Tu banner alternativo

Palesztina

Ma a Palesztina olyan téma, amely a társadalom széles spektrumának figyelmét felkeltette. Akár az iparágra gyakorolt ​​hatásának, akár a populáris kultúrában betöltött relevanciájának, akár a tudományos területen gyakorolt ​​befolyásának köszönhetően, a Palesztina-nek sikerült átlépnie a nem, az életkor és a nemzetiség korlátait. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Palesztina különböző aspektusait és a jelenkori világban betöltött jelentőségét. Az eredetétől a jövőbeli előrejelzésekig egy mély elemzésbe fogunk beleásni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a Palesztina jelentőségét jelenlegi társadalmunkban.

Tu banner alternativo
Ez a szócikk a palesztin államról szól. Hasonló címmel lásd még: Palesztina (egyértelműsítő lap).
Palesztin Állam
دولة فلسطين
Palesztina zászlaja
Palesztina zászlaja		 Palesztina címere
Palesztina címere
Nemzeti himnusz: Palesztin nemzeti himnusz
FővárosaKelet-Jeruzsálem
de facto: Rámalláh
é. sz. 32° 00′, k. h. 35° 15′32.000000°N 35.250000°EKoordináták: é. sz. 32° 00′, k. h. 35° 15′32.000000°N 35.250000°E
Legnagyobb városGáza
Államformaköztársaság
Vezetők
P.A.H. vezetőjeMahmúd Abbász
MiniszterelnökMohammad Musztafa
Hivatalos nyelvarab
Tagság
Lista
ENSZ (állandó megfigyelő státusz), IMF, OIC, Arab Liga
Népesség
Népesség5 227 193 (2021, Népszámlálási Hivatal)[1]
Rangsorbankb. 118.
Becsült5,6 millió [2] fő (2025)
Rangsorbankb. 118.
Népsűrűség929 fő/km²
HDI (2023)0,674 [3] (133.) – 
Földrajzi adatok
Terület6 020 km²
Időzóna
(UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznemjordán dinár (JOD)
egyiptomi font (EGP)
izraeli új sékel (ILS)
Nemzetközi gépkocsijelPS
Hívószám970
Internet TLD.ps
Villamos hálózat230 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type H
  • BS 546
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Palesztin Állam témájú médiaállományokat.

  A palesztin önkormányzat(ok) területe
  Izraeli fennhatóság
– –  Az 1949-es tűzszüneti határvonal („zöld vonal”)
—  Fal vagy kerítés
—  Út
▲   Izraeli kolónia

Palesztina,[4] vagy hivatalosan a Palesztin Állam[5][6] (arabul: دولة فلسطين) de jure szuverén állam a Közel-Keleten,[7] amelynek területét Ciszjordánia és a Gázai övezet alkotja. Az ENSZ-ben állandó megfigyelő államként van jelen. 2025 őszén 157 ország független államként ismeri el.[8] Nem ismerte el viszont a területét katonai megszállás alatt tartó Izrael,[9][10] annak fő támogatója, az Egyesült Államok, és több más nyugati ország, de többnyire hivatalos diplomáciai kapcsolatot tartanak fenn vele.

Területe nagyrészt Izraellel határos, de délnyugatra a Gázai övezet egy rövid szakaszon Egyiptommal, Ciszjordánia pedig keletre Jordániával is határos. Függetlenségi nyilatkozatában kinyilvánított fővárosa Jeruzsálem, adminisztratív székhelye jelenleg Rámalláhban található. Legnagyobb városa a 2023-as Izrael–Hamász-háború előtt Gáza volt.[11][12]

A Földközi-tenger keleti medencéjének keleti partjai mentén, a Levante térségében fekszik. Hosszú történelme során több különböző birodalom része is volt, ennek következtében jelentős népmozgások érintették, az idők során nagy demográfiai és kulturális változásokon esett át. A terület Jeruzsálem ostroma után, 637-ben került a Rásidún kalifák uralma alá és vált az iszlám világ részévé. Az arab uralom időszakában gyors akkulturáció és arabizálódás zajlott le a terület népességének körében.

Az ország sorsát és életét beárnyékolja az ország földjének több évtizede, az 1967-es hatnapos háború óta tartó törvénytelen izraeli megszállása.

Földrajz

A Palesztin Állam két részterületből, Ciszjordániából és a Gázai övezetből áll. Ciszjordániát északon az As Samirah 150 méteres fennsíkja, délen pedig a Bibliából ismert Júdea mesés tája jellemzi. Délkeleti határán a világ legsósabb belvízi tava, a Holt-tenger vonz némi idegenforgalmat e területre.

Keleten Ciszjordánia magába foglalja a Júdeai-sivatag nagy részét, beleértve a Holt-tenger északnyugati partvonalát.

Jelentősebb folyója az állam keleti szélén a Jordán.

A Gázai övezetben van az ország legfontosabb kikötője, Gáza városánál. Az Egyiptomot Izraellel összekötő vasút teljes egészében áthalad mindhárom városán.

Domborzat

A Gázai övezet többnyire sík, a part közelében dűnék találhatók. A legmagasabb pont 105 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.

Ciszjordánia terepe nagyrészt zord, tagolt hegyvidék, nyugaton némi növényzettel, keleten többnyire kopár.

Legmélyebb pontja a Holt-tenger északi partján található mélypont, a tengerszint alatti 429 méter, amely egyben a Föld legmélyebb szárazföldi pontja is.[13]

Legmagasabb pontja a Júdeai-hegységhez tartozó, Hebron közelében húzódó, 1030 méter tszf magas Nabi Júnisz-hegy csúcsa.[14]

Éghajlat

Ciszjordánia éghajlata többnyire mediterrán, a magaslati területeken hűvösebb a gázai partvonalhoz vagy Ciszjordánia keleti részéhez képest. Ciszjordániában a középső és déli részek félszárazak. Keleten Ciszjordánia magában foglalja a Júdeai-sivatag nagy részét, amelyet száraz és forró éghajlat jellemez.

Hegyvidék
Hebron (2007-2018) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)11,413,216,520,725,027,529,229,427,824,420,014,921,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C)5,46,68,611,415,317,519,219,617,815,911,37,013,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)138109501550001194095472
Havi napsütéses órák száma1641572152613133383643472792431871663033
Forrás: Palestinian Meteorological Department[15]
Jordán völgye

Jerikó a Jordán völgyével együtt a hegyvidékes, belső területhez képest melegebb és itt az évi csapadékmennyiség kevesebb, csak 200 mm körül alakul, amely zömmel a téli hónapokban hull le.[16] A napsütéses órák száma igen magas, Jerikóban évi mintegy 3550 óra.[16]

Jerikó éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)19,020,624,429,534,437,038,638,035,832,728,021,430,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C)4,46,09,613,618,220,221,921,120,517,616,611,615,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)5944204100123565204
Forrás:


Gázai-övezet

A Gázai övezet forró, félszáraz éghajlatú (Köppen: BSh), enyhe telekkel és száraz forró nyárral. A csapadék általában november és március között hull le, az éves csapadékmennyiség 300 mm körüli.

Gáza éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)17,017,020,026,029,031,033,033,031,028,024,019,025,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C)7,07,09,013,015,018,020,021,019,017,012,08,013,9
Átl. csapadékmennyiség (mm)764937630000144670301
Forrás: Weatherbase[17]

Környezeti problémák

A Gázai övezet problémái közé tartozik az elsivatagosodás, a nem megfelelő szennyvízkezelés, a talajromlás és a felszín alatti vízkészletek kimerülése és szennyeződése. Ciszjordániában hasonló problémák jelentkeznek, de az édesvízkészlet bőségesebb.[18] Jelentős probléma a környező országok vízelszívása és hogy nagy mennyiségű kezeletlen szennyvíz kerül a Jordán folyóba.[19]

A környezeti problémákat tovább rontotta az izraeli invázió a 2020-as években, amely elpusztította a Gázai övezet növényvilágának jelentős részét, a föld minőségét tönkretette, szinte élhetetlenné téve a terület északi részét.[20][21]

Története

Ókor

A terület az ókori Egyiptom XIX. dinasztiája idején a Hettita Birodalom, Babilónia és az Egyiptomi birodalom közti határterületként többnyire egyiptomi fennhatóság alatt állt, Kánaán országaként utaltak rá. Babiloni szövegekben a Kánaánnak megfelelő szó Kinahhu-nak hangzik, s ez jelentette eredetileg a piros bíbort, amelyet a tengerből halászott bíborcsigából nyertek. Eszerint Kánaán azt jelenti, hogy „Bíbor ország”, ugyanaz, mint a görög Fönícia név.

A kádesi csata után, II. Ramszesz és a hettiták közötti békeszerződés értelmében a határokat kölcsönösen elismerték.

