Přemysl-ház

Ebben a cikkben elmélyülünk a Přemysl-ház lenyűgöző világában. A történelem során a Přemysl-ház jelentős szerepet játszott különböző területeken, a tudománytól a populáris kultúráig. Hatása olyan mélyreható, hogy ma is érdeklődést és vitát vált ki róla. Feltárjuk eredetét, fejlődését és relevanciáját a mai társadalomban, azzal a céllal, hogy megvilágítsuk fontosságát és jelentését. Reméljük, hogy részletes és alapos elemzésünkkel átfogó és gazdagító betekintést nyújtunk a Přemysl-ház-be, lehetővé téve olvasóink számára, hogy bővítsék tudásukat és megértsék ezt a lenyűgöző témát.

Přemyslidák
Přemyslovci
Uralkodói dinasztia
OrszágBohémia, Cseh Királyság, Lengyelország, Magyar Királyság
Nemzetiségcseh
Alapítva867
AlapítóI. Bořivoj cseh fejedelem
Kihalt1306 (királyi ág)
1521 (troppaui ág)
Utolsó tagIII. Vencel cseh király
TitulusCseh fejedelem (872–1198)
Cseh király (1198–1306)
Lengyel király (1300–1306)
Magyar király (1301–1305)
A Wikimédia Commons tartalmaz Přemyslidák témájú médiaállományokat.

A Přemysl-ház (tagjai a Přemyslidák, csehül: Přemyslovci, lengyelül: Przemyślidzi, németül: Premysliden), egy cseh származású uralkodóház, melynek tagjai többek között cseh fejedelmek és királyok, valamint rövid időre lengyel és magyar királyok is voltak. A dinasztia tagjai a 9. századtól alakították a cseh történelmet, de jelentős szereppel bírtak a Német-római Birodalomra nézve is. A ház királyi ága férfi ágon III. Vencel királlyal halt ki 1306-ban, míg a troppaui ág Valentin racibórzi herceggel 1521-ben.

A dinasztia alapítójának a legendák Libuše fejedelemasszonyt és férjét, Přemyslt tekintik, de nincs bizonyíték arra, hogy ők valós személyek lettek volna. A dinasztia első, történelmileg igazolt tagja az első cseh herceg, I. Borivoj volt. 873-ban keresztelte meg az első Přemysl uralkodót Metód. Csehország nem tudta megtartani szuverenitását, a Német-római Császárság hűbérese lett, a Přemysl-uralkodók hatalma többé-kevésbé névleges volt. 973-ban II. Boleszláv megalapította a prágai püspökséget, ezzel Csehország területei egyesültek: Csehország, Morvaország, Szilézia. 1198-tól Csehország uralkodói már nem hercegek, hanem királyok voltak. I. Ottokár kihasználta a császári hatalom meggyengülését, és II. Frigyes német-római császártól elragadta az örökletes cseh királyi címet. Frigyes kénytelen volt átadni Csehországot, ezt az 1212-es Szicíliai Aranybullájában tette meg.

II. Ottokár király idejében az ország a térség legerősebb és leggazdagabb állama lett. 1246-ban megszerezte a kihalt Babenberg-ház tartományait (Ausztria, Stájerország, Karintia), sikeresen harcolt a magyarok ellen, ahol épp gyengülőben volt a központi hatalom. Megkísérelte megszerezni a német-római császári címet is, ám a tartományi fejedelmek Habsburg Rudolfot választották meg uralkodójuknak, pontosan azért, mert a Habsburg-háznak nem voltak birtokai, s tartottak II. Ottokár hatalmától.

1278-ban a magyarok szövetkeztek Rudolffal a cseh király ellen, a második morvamezei csatában le is győzték II. Ottokár seregeit. Maga a király is a csatamezőn lelte halálát. A Přemysl-ház utolsó két tagja, II. Vencel cseh király és III. Vencel már lengyel király is volt, sőt a még gyermek III. Vencel az Árpád-ház kihalása után meg is tudta szerzeni a magyar trónt, igaz, csak nagyon rövid időre.

1306-ban III. Vencel fiatalon meghalt, aki a Přemysl-ház királyi ágának utolsó férfi tagja volt. Csehországon a Luxemburg-ház tagjai uralkodtak tovább, Lengyelországban pedig visszatértek a Piastok.

Kapcsolódó szócikkek