilia-dies-at-104.html?pagewanted=all&_r=0%7Ctitle=Oscar
  11. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  12. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  13. a b http://www.ordens.presidencia.pt/?idc=154
  14. https://www.biography.com/people/oscar-niemeyer-9423385
  15. https://www.praemiumimperiale.org/en/laureate-en/laureates-en, 2022. március 19.

Források