Filiszteus hadihajó ábrázolása III. Ramszesz Medinet Habuban álló templomából

Merenptah fáraó még sikerrel védi a területet a tengeri népek támadása ellen (i. e. 1208). Az erről szóló leírásban, a Merenptah-sztélében említik először az izraeli népet, ez az Izrael név első írásos emléke, egyúttal Izrael egyetlen említése régi egyiptomi szövegekben. „Kánaán népe nyomorult fogoly, Askelon meghódítva, Gezert elfoglaltam, Janoám elpusztult, Izrael puszta, magva nincs többé.” A szöveg rövidsége miatt nem vonhatók le messzemenő következtetések, megállapítások, de míg a többi név után az országot jelentő determinatívum áll, Izraelé után a népet jelentő, ami arra utal, ebben az időben nem országként, hanem népként (esetleg nomádokként), állandó városállam nélküli csoportként tekintettek rájuk.[22]

III. Ramszesz idejében a tengeri népek elsöprik a Hettita Birodalmat, megszerzik a tengerparti területeket, de a Nílus deltáját és az Egyiptomi Birodalmat III. Ramszesz egy elkeseredett csatában megvédi a tengeri népek támadásával szemben (i. e. 1174 vagy 1178). E tengeri népek egyikét magyarul filiszteusoknak nevezik. E nép nevéből származik a mai palesztin népnév és Palesztina elnevezése is.

A Földközi-tenger partvidékén i. e. 1200 körül letelepedő filiszteusok számos kisebb-nagyobb települést, köztük öt jelentős várost emeltek. Ez az öt város, Gáza, Askelón, Asdód, Ekron és Gát pentapoliszt, azaz az öt városból és birtokaikból álló kereskedelmi és védelmi szövetséget alkotott. Róluk és cselekedeteikről a Biblia számos helyen, többek közt a Bírák könyve 3. fejezetében és Sámuel első könyvének 4. fejezetében is megemlékezik. E korban kezdődött a területért folytatott több évszázados izraeli-filiszteus és judeai-filiszteus háborúskodás.

A vaskorban az izraeliták a területen két királyságot alapítottak, az északi Izraeli Királyságot és a déli Júdai Királyságot. Az Izraeli Királyságot az Újasszír Birodalom hódította meg i. e. 722-ben. Szamária elfoglalása után a lakosság egy jelentős részét II. Sarrukín asszír király áttelepítette birodalma más területeire. A Júdai Királyság előbb az Újasszír birodalom, majd annak bukása után az Újbabiloni Birodalom kliensállama lett. A Babilon elleni lázadás nyomán II. Nabú-kudurri-uszur i. e. 587-ben megostromolta Jeruzsálemet, lerombolta a várost és elpusztította a Júdai Királyságot.

Hérodotosz az i. e. 5. században a tengerparti és az azon túli területeket is a Palesztina néven nevezi.

Palesztina Jézus korában

A filiszteusok idővel beolvadtak a terület lakosságába, de Palesztina mint földrajzi név fennmaradt.

A makedón király, Nagy Sándor i. e. 332-ben hódította meg a területet Gáza ostroma után. A terület fölött Sándor halála után évszázadokig a vezérei alapította uralkodócsaládok, a Ptolemaida-dinasztia és a Szeleukida-dinasztia uralkodtak, gyorsan hellenizálódott.

Júdea i.sz. 6-tól a Római Birodalom tartománya volt, ezzel megszűnt a Levante területén kisebb-nagyobb megszakításokkal körülbelül az i. e. X. századtól létező izraelita, illetve zsidó államiság. Hadrianus császár, az utolsó zsidó nemzeti szabadságharc, a Bar Kohba felkelés leverését követően (i. sz. 135), Júdea tartományt és a környező területeket Szíria Palesztina néven szervezte újjá, a zsidóknak pedig megtiltotta a jeruzsálemi letelepedést. Al-Quds város (Jeruzsálem) a császár családi nevéről az Aelia Capitolina (isteni Aelius) nevet kapta.[23] A terület eztán évszázadokig viselte a Palesztina nevet. Palesztina Róma, illetve a Bizánci Birodalom uralma alatt állt egészen az iszlám hódításokig. A zsidó vallás a Római és Bizánci Birodalom területén is a bevett vallások közé tartozott, így követői szabadon gyakorolhatták vallásukat, virágzó zsidó közösségek éltek a birodalom számos területén.

Középkor

Palesztina Jeruzsálem ostroma után, 637-ben került a Rásidún kalifák uralma alá és vált az iszlám világ részévé. A muszlimok a zsidókat és keresztényeket egyaránt a könyv népeinek tekintették, akik így megtarthatták vallásukat, saját közösségük ügyeit pedig saját törvényeik szerint intézhették (dzimma).

A területet az első ezredforduló, illetve a keresztes háborúk korától Szentföldnek is nevezik.

Az első keresztes háború során az Európából indult keresztény hadak 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet. A győztesek tömegesen mészárolták le a város zsidó és muszlim lakosait, majd elzarándokoltak a Szent Sírhoz, és körmenetet tartottak a város elfoglalásának örömére. A Jeruzsálem visszafoglalásával próbálkozó kalifát a keresztesek Aszkalónnál megverték. A harcok csillapodtával többségük hazatért Európába. 1100-tól Palesztina területének jórésze a katolikus keresztény Jeruzsálemi Királyság birtoka. A keresztes hadjáratok során Palesztina 1099 és 1187 között keresztény kézen volt, majd Szaladin hadjáratai nyomán ismét visszakerült a muszlim uralkodókhoz.

Az arab uralom időszakában gyors akkulturáció és arabizálódás zajlott le a terület népességének körében.

Újkor

Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része volt. Az oszmánok a muszlim dzimma hagyományát követve meglehetős türelemmel bántak nem muszlim alattvalóikkal. Az oszmán közigazgatásban a vallási felekezetek autonómiát élveztek, belügyeiket saját szokásaik és törvényeik szerint maguk intézhették (millet-rendszer). Virágzó zsidó közösségek éltek a birodalom számos városában.

Bár a középkor folyamán Európa több országában kényszerítették a helyi zsidó közösségeket kivándorlásra vagy hitváltásra, illetve korlátozták jogaikat, idővel számos országban teljessé vált a zsidóság emancipációja, a jogegyenlőség elérése.

A cionisták, a zsidó nacionalizmus hirdetőiként ezt a folyamatot elutasították, mivel meglátásuk szerint ez teljes beolvadáshoz, a zsidóság eltűnéséhez vezet. Herzl Tivadar külön művet szentelt az általa vélt tökéletes megoldásnak; ’’Der Judenstaat’’ című, német nyelvű munkájában arról értekezik, hogy a zsidóság nemzet, amelynek nemzetállamra van szüksége, mégpedig Palesztinában, a zsidóság ősi földjén. Kezdeményezésére hozták létre a Cionista Világszervezetet 1897-ben. A Cionista Világszervezet képviselői eztán számos kísérletet tettek, hogy uralkodóknál és kormányoknál kijárják elképzeléseik támogatását.

20. század

Az első világháború és brit mandátumként

Az első világháborúban az Oszmán Birodalom a központi hatalmak tagjaként vett részt. A hosszan elhúzódó háború végső kimenetele sokáig bizonytalan volt, az antant országainak erőforráshiánya, az ír függetlenségi mozgalom fellángolása, az Orosz Birodalmat megrengető forradalmak nem sok jót ígértek az angoloknak és franciáknak. Ennek megfelelően e hatalmak igyekeztek támogatókat keresni háborús erőfeszítéseikhez. Számos nyílt és titkos alkut kötöttek, többek közt a központi hatalmak kisebbségeivel. Ide tartoztak a Kelet-Közép-Európa területén élő vagy onnan elszármazott, többnyire askenázi zsidó cionisták is.

A cionisták egyik vezetője, Náchum Szokolov 1917-ben kereste meg a francia kormányt a Palesztina zsidó gyarmatosítására vonatkozó cionista elképzelésekkel, amire a francia külügyminisztérium akkori főtitkára, Jules Cambon 1917. június 4-én kelt levelében támogatólag, de csak nagy általánosságban válaszolt.[24]

Háim Weizmann és Náchum Szokolov végül a brit kormánynál járta ki, hogy az nyíltan támogassa a cionisták elképzeléseit. A Balfour-nyilatkozat 1917-es megszületésében jelentős szerepet játszott a cionista zsidó politikus Herbert Samuel, korábbi kormánytag, belügyminiszter is. 1915-ben „Palesztina jövője” (The Future of Palestine) címmel feljegyzést terjesztett a minisztertanács elé, melyben amellett érvelt, hogy Palesztina legyen a Brit Birodalom része, gyarmatként, vagy protektorátusként, lehetővé téve a tömeges zsidó bevándorlást.

A nyilatkozat kiadásának időpontjában Palesztina ugyan részleges brit katonai megszállás alatt állt, azonban jogilag az Oszmán Birodalom részét képezte, lakosságának pedig csak elenyészően kis része volt zsidó. Azonban Palesztina területére az arabok igényt tartottak saját leendő új országuk részeként, a terület lakosságnak döntő többsége ugyanis muszlim, keresztény és drúz vallású arabokból állt. Ráadásul erre vonatkozóan a britek már ígéretet is tettek Huszein bin Ali mekkai emírnek az 1915-1916-ban zajló McMahon–Huszein-levélváltás során. A nyilatkozat kiadása és Palesztina brit megszállása nyomán megindult a zsidók tömeges bevándorlása Palesztinába. A zsidó bevándorlás hamar feszültséget szült és elégedetlenséghez vezetett az arab lakosság körében.

A háború után az antant hatalmai felosztották maguk közt az Oszmán Birodalom területeit. A Levante területe mandátumként került francia és brit fennhatóság alá. Ezt a fennhatóságot a világháború után létrehozott Népszövetség törvényesítette a mandátumrendszer keretében. A népszövetségi mandátumok rendszerét az 1919. június 28-án hatályba lépett Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányának 22. cikkelye hozta létre. Így került a terület brit fennhatóság alá, Brit Palesztin Mandátum néven. A brit igazgatás 1920 júliusában kezdődött, a mandátum pedig 1923. szeptember 29-től volt hatályos. A nyilatkozat megszületése körül lelkesen bábáskodó Herbert Samuel lett az ekkor hivatalosan még nem létező Brit Palesztin Mandátum első főbiztosa (high commissioner) 1920. június 1-től. Hivatalát 1925. július 31-ig töltötte be.

A zsidó bevándorlás okozta feszültségek, a palesztinai arab elégedetlenség újra és újra felszínre törtek tüntetések, zavargások és lázadások alakjában, csúcspontjukat pedig a több évig tartó, 1936-ban indult palesztinai arab felkelés során érték el. A felkelést a mandádum brit igazgatása és a cionista zsidó szervezetek együttműködve fojtották vérbe. A brit tisztek irányította zsidó irregulális egységek (a különleges éjszakai osztagok, special night squads) törvénytelen kivégzéseikkel, éjszakai rajtaütéseikkel igyekeztek megfélemlíteni az arab népességet. Cionista hírszerzési adatok és besúgás alapján a britek tömegesen tartóztatták le az arab férfilakosságot is.[25] Végül a brit hatóságok kénytelenek voltak kiegyezni a palesztinai arabokkal, és korlátozni a zsidó bevándorlást.

A második világháború után

Az ENSZ 1947-es terve a Palesztin Mandátum felosztására

A zsidó bevándorlók és az arabok közti feszültség a világháború után ismét a polgárháborús helyzet kiújulásához vezetett. Az Irgun Zvai Leumi[26] és a Stern[27] zsidó fegyveres csoportok gerilla harcot folytattak és terrorcselekményeket hajtottak végre a brit kormányzat és az arab lakosság ellen. Így például 1946. április 25-én gépkocsikban alvó brit katonákat öltek meg az Irgun fegyveresei, 1946. július 22-én pedig felrobbantották a King David Hotelt, 97 embert megölve.[28] 1946. október 31-én az Irgun terroristái bombát robbantottak az Egyesült Királyság római nagykövetségén. 1947. április 18- és 20-án bombát robbantottak két kórházban, 1947. szeptember 26-án pedig kiraboltak egy bankot Ramlában.[29] Az angol kormány ekkor 50 ezer dolláros vérdíjat tűzött ki az Irgun vezető Menáhém Begín fejére, de elfogni nem tudták.

Végül a britek visszaadták a Brit Palesztin Mandátumot az Egyesült Nemzetek Szervezetének, a kezelhetetlen politikai helyzetre hivatkozva. Az ENSZ 1947. május 15-én létrehozta az UNSCOP-ot (United Nations Special Committee on Palestine), hogy a bizottság vizsgálja meg a területen a zsidók és palesztin arabok közt kialakult polgárháborús helyzet rendezésének lehetőségeit.[30] A konfliktus rendezésének szándékával 1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta.[31] 1977 óta ezen a napon tartják a tagállamok a Palesztin szolidaritás nemzetközi napját.

Bár a számukra rendkívül előnytelen tervet az arabok elutasították, a cionista zsidó szervezetek 1948. május 14-én, még a brit mandátum május tizenötödikei hivatalos megszűnése előtt egyoldalúan kikiáltották Izrael állam megalakulását. Ez a lépés az eddigi izraeli-palesztin polgárháború kiszélesedéséhez, az 1948-as arab-izraeli háború kitöréséhez vezetett. A polgárháború és az arab-izraeli háború eseményei az arab lakosság tömeges meneküléséhez vezettek. A menekülők egy jelentős része az Egyiptom által elfoglalt Gázai övezetben lelt menedékre. Az övezetnek a menekültek érkezése előtt körülbelül 80 000 lakója volt, ami hetek alatt 280 000 főre duzzadt. Az érkezők nagy része az UNRWA által létrehozott menekülttáborokban lelt otthonra.

1948-ban cionista zsidó fegyveres csoportok (Irgun, Lehi, Pálmách) követték el a palesztinai Déir Jászin falu lakosai elleni tömegmészárlást. A Déir Jászin-i mészárlás 1948. április 9. és 11. közt zajlott, a Palesztin Mandátum területén, egy hónappal Izrael állam megalapításának és függetlenségének kikiáltása előtt. A település az ENSZ Palesztinára vonatkozó felosztási terve szerint a Jeruzsálem körül kijelölt, nemzetközi fennhatóság alatt maradó területen feküdt, arab lakói pedig távol tartották magukat a zsidó-arab polgárháború harci cselekményeitől.

A falut április 9-én hajnalban támadta meg körülbelül 130 zsidó fegyveres. Céljuk a település elfoglalása és az ott lakók elűzése, a település kiürítése volt. A település férfiai azonban ellenálltak a támadóknak. A harcok során négy zsidó támadó vesztette életét, sokan megsebesültek. A támadást az Irgun és a Lehi fegyveresei indították, de miután az kudarcba fulladt, a Pálmách egységei nyújtottak nekik segítséget. Miután a települést a zsidó fegyveresek végül elfoglalták, „tisztogatásba” kezdtek, aminek során válogatás nélkül gyilkolták le a település lakóit, fosztogattak és raboltak.[32]

A mészárlás áldozatainak pontos száma tisztázatlan. A korabeli beszámolók kétszázötven körüli áldozatról szóltak, ma az ezzel foglalkozó történészek valószínűbbnek tartják a valamivel száz feletti számú áldozatot. A gyilkosságokat és törvénytelen kivégzéseket fosztogatás, rablás és nemi erőszak is kísérte. A mészárlás óriási nemzetközi felháborodást váltott ki és nagy riadalmat keltett a palesztinai arab lakosság körében, hozzájárulva a lakosság tömeges meneküléséhez.

Az Irgun egyik vezetője volt a későbbi izraeli miniszterelnök, Menáhém Begín, aki 1978-ban Anvar Szadattal közösen kapta meg a Nobel-békedíjat az egyiptomi-izraeli békeszerződés megkötéséért.[33]

1948. május 14-én alakult meg Izrael állam, a Palesztin mandátum területének az 56%-án. Az ezelőtti 1947-48-as palesztinai polgárháborúban több mint 250 ezer palesztint űztek el otthonából, ami később hadi okként szolgált az arab támadásra.[34] A gyengén felszerelt palesztin milíciák és a környező arab államok erői május 15-én megtámadták Izraelt, kitört az első arab–izraeli háború, amely az arab fél vereségével ért véget, többek között mivel hadműveleteiket nem hangolták össze, és mert a zsidó fegyveres alakulatok jól kiképzettek, kellően felszereltek voltak, hála a brit erőknek.

Az 1947–1949-es eseményeket a palesztinok a „nakba”-nak nevezik, amely arabul katasztrófát jelent: 711 000 embernek, a lakosság 80%-ának kellett elhagynia lakóhelyét és vált menekültté, melyeknek a túlnyomó többsége a mai napig nem térhetett vissza.[35] Ezen kívül 400–500 település lett elpusztítva, és több ezer ember halt meg.[36][37][38]

Az 1948-as arab-izraeli háború tűzszünettel zárult. A Palesztin Mandátum területének nagy részét Izrael foglalta el, míg két kisebb terület, a Gázai övezet, melyet egyiptomi, és Ciszjordánia melyet jordán erők foglaltak el, arab ellenőrzés alá került. A tűzszünet nyomán a harcoló feleket elválasztó tűzszüneti vonal jelentette az érintett országok de facto határát. A palesztin menekültek jelentős része lelt menedékre Ciszjordániában és a Gázai övezetben, az UNRWA által létrehozott menekülttáborokban. Az arab-izraeli háború harcait lezáró tűzszüneti megállapodás frontvonalai, az úgynevezett „zöld vonal” jelentik azon területek határát, amelyeket a nemzetközi közösség ma Palesztina területének tekint.

Sem Izrael, sem Egyiptom nem volt érdekelt újabb háború kitörésében, így az egyiptomi hatóságok igyekeztek korlátozni a palesztin ellenállók Izrael elleni támadásait, és az izraeli hadsereg is csak ritkán támadta a Gázai övezetet. Az 1952-es egyiptomi forradalom nyomán azonban megszűnt az erős brit befolyás alatt álló királyság, az új köztársaság pedig a nyugati nagyhatalmaktól való függetlenedésre törekedett. Az Egyiptomban zajló változásokat az izraeli kormányzat nem nézte jó szemmel, így 1954-ben az izraeli titkosszolgálat merényletsorozatot szervezett egyiptomi zsidók bevonásával, hogy megingassa a rendszert. Az ügynökök robbantásos merényleteket hajtottak végre Egyiptomban; 1954 július 2-án robbanás történt egy alexandriai postahivatalban, július 14-én robbanás történt az USIA alexandriai és kairói kirendeltségének könyvtáraiban és egy moziban. Az egyiptomi hatóságok végül letartóztatták a csoport tizenegy tagját, és egy 1954. december 11. és 1955. január 27. közt zajlott perben vonták őket felelősségre. A vádlottak közül kettőt halálra ítéltek és felakasztottak, a többieket börtönbüntetésre ítélték. Izrael a pert kirakatpernek nevezte és antiszemitizmussal vádolta Egyiptomot. Az ügy nyomán az izraeli-egyiptomi viszony fagyossá vált.

1955. február 28-án az izraeli hadsereg különleges egységei a Fekete Nyíl Hadművelt keretében behatoltak a Gázai övezetbe, megtámadták az egyiptomi hadsereg Gáza város melletti laktanyáját és megöltek harmincnyolc egyiptomi katonát.[39] Erre válaszul az egyiptomi hatóságok elkezdték gerilla-hadviselésre oktatni a palesztin ellenállókat, és már nem akadályozták tevékenységüket. Gamal Abden-Nasszer elnök egy esetleges újabb izraeli-arab vagy izraeli-egyiptomi háború kitörésére számítva az 1955-ös csehszlovák-egyiptomi fegyverüzlettel nagy mennyiségű korszerű fegyvert szerzett be, így nyílttá téve az eddig a színfalak mögött zajló izraeli-egyiptomi fegyverkezési versenyt.

A szuezi válság

Bővebben: szuezi válság

Izrael tiltakozott Egyiptom intézkedése ellen, amellyel az ország kizárta Izraelt a Szuezi-csatorna használatából. Izrael háborúval fenyegette meg szomszédját. A támadásra végül a britekkel és franciákkal karöltve kerítettek sort, miután a három ország képviselői 1956. október 24-én Sèvres-ben aláírták az erről szóló Sèvres-i protokollt. A protokoll értelmében, ha a terv sikerrel jár, Izrael megszállja és annektálja a Gázai övezetet és a Sínai-félszigetet. A Szuezi válság néven elhíresült akcióban az izraeli csapatok 1956. október 29-én lépték át az egyiptomi határt.

1956. november 3-án és 12-én az izraeli hadsereg katonái 200~300 palesztint mészároltak le Hán Júnisz és Rafah menekülttáboraiban.[40] Végül az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió nyomására Izrael 1957-ben kénytelen volt kivonulni az általa megszállt területekről.

1959-ben palesztin menekültek megalapították a Fatah mozgalmat,[41] amely a palesztin függetlenségért küzdő egyik meghatározó mozgalom, majd a palesztin szervezetek összefogásával 1964-ben létre jött a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ).

A hatnapos háború és következményei

1967-ben Izrael megtámadta arab szomszédait[42] és a hatnapos háború során elfoglalta Gázát, Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és Kelet-Jeruzsálemet. Ezek a területek jelenleg (2025) is Izrael katonai megszállása alatt állnak.[43] A megszállt területeken az 1970-es évek elejétől kezdve Izrael zsidó telepeket létesít, melyeket az ENSZ illegálisnak ítél. A Gázai övezetben 21 zsidó telep létesült, közelítőleg nyolcezer lakossal. Ezek a telepek foglalták el az övezet területének 18 százalékát, míg a milliós palesztin lakosság a fennmaradó területre szorult. Ciszjordániában az illegális zsidó telepeken mára már több, mint 700 000 Izraelből odatelepült zsidó telepes él. A megszállt területek palesztin lakóinak életét eztán évtizedekig az izraeli hadsereg ellenőrizte és irányította.

Ezután a palesztin szervezetek gyakran nyúltak a terror eszközéhez. 1970-ben megalakult a Fekete Szeptember terrorszervezet, amely terrortámadásokkal igyekezett kikényszeríteni a palesztin függetlenséget. Leghíresebb akciójuk az 1972-es müncheni olimpia izraeli csapatának elrablása volt. Az akció során 11 izraeli sportoló, öt terrorista és egy német rendőr halt meg. Később, 1987-ben, az első intifáda nyomán jött létre a Hamász ellenállási mozgalom, amely idővel meghatározó szerepre tett szert a palesztinok között.

1973-ban Szíria és Egyiptom meglepetésszerű támadást intézett Izrael ellen. Kitört a jom kippuri háború.

1982-ben a palesztin ellenállási szervezetek ottani jelenlétére hivatkozva Izrael megszállta Dél-Libanont.

Az első intifáda és az oslói megállapodás

A Gázai övezetben kezdődött az első intifáda, miután 1987. december 7-én egy izraeli katonai tehergépkocsi összeütközött egy palesztin személygépkocsival, megölve négy palesztint. A tüntetések és megmozdulások hamarosan átterjedtek Jeruzsálemre és Ciszjordániára is. A hat évig tartó harcokban 1087 palesztint, köztük 240 gyermeket, 100 izraeli civilt és 60 izraeli katonát öltek meg a megszállt palesztin területeken.[44] Az intifáda kitörése nyomán alakította Ahmed Jászín 1987 végén a Hamászt.

1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet egyoldalúan kinyilvánította Palesztina függetlenségét.

Ciszjordániát és Izraelt elválasztó határerődítmény

Az intifáda jelentős társadalmi és gazdasági terheket rótt Izraelre, így az izraeli kormány végül tárgyalóasztalhoz kényszerült, hogy az izraeli-palesztin viszonyt rendezze. A tárgyalások eredményeként 1993-ban született oslói megállapodások elhozták az intifáda végét. Az egyezmény korlátozott önkormányzatot adott a palesztinoknak Ciszjordánia és a Gázai övezet egyes területein. A végső státusz rendezésére vonatkozó útiterv szerint 2000-re meg kellett volna születnie az önálló palesztin államnak. A megindult békefolyamat azonban az ezredfordulóra kudarcba fulladt, mivel nem szélesedett a palesztin önrendelkezés, nem jött létre a az önálló és életképes palesztin állam, sőt, tovább folyt a törvénytelen zsidó telepek építése a megszállt palesztin területeken.

21. század

Az izraeli elválasztó fal Jeruzsálem közelében

A második intifáda, az illegális gázai telepek kiürítése

2000 szeptemberében kezdődött a második intifáda. A 2005-ig tartó összecsapásokban, illetve a palesztin gerillák által elkövetett öngyilkos merényletekben közelítőleg 3000 palesztin, 1000 izraeli és néhány külföldi állampolgár is életét vesztette. Izrael a 2000-es években biztonsági kerítés kiépítését kezdte meg a palesztin területek körül. Ezt 2004. július 9-én a hágai Nemzetközi Bíróság törvénytelennek ítélte, majd az ENSZ is elítélő határozatot hozott.[45]

Zsidó telepek a Gázai övezetben. Lilával színezve a zsidó telepek, katonai helyőrségek, ipartelepek. Kékkel sávolva a telepekhez tartozó külterületek.

Az intifáda Izraelnek súlyos társadalmi és gazdasági gondokat okozott, így az izraeli kormány, élén Aríél Sárón miniszterelnökkel a Gázai övezet feladása mellett döntött, mert a 21 zsidó telep és azok néhányezer lakója biztonságának fenntartása aránytalanul magas költséggel járt, a Gázai övezet hivatalos annektálása pedig a több, mint kétmillió palesztin izraeli állampolgárrá válását, ezzel az izraeli nemzetiségi arányok felborulását jelentette volna.[46] A Kneszet 2005. február 16-án hagyta jóvá a tervet. Bár a zsidó telepeket felszámolták, az izraeli hadsereg pedig elhagyta a Gázai övezet területét, annak határait, felségvizeit és légterét máig is teljes ellenőrzése alatt tartja, és Izrael fenntartotta magának a jogot, hogy hadereje bármikor behatolhasson az övezet területére.[47] A határzár gázai övezeti oldalán az izraeliek széles biztonsági sávot jelöltek ki, ahová a palesztinok nem léphetnek be, ezzel megfosztva az övezet lakóit földjeik használatának jogától.

A 2006-os palesztinai választások után

Miután a Hamász nagy meglepetésre megnyerte a nemzetközi ellenőrök által is tisztának tartott 2006-os palesztin törvényhatósági választásokat[48] a Fatah nem volt hajlandó együttműködni vele, ami palesztin belharcokhoz vezetett. Izrael a 2006-os választások óta tartja katonai zárlat alatt a Gázai övezet szárazföldi és tengeri határát, valamint légterét.[49] A zárlat fenntartását Egyiptom is segíti, a Gázai övezet-Egyiptom határ lezárásával, amire az Izraellel kötött megállapodásai kötelezik. A Hamász 2007 óta irányítja egyedül a Gázai övezetet. Ennek folyományaként ma de facto két Palesztin önkormányzat van és egyik sem ismeri el a másikat: a Hamász uralja a Gázai övezetet, a Fatah Ciszjordániát.

Lásd még: Fatah–Hamász-konfliktus

2007. november 27-én Ehúd Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök megállapodott, hogy tárgyalásokat kezdenek minden vitás kérdésről és 2008 végéig valamiféle megállapodásra jutnak.

2013-2014 során az Amerikai Egyesült Államok megkísérelt új életet lehelni a 2000 óta halott izraeli-palesztin béketárgyalásokba. John Kerry külügyminiszter ugyan sikerrel ültette tárgyalóasztalhoz az izraeli és palesztin felet, de a tárgyalássorozat végül kudarcba fulladt. Az izraeli-palesztin béketárgyalásokkal párhuzamosan a palesztin Fatah és Hamász is megkísérelte rendezni évtizedes feszült viszonyát, és lépéseket tett a palesztin egység megteremtésére. 2014. április 23-án a Fatah és a Hamász megegyezett egy palesztin egységkormány létrehozásáról és új törvényhozási választások tartásáról. Az egyezség tényét Izrael kormánya a béketárgyalások megszüntetésének ürügyéül használta fel.[50][51][52][53]

2008 és 2022 közt a Gázai övezetben öt háború és több mint harminc izraeli katonai hadművelet zajlott. Ezek a harcok jelentős károkat okoztak, ami miatt Gáza kiterjedt felújításra és helyreállításra szorult, de ez az izraeli zárlat miatt nem történhetett meg.[54] Ciszjordániában az izraeli hadsereg rendszeresen hajtott végre katonai akciókat. Az Izrael által megszállt palesztin területek nagyobbik részét jelentő Ciszjordániában már 2021-től gyorsan romlott a palesztin népesség helyzete. 2021 tavaszán tüntetések indultak a kelet-jeruzsálemi palesztin lakosság otthonainak kisajátitása, a lakók elűzése, és a muzulmán szenthelyeket és hívőket ért támadások miatt.[55] A tüntetések és megmozdulások – hosszú idő óta először – átterjedtek Izrael területére is; Haifában, Ramlában, Lodban, Jeruzsálemben és számos más településen megmozdult a palesztin lakosság. A tüntetők összecsaptak az ellenük kivezényelt izraeli fegyveres erőkkel és a rájuk támadó felfegyverkezett zsidó csoportokkal.[56] Május 10-én Izrael „Falak őrzője” elnevezéssel indított hadműveletet a Gázai övezet ellen. A tizenegy napos háború során, miközben az izraeli hadsereg Gázát bombázta, Ciszjordániában az izraeli alakulatok palesztin településere és menekülttáborokba hatoltak be, hajtóvadászatot folytatva a palesztin ellenállási szervezetek tagjai ellen. A tüntető palesztinok és az izraeli hadsereg összecsapásaiban számos palesztin vesztette életét.[57] Május 21-én tűzszünet zárta le a harcokat. Azonban a feszültség ezek után sem enyhült.

Bár Izrael és a vele együttműködő Palesztin Hatóság a második intifáda után felszámolta a ciszjordániai fegyveres ellenálló szervezeteket, de a 2021-es események nyomán új fegyveres csoportok alakultak Dzsenín városában és a dzseníni menekülttáborban, valamint Nábluszban.[58][59]

A palesztinok a velük szemben elkövetett erőszakra erőszakkal válaszoltak; megszaporodtak az izraeli katonák, rendőrök, telepesek elleni támadások. Erre válaszul Izrael 2022 március végén megindította a „Hullámtörés” nevű hadműveletét, aminek keretében az izraeli hadsereg rendszeresen behatolt a ciszjordániai palesztin településekre és menekülttáborokba, ahol igyekezett megölni vagy letartóztatni a palesztin ellenállási csoportok tagjait.[58][60] 2023-ra a helyzet végképp elmérgesedett; az izraeli fegyveres erők és a felfegyverkezett zsidó telepesek támadásai mindennapossá váltak, az izraeli kormány nagyszámú új telep építését engedélyezte, a telepépítést és -bővítést pedig a palesztinok elüldözése, a palesztin magántulajdon elkobzása és elpusztítása kísérte.[61][62][63][64][65] A Hamász a ciszjordániai helyzetet nevezte meg az október hetedikei rajtaütés egyik fő okaként.

A 2023-as háború

Bővebben: 2023-as Izrael–Hamász-háború

2023. október 7-én a Gázai övezetben működő palesztin fegyveres ellenállási szervezetek a Hamász vezetésével váratlan, nagyszabású támadást indítottak Izrael déli részén. Ennek keretében a palesztinok körülbelül 3000 kezdetleges, házi készítésű rakétát lőttek ki Izraelre, palesztin harcosok áttörték az Izrael által a Gázai övezet köré épített kerítést, laktanyákat, támaszpontokat támadtak meg, zsidó telepekre és településekre hatoltak be és számos foglyot ejtettek, akiket a Gázai övezetbe vittek. A palesztinok támadásukat al-Aksza áradás műveletnek nevezték. A palesztin támadás során az izraeli oldalon 1139 fő vesztette életét. Az áldozatok közül 695 volt izraeli polgári személy (közülük 36 gyermek), 373 a rendvédelmi szervek tagja, 71 fő pedig külföldi, jellemzően az izraeli gazdaságokban és háztartásokban alkalmazott ázsiai vendégmunkás.[66] Több jelentés szerint a támadás során háborús és emberiesség elleni bűncselekmények (nemi erőszak, csonkítás, holttestek meggyalázása, polgári személyekkel szemben alkalmazott embertelen bánásmód) is történtek.[67][68][69][70]

A támadásra válaszul Izrael totális háborút indított a Gázai övezet és Ciszjordánia ellen, amelyet több szervezet és szakértői csoport is népirtásnak nevezett az izraeli hadsereg által elkövetett óriási pusztítás, a palesztinok elűzése és kitelepítése, a humanitárius katasztrófa és az Izrael által szándékosan előidézett gázai éhínség, és a több tízezer meggyilkolt palesztin okán.[71][72] A lakosság nagy részét erőszakosan kitelepítették,[71] vagy életkörülményeiket ellehetetlenítették. Ennek – és a magas halálozási számoknak – következtében többek között az Amnesty International, népirtási szakértők és nemzetközi jogtudósok is népirtásnak nevezték Izrael hadműveletét Gázában.[73][74][75][76][77][78][79] A területen több, mint 60 ezer palesztin meghalt, majdnem felük nő és gyermek volt.[80][81] Vannak kutatások és számítások, amelyek ennél magasabbra is helyezik a halottak számát, ha közvetett okok is figyelembe vannak véve. A The Lancet orvosi kutató folyóirat 2024 júniusában 64 260-ra helyezte a halottak számát, amely számítások szerint 2025 májusára ez a szám már átlépte a 93 ezret.[82][83][84][85] 2025. augusztus 21-én tényfeltáró cikkek jelentek meg a The Guardian és a +972 Magazine újságíróinak tollából. Ezek bemutatták, hogy az izraeli hadsereg adatai szerint a 2025 májusáig a gázai háborúban megölt palesztinoknak 83 százaléka volt civil, és csak 17 százalékuk volt valamelyik palesztin fegyveres ellenállási szervezet tagja.[86][87] A Gázai övezet március másodikán újrakezdett zárlata emberiességi katasztrófa kialakulásához vezetett; miután Izrael több, mint 11 héten át semmiféle segélyszállítmányt nem engedett be a Gázai övezetbe súlyos élelmiszerhiány alakult ki, ami 2025 júniusára egyértelmű és letagadhatatlan éhínséghez vezetett az övezetben. Mind gyakrabban jelentek meg képek és híradások a nemzetközi sajtóban alultáplált emberekről, éhen halt gyermekekről. Az ENSZ és szervezetei és nemzetközi emberi jogi szervezetek egyaránt hangosan bírálták és elítélték Izraelt az általa szándékosan előidézett gázai humanitárius katasztrófa miatt.[88][89]

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése 2024. szeptember 18-án fogadta el az A/RES/ES-10/24 jelű határozatot, amely felszólítja Izraelt, hogy tartsa be a nemzetközi jog követelményeit és a határozat keltétől számított legfeljebb 12 hónapon belül vonja vissza katonai erőit a megszállt palesztin területekről, mind a szárazföldről, mind a légtérből, mind a felségvizekről, azonnal hagyjon fel minden új telepépítési tevékenységgel, evakuálja az összes telepest a megszállt területekről, és bontsa el az általa épített határzár azon részeit, amelyeket megszállt ciszjordániai területen létesített. A Közgyűlés elvárja továbbá Izraeltől, hogy visszaadja a földbirtokokat és egyéb ingatlanvagyont, valamint a megszállás 1967-es kezdete óta lefoglalt összes vagyonelemet, és minden kulturális tulajdont és javat, amelyet palesztinoktól és palesztin intézményektől vett el, és minden természetes és jogi személynek jóvátételt fizessen, akinek a megszállás alatt kárt okozott.[90][91]

2025. június 5-én kisebb belpolitikai botrány tört ki Izraelben, miután napvilágra került, hogy Netanjáhú a titkosszolgálatokon keresztül a Gázai övezetben palesztin bandákat fegyverzett fel, hogy ezzel is gyengítse a Hamászt. Ezek az izraeli jóváhagyással tevékenykedő bandák azonban a Hamásszal szembeni fellépés helyett a segélyszervezetek szerint a segélyszállítmányok fosztogatására összpontosítottak.[92][93]

Benjámín Netanjáhú, a Nemzetközi Büntetőbíróság által háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt körözött,[94][95][96] a Gáza elleni bosszúhadjáratot megindító izraeli miniszterelnök 2025-ös kijelentése szerint:

„Nem lesz palesztin állam. Ez a föld a miénk.” [9][10]

Diplomáciai elismerés

A palesztin államot elismerő országok
Bővebben: Palesztina nemzetközi elismertsége

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet 1988. november 15-én kiáltotta ki Palesztina függetlenségét. 2025-re a 193 ENSZ-tagországból 157 hivatalosan is elismeri. 2015 januárjában kapta meg az állam státuszt a Nemzetközi Büntetőbíróság döntése következtében, miután 2012-ben az ENSZ-től megfigyelői rangot kapott.[97][98] Sok ország, amely nem ismeri el a palesztin államot, ettől függetlenül elismeri a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet, mint a palesztinok képviselője.[99] 2024-ben ismét tagsági kérelmet nyújtott be az ENSZ-nek a palesztin nagykövet, de az Egyesült Államok, mint a Biztonsági Tanács egyik állandó tagja ellenezte a felvételt, mert az ország törvénye szerint izraeli-palesztin megegyezés nélkül Palesztina elismerése az ENSZ pénzügyi támogatásának véget vetésével járna.[100] Az évben az amerikaiak megvétózták a delegációk többsége által támogatott javaslatot Palesztina felvételéről.[101][102] Ennek ellenére Palesztina megkapta a jogot, hogy részt vegyen a gyűléseken, és az ENSZ elismerte a terület jogát, hogy valamikor tagország legyen.[103]

Magyarország részéről

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet irodája 1975-ben kezdte meg működését Budapesten. A palesztin képviselet 1982-ben diplomáciai rangot kapott. 1988. november 15-én Magyarország elismerte a palesztin állam „kikiáltását”, azóta a palesztin képviselet nagykövetségként működik. Palesztina magyarországi nagykövete Elian Keswani.[104]

Magyarország 2000. augusztus 29-én nyitott képviseleti irodát a Palesztin Nemzeti Hatóság területén fekvő Rámalláhban.

Államszervezet és közigazgatás

A Törvényhozó Tanács (parlament) épülete Ramallahban

Az állam félelnöki rendszerű köztársaság.[105] Izrael a 2020-as évek közepén továbbra sem ismeri el.

Politikai pártok

Lakosság

Áthaladni szándékozó palesztinok egy izraeli ellenőrzőpontnál

Népességének változása

A lakosság száma 3 761 676 fő volt a 2007 novemberi népszámlálás szerint. 2021 májusában már mintegy 5,23 millió lakosa volt.[106] A palesztinok fele diaszpórában vagy menekültként él.[107] Az Izraellel lefolytatott konfliktusok következtében kezdődött a Nakba,[108] amelynek következtében legalább 750 ezer palesztint telepített ki az Izraeli hadsereg lakóhelyéről az 1948-as háború idején.[109] A lakosság naqgy része más arab államokba menekült, mint Jordánia, Irak, Libanon és Egyiptom.[110] Nagy számban élnek az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is.[111]

A népesség alakulása 2014 és 2021 között:
Lakosok száma
4 550 368
4 684 777
5 227 193
201420172021
Adatok: Wikidata
Ramallah

Nemzetiségek

Vallás

A lakosság 75%-a muszlim, 17% zsidó, 8%-a keresztény.

A Gázai övezet lakosságának vallási összetétele: 90,1% muzulmán, 0,1% zsidó és 9,8% keresztény.

Települések

Hebron
Betlehem

Kultúra

Világörökség

Bővebben: Palesztina világörökségi helyszínei

Gasztronómia

A muszahán

A palesztin konyha nagyon közel áll a jordániai, szíriai és libanoni konyhához, s jelentős oszmán-török hatással rendelkezik. A gázai terület gasztronómiája már eltérőbb, arra sokkal inkább a levantei kulináris jegyek a jellemzők.

Az egykori Galilea területén gyakori alapanyag a kibbee nevű rizsfajta.[112] A ciszjordániai régió jellegzetessége a tabún nevű kenyér. A desszertek népszerűek és széles a választék belőlük. Általában datolyából, sajtból, mandulából, dióból és pisztáciából készítik ezeket. Gyümölcsleveket szentjánoskenyérfagyümölcsből, tamarinduszból és sárgabarackból készítenek.[113]

Az északi régióban gyakori fogás a piláf, amelynek alapanyagai rizsliszt, rizs, apróra vágott bárányhús és fenyőmag, ízesítve különféle fűszerekkel, báránycomb vagy baromfihús kíséretében. Ciszjordánia különlegessége a muszahán, amelynek alapja a tabún, megtöltve pörkölt baromfihússal, hagymával, szegfűborssal és fenyőmaggal.

Gazdaság

Izrael palesztinokkal szemben alkalmazott stratégiájának alapvető eleme, hogy Izrael az állam biztonságára hivatkozva igyekszik teljes ellenőrzése alatt tartani a megszállt palesztin területek életének minden területét és meggátolni a palesztin területek bármiféle önállósodását. Ennek megfelelően Izrael vezeti a megszállt palesztin területek népesség-nyilvántartását, adja a be- és kiutazási engedélyeket. Palesztina jelenleg fogolygazdaság (captive economy) és fogolypiac (captive market), amely teljes mértékben Izraelnek van kiszolgáltatva. A megszállt palesztin területek kényszerű vám- és pénzügyi unióban állnak Izraellel. Palesztina nem importálhat vagy exportálhat közvetlenül külpiacokról, külpiacokra, az áruforgalmat Izrael ellenőrzi. A megszállt palesztin területek fizetőeszköze az új izraeli sékel, amit Izrael ellenőriz, a palesztin pénzügyi szervezetek pedig csak Izraelen keresztül férhetnek hozzá a nemzetközi pénzügyi rendszerhez, így Izrael kénye-kedve szerint nyithatja és zárhatja a pénzügyi csapokat, ezzel befagyasztva akár a palesztinoknak szánt nemzetközi pénzügyi segélyeket is.[114][115]

A helyzet még kérdésesebb a Gázai övezetben. Itt Izrael a kilencvenes évek eleje óta korlátozza az áruk és személyek szabad mozgását.[116] Ezt a 2006-ban bevezetett zárlat csak tovább rontotta.

Az ezerkilencszáznyolcvanas és -kilencvenes években a Földközi-tenger keleti medencéjében több ígéretes földgázlelőhelyet találtak. Ezek némelyike a Gázai övezet, így a Palesztin állam kizárólagos gazdasági övezetébe esett. Bár Izrael nem ismeri el a palesztin államiságot, az oslói megállapodásokban Izrael 20 tengeri mérföldig átengedte a fennhatóságot a Palesztin Nemzeti Hatóságnak. Ennek megfelelően ezekkel a természeti kincsekkel elvileg a palesztinok rendelkezhetnek. A palesztin hatóságok az ezerkilencszázkilencvenes években megegyeztek a British Gas Group képviselőivel a gázai gázmezők feltárásáról. E kutatások során a BG egy viszonylag kiterjedt gázmezőt tárt fel, amelyet Gaza Marine lelőhelynek nevezett el. A gázmező feltárására és kiaknázására a BG és a Palesztin Nemzeti Hatóság konzorciumot hozott létre,[117] azonban Izrael megakadályozta a gázmező kitermelését, elfogadhatatlan követeléseket támasztva: a kitermelt gázt izraeli terminálokra kellett volna kivezetni, a gáz nagy részét pedig a piaci ár alatt Izraelnek kellett volna átengedni. Ebbe a BG és társai nem egyeztek bele.[118]

A gázmezők kitermelése komoly bevételekhez juttathatta volna a palesztinokat, amit az Izraeltől való függőség csökkentésére használhattak volna; a gázmezők jövedelméből új, gázüzemű villamos erőművek épülhettek volna a Gázai övezetben, amelyeket Izrael nem ellenőrizhet, a megtermelt energiával pedig üzemeltethetők lettek volna a gázai tengervíz-sótalanító állomások, így nagy mértékben csökkenhetett volna a Gázai övezet Izraeltől való függése.[119]

Telekommunikáció

Hívójel prefix E4
ITU zóna 39
CQ zóna 20
Lásd még: Palesztina hívójelkörzetei és Izrael hívójelkörzetei

Jegyzetek

  1. ↑ http://www.pcbs.gov.ps/site/881/default.aspx#Population
  2. ↑ https://www.worldometers.info/world-population/state-of-palestine-population/
  3. ↑ https://hdr.undp.org/data-center/country-insights#/ranks
  4. ↑ A „Palesztina” terminussal kapcsolatban a Közel-Keleten terminológiai harc folyik. Lásd: Ivo Samson: Közép-Kelet. A tisztázatlan terminológiától a konkrét konfliktusig Archiválva 2007. december 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. ↑ Bissio, Robert Remo, ed. (1995). The World: A Third World Guide 1995–96. Montevideo: Instituto del Tercer Mundo. p. 443. ISBN 978-0-85598-291-1.
  6. ↑ Refugees, United Nations_átl_maxommissioner for: Refworld | State of Palestine (angol nyelven). Refworld. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  7. ↑ Wayback Machine. web.archive.org, 2016. október 3. . (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  8. ↑ „France among six more countries to formally recognise Palestinian statehood”, Al Jazeera English, 2025. szeptember 22. (Hozzáférés: 2025. szeptember 24.) (brit angol nyelvű) 
  9. ↑ a b Benjamin Netanyahu kijelentette, nem lesz palesztin állam: „Ez a föld a miénk” (magyar nyelven). Filantropikum.com, 2020. április 24. (Hozzáférés: 2025. szeptember 13.)
  10. ↑ a b Israel’s Netanyahu says ‘there will be no Palestinian state’ (angol nyelven). Al Jazeera. (Hozzáférés: 2025. szeptember 13.)
  11. ↑ ActionAid: Conditions in Rafah at breaking point, with over one million displaced people (angol nyelven). WAFA Agency. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  12. ↑ Baba, Anas. „Nearly 1 million Palestinians are fleeing Rafah and northern Gaza”, NPR, 2024. május 24. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.) (angol nyelvű) 
  13. ↑ Dead Sea (brit angol nyelven). New7Wonders of Nature, 2016. szeptember 23. (Hozzáférés: 2025. szeptember 14.)
  14. ↑ Nabi Yunis - Peakbagger.com. www.peakbagger.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 14.)
  15. ↑ Climate Bulletin. Palestinian Meteorological Department. . (Hozzáférés: 2023. január 23.)
  16. ↑ a b Climate data for Jericho Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Arab Meteorology Book
  17. ↑ Weatherbase: Climate Information for Gaza. Weatherbase
  18. ↑ Search. web.archive.org, 2022. február 23. . (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  19. ↑ Lower Jordan River (angol nyelven). foeme.org. . (Hozzáférés: 2025. szeptember 14.)
  20. ↑ As War Halts, the Environmental Devastation in Gaza Runs Deep (amerikai angol nyelven). Yale E360. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  21. ↑ Harb, Lyndal Rowlands,Ali: Israel’s war on Gaza updates: ‘No escape from this genocide’ (angol nyelven). Al Jazeera. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  22. ↑ Carol A. Redmount, 'Bitter Lives: Israel in and out of Egypt' in The Oxford History of the Biblical World, ed. Michael D. Coogan, (Oxford University Press: 1999), p.97
  23. ↑ Tanulmányok[halott link]
  24. ↑ French support for the Zionist cause. Britain Palestine Project, 2014. szeptember 1. (Hozzáférés: 2025. szeptember 12.)
  25. ↑ The Suppression of the Great Revolt and the Destruction of Everyday Life in Palestine. Palestine Studies, 2019. szeptember 1. (Hozzáférés: 2025. szeptember 12.)
  26. ↑ Irgun Zvai Leumi (angol nyelven). Encyclopeadia Britannica. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  27. ↑ Stern gang (angol nyelven). Encyclopeadia Britannica. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  28. ↑ Palestine: events in 1946 (angol nyelven). British Forces in Palestine. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  29. ↑ Palestine: events in 1947 (angol nyelven). British Forces in Palestine. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  30. ↑ A/RES/106 (S-1) Special Committee on Palestine https://docs.un.org/en/A/RES/106%20(S-1)
  31. ↑ The Question of Palestine and the UN. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  32. ↑ Matthew Hogan (2001). „The 1948 Massacre at Deir Yassin Revisited”. The Historian 63 (2), 309–333. o. JSTOR 24450239. 
  33. ↑ Menáhém Begín (angol nyelven). Encyclopeadia Britannica. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  34. ↑ A History of the Arab–Israeli Conflict: "Keesing's Contemporary Archives" (London: Keesing's Publications, 1948–1973). p. 10101.
  35. ↑ Lebanon: Exiled and suffering: Palestinian refugees in Lebanon | Amnesty International. web.archive.org, 2013. december 11. . (Hozzáférés: 2023. november 3.)
  36. ↑ „Israel Must Recognize Its Responsibility for the Nakba, the Palestinian Tragedy”, Haaretz (Hozzáférés: 2023. november 2.) (angol nyelvű) 
  37. ↑ Naseer Aruri: Palestinian Refugees: The Right of Return. 2001–07–20. ISBN 978-0-7453-1777-9 Hozzáférés: 2023. november 2.  
  38. ↑ Slater, Jerome (2020). Mythologies Without End: The US, Israel, and the Arab-Israeli Conflict, 1917-2020. Oxford University Press. p. 406. ISBN 978-0190459086.
  39. ↑ Spencer Tucker, The encyclopedia of the Arab-Israeli conflict, ABC-CLIO, (2008) p. 1162
  40. ↑ Benny Morris, Righteous Victims: A History of the Zionist-Arab Conflict, Random House 2011 p. 295: "In all Israeli troops killed about five hundred Palestinian civilians during and after the conquest of the Strip. About two hundred of these were killed in the course of massacres in Khan Yunis (on 3 November) and in Rafa (on 12 November)."
  41. ↑ A Fatah történelme, dióhéjban (1954-2008) Archiválva 2011. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben judapest.org, 2008. augusztus 3.
  42. ↑ John Quigley, The Six-Day War and Israeli Self-Defense. Questioning the Legal Basis for Preventive War., Cambridge University Press, (2012) 12-16, 24., 32. o.
  43. ↑ A kudarc ára a halál – index.hu, 2012. november 18.
  44. ↑ B'Tselem Statistics; Fatalities in the first Intifada.
  45. ↑ Az Izraeli Bíróság néhány ítéletére a palesztinok javára módosítják a ciszjordániai kerítést – Transindex, 2007. szeptember 7.
  46. ↑ Maximum Jews, Minimum Palestinians: Ehud Olmert speaks out: Israel must espouse unilateral separation – withdrawal to lines of its own choosing. It's the only answer to the demographic danger, says this latter-day realist., 13.11.2003
  47. ↑ Israel's control of the airspace and the territorial waters of the Gaza Strip. btselem.org. . (Hozzáférés: 2014. július 13.)
  48. ↑ Aaron D. Pina: Palestinian Elections - February 9, 2006. Congressional Research Service - The Library of Congress, 2006
  49. ↑ Palmer Report Did Not Find Gaza Blockade Legal, Despite Media Headlines. Amnesty International USA
  50. ↑ „Hamas and Fatah unveil Palestinian reconciliation deal”, BBC, 2014. április 23. 
  51. ↑ Israel suspends peace talks with Palestinians after Fatah-Hamas deal. The Guardian, 24 April 2014
  52. ↑ Fatah and Hamas agree landmark pact after seven-year rift. Peter Beaumont and Paul Lewis, The Guardian, 24 April 2014
  53. ↑ The rival Palestinian leaderships of Fatah and Hamas made a fresh attempt ... Archiválva 2014. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben.. France 24/AP, 23 April 2014
  54. ↑ Rethinking the “Day After” in the Gaza Strip: Learning from Previous Rounds of Reconstruction. In: ELKAHLOUT, G. (eds) Gaza’s Cycle of Destruction and Rebuilding. (angol nyelven). DOI: /10.1007/978-3-031-67198-2_12 (2024. december 26.). ISBN 978-3-031-67198-2 
  55. ↑ Frykberg, Mel. „Occupied East Jerusalem: Forced expulsions and raids on Al-Aqsa”, Al Jazeera , 2021. május 11. (Hozzáférés: 2024. május 10.) 
  56. ↑ „'Silence is not an option' in east Jerusalem for Palestinians”, France 24, 2021. május 9.. (Hozzáférés: 2021. május 10.) 
  57. ↑ „Four Palestinians killed by Israeli fire in West Bank, over 100 injured”, The New Arab, 2021. május 14.. (Hozzáférés: 2021. május 14.) 
  58. ↑ a b Al Tahhan, Zena. „The occupied West Bank cities at centre of resistance to Israel”, Al Jazeera , 2022. szeptember 13. (Hozzáférés: 2024. május 10.) 
  59. ↑ McKernan, Bethan. „‘It’s going to explode’: young Palestinians look to the gun amid Israeli offensive”, The Guardian , 2022. szeptember 21. (Hozzáférés: 2024. május 11.) 
  60. ↑ Al Tahhan, Zena. „Israel raids: Why are so many Palestinians being killed?”, Al Jazeera , 2023. január 26. (Hozzáférés: 2024. május 10.) 
  61. ↑ „Displacement of Palestinian herders amid increasing settler violence”, Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Irodája, 2023. szeptember 21. (Hozzáférés: 2024. május 11.) (brit angol nyelvű) 
  62. ↑ McKernan, Bethan. „‘Never like this before’: settler violence in West Bank escalatese”, The Guardian , 2023. február 27. (Hozzáférés: 2024. május 11.) 
  63. ↑ Asous, Doha. „‘They ransack our village for sport’: one Palestinian farmer’s story of Israeli settler violence”, The Guardian , 2023. március 5. (Hozzáférés: 2024. május 11.) 
  64. ↑ „Thirteen Palestinian families displaced from Masafer Yatta”, Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Irodája, 2023. október 3. (Hozzáférés: 2024. május 11.) (brit angol nyelvű) 
  65. ↑ „Protection of Civilians Report, 5-18 September 2023”, Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Irodája, 2023. szeptember 26. (Hozzáférés: 2024. május 11.) (brit angol nyelvű) 
  66. ↑ „Israel social security data reveals true picture of Oct 7 deaths”, France24, 2023. december 15. (Hozzáférés: 2024. január 28.) (brit angol nyelvű) 
  67. ↑ Israel: Palestinian armed groups must be held accountable for deliberate civilian killings, abductions and indiscriminate attacks (angol nyelven). Amnesty International, 2023. október 12. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  68. ↑ A UN envoy says there are 'reasonable grounds' to believe Hamas committed sexual violence on Oct. 7 (angol nyelven). AP News, 2024. március 4. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  69. ↑ Hamas committed 'hundreds' of war crimes on October 7, HRW says (angol nyelven). France 24, 2024. július 17. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  70. ↑ Israel/OPT: One year on from 7 October need to ensure a ceasefire and release of hostages more pressing than ever (angol nyelven). Amnesty International, 2024. október 7. (Hozzáférés: 2025. szeptember 22.)
  71. ↑ a b Dannenbaum, Tom (2024. október 1.). „International Law in Gaza: Belligerent Intent and Provisional Measures” (angol nyelven). American Journal of International Law 118 (4), 659–683. o. DOI:10.1017/ajil.2024.53. ISSN 0002-9300. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.) 
  72. ↑ GAZA STRIP: Famine confirmed in Gaza Governorate, projected to expand | 1 July - 30 September 2025. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  73. ↑ Michael Dumper – Amneh Badran: Routledge Handbook on Palestine. 1. 2024–11–12. ISBN 978-1-003-03199-4 Hozzáférés: 2025. szeptember 10.  
  74. ↑ Speri, Alice. „Defining genocide: how a rift over Gaza sparked a crisis among scholars”, The Guardian, 2024. december 20. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.) (brit angol nyelvű) 
  75. ↑ Anatomy of a Genocide: Report of the Special Rapporteur on the situation of human rights in the Palestinian territories occupied since 1967, Francesca Albanese. ENSZ. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  76. ↑ Enzo Traverso: Gaza Faces History. 2024. 8. o. ISBN 978-1-63542-555-0 Hozzáférés: 2025. szeptember 10.  
  77. ↑ One year of denouncing the genocide of Palestinians in Gaza (angol nyelven). International Federation for Human Rights. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  78. ↑ „Ayman Mohyeldin: The evidence behind Amnesty International's genocide accusation against Israel”, MSNBC.com, 2024. december 10.. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.) (amerikai angol nyelvű) 
  79. ↑ Israel committing genocide in Gaza, world's leading experts say (brit angol nyelven). www.bbc.com, 2025. szeptember 1. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  80. ↑ „How many Palestinians has Israel's Gaza offensive killed?”, Reuters, 2025. július 29. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.) (angol nyelvű) 
  81. ↑ Shurafa, Wafaa: Palestinian death toll in Israel-Hamas war passes 60,000, Gaza Health Ministry says (angol nyelven). AP News, 2025. július 29. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  82. ↑ Jamaluddine, Zeina; Abukmail, Hanan; Aly, Sarah; Campbell, Oona M. R.; Checchi, Francesco (2025. február 1.). „Traumatic injury mortality in the Gaza Strip from Oct 7, 2023, to June 30, 2024: a capture–recapture analysis” (angol nyelven). The Lancet 405 (10477), 469–477. o. DOI:10.1016/S0140-6736(24)02678-3. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.) 
  83. ↑ Bloxham, Donald (2025. április 3.). „The 7 October Atrocities and the Annihilation of Gaza: Causes and Responsibilities” (angol nyelven). Journal of Genocide Research, 1–26. o. DOI:10.1080/14623528.2025.2483546. ISSN 1462-3528. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.) 
  84. ↑ „Gaza death toll 40% higher than official number, Lancet study finds”, The Guardian, 2025. január 10. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.) (brit angol nyelvű) 
  85. ↑ „How many people have died in Gaza?”, The Economist (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.) 
  86. ↑ „Israeli army database suggests at least 83% of Gaza dead were civilians”, +972 Magazine, 2025. augusztus 21. (Hozzáférés: 2025. augusztus 22.) (angol nyelvű) 
  87. ↑ „Revealed: Israeli military’s own data indicates civilian death rate of 83% in Gaza war”, The Guardian, 2025. augusztus 21. (Hozzáférés: 2025. augusztus 22.) (angol nyelvű) 
  88. ↑ Palestinians are starving or being killed by Israeli troops while seeking aid almost daily. How did we get here? (angol nyelven). CNN, 2025. július 28. (Hozzáférés: 2025. július 30.)
  89. ↑ Israelis have a skewed view on extent of Gaza’s hunger plight − driven by censorship and media that downplay humanitarian crisis (angol nyelven). The Conversation, 2025. május 22. (Hozzáférés: 2025. július 30.)
  90. ↑ UN General Assembly demands Israel end ‘unlawful presence’ in Occupied Palestinian Territory. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 10.)
  91. ↑ Illegal Israeli actions in Occupied East Jerusalem and the rest of the Occupied Palestinian Territory - GA resolution (angol nyelven). Question of Palestine. (Hozzáférés: 2024. október 10.)
  92. ↑ Netanyahu admits Israel backing ‘criminal’ groups, rivals of Hamas, in Gaza. Al Jazeera English, 2025. június 5.
  93. ↑ Netanyahu confirms Israel arming clans opposed to Hamas in Gaza. BBC News, 2025. június 6.
  94. ↑ „International Criminal Court issues arrest warrants for Netanyahu and Hamas officials”, AP News, 2024. november 21. (Hozzáférés: 2024. november 21.) (angol nyelvű) 
  95. ↑ „ICC issues arrest warrants for Israel's Netanyahu, Gallant and Hamas leader”, Reuters, 2024. november 21. (Hozzáférés: 2024. november 21.) (angol nyelvű) 
  96. ↑ „ICC issues arrest warrant for Israeli PM Netanyahu for ‘war crimes’ in Gaza”, Al Jazeera, 2024. november 21. (Hozzáférés: 2024. november 21.) (angol nyelvű) 
  97. ↑ Charbonneau, Louis. „Palestinians win de facto U.N. recognition of sovereign state”, Reuters, 2012. november 30. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.) (amerikai angol nyelvű) 
  98. ↑ The Prosecutor of the International Criminal Court, Fatou Bensouda, opens a preliminary examination of the situation in Palestine | International Criminal Court (angol nyelven). www.icc-cpi.int. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  99. ↑ Yazīd Ṣāyiġ: Armed struggle and the search for state: the Palestinian national movement; 1949 - 1993. Repr. 2011. 624. o. ISBN 978-0-19-829643-0 Hozzáférés: 2025. szeptember 10.  
  100. ↑ Palestinians want April vote on UN membership despite US saying peace with Israel must come first (angol nyelven). AP News, 2024. április 4. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  101. ↑ US vetoes widely supported resolution backing full UN membership for Palestine (angol nyelven). AP News, 2024. április 18. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  102. ↑ Israel’s war on Gaza updates: Gaza toll rises; drone raid on Iran’s Isfahan (angol nyelven). Al Jazeera. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  103. ↑ „Palestinians take new seat at UN General Assembly”, Le Monde.fr (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.) (amerikai angol nyelvű) 
  104. ↑ https://www.palestine.hu/a-nagykovetseg/palesztina-magyarorszagi-nagykovetei/
  105. ↑ Permanent Observer Mission of the State of Palestine to the United Nations - Declaration of Independence (1988) (UN Doc). web.archive.org, 2014. június 8. . (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  106. ↑ PCBS | Estimated Population in the Palestine Mid-Year by Governorate,1997-2026. www.pcbs.gov.ps. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  107. ↑ Trapped in Indefinite Exile: The History of Palestinian Refugees Over Last Seven Decades (angol nyelven). The Wire. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  108. ↑ The Nakba did not start or end in 1948 (angol nyelven). Al Jazeera. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  109. ↑ Jazeera, Al: Al Nakba - PalestineRemix (brit angol nyelven). remix.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  110. ↑ Palestinians in the Middle East: Where and how do they live? – DW – 11/29/2023 (angol nyelven). dw.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  111. ↑ Ufheil-Somers, Amanda: The Palestinian Diaspora of the Gulf (amerikai angol nyelven). MERIP, 1985. május 4. (Hozzáférés: 2025. szeptember 10.)
  112. ↑ An Introduction to Palestinian Cuisine: Typical Palestinian Dishes (Wayback Machine). . (Hozzáférés: 2023. január 1.)
  113. ↑ Culture and Attraction: Gastronomy (Wayback Machine)[halott link]
  114. ↑ MERRINO, Serena: Currency and settler colonialism: the Palestinian case, In: Review of International Political Economy Vol. 28, 2021- Issue 6 pp. 1729-1750).
  115. ↑ HINN, Habib; HARKER, Christopher: Managing Banking and Money under Occupation, In: Proceedings of the International Scientific Symposium: Priorities for Palestine’s Economy in the Midst of War. (pp. 1-16). Palestine Economic Policy Research Institute (MAS): Ramallah, Palestine.
  116. ↑ Preliminary Assessment Of The Economic Impact Of The Destruction In Gaza. . (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
  117. ↑ ANTREASYAN, Anaïs: Gas Finds in the Eastern Mediterranean, in:Journal of Palestine Studies Vol. 42. No. 3 (Spring 2013), pp. 29-47
  118. ↑ KHADDURI, Walid: East Mediterranean Gas: Opportunities and Challenges, in: Mediterranean Politics Vol. 17. 2012. No. 1, pp. 111-117
  119. ↑ How Israel Uses Gas to Enforce Palestinian Dependency and Promote Normalization. (Hozzáférés: 2025. január 25.)

Források

További információk

Commons:Category:Palestine
A Wikimédia Commons tartalmaz Palesztina témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

Enciclo
Wikious
Sapientia
Scientia
Boobota
Anandapedia
Sagapedia
Wikithot