Papp Simon

Ez a cikk a Papp Simon témával foglalkozik, amely az elmúlt években a társadalom különböző területeire gyakorolt ​​hatása miatt nagy jelentőségűvé vált. A Papp Simon megjelenése óta nagy érdeklődést váltott ki és heves vitákat váltott ki a közvéleményben. A kutatás során a Papp Simon-hez kapcsolódó különböző szempontokat, valamint a különböző kontextusokban gyakorolt ​​​​hatásait elemzik. A Papp Simon jelenlegi és jövőbeli perspektívái is szóba kerülnek, hogy átfogó képet adjunk erről a jelenleg jelentős témáról.

Papp Simon
Született1886. február 14.
Kapnikbánya
Elhunyt1970. július 27. (84 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásageológus
SablonWikidataSegítség

Papp Simon (Kapnikbánya, 1886. február 14.Budapest, 1970. július 27.) geológus, az MTA tagja, a MAORT-telep egyik alapítója.

Családja

Az erdélyi örmény Pap család leszármazottja.

Tanulmányai

Alapfokú iskoláit szülőfalujában, középiskoláit Nagybányán végezte el. A kolozsvári egyetemen geológusi oklevelet szerzett.

Oktatói tevékenysége

1909 és 1911 között a kolozsvári egyetemen tanársegédként tevékenykedett. Ezt követően a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán oktatott geológiát 1911 és 1915 között. Kezdetben a földtani tanszéken oktatta a szénhidrogének kitermelését, majd a Sopronba áttelepített egyetem Bányamérnöki Karán 1944-ben megalapított „Olajkutatási és -termelési Tanszék” első professzora lett.

Tevékenysége a kutatásban, termelésben

1919 végén Böckh Hugó, a pénzügyminisztériumi kutatási igazgatóság vezetője (akkoriban az ipari tevékenységet a Pénzügyminisztérium felügyelte) utasította Pávai-Vajna Ferenc geológust és Papp Simon geológust, hogy a Szávai és a Mura-közi redőzések kőolaj-előfordulásainak alapján azoknak vélt folytatását kutassák és térképezzék fel. Bár a két kutató között kibékíthetetlen ellentét keletkezett, a térképészeti munkában együttműködve kimutatták a mai Bázakerettye községtől nyugatra, Budafapusztán a geológiai felboltozódást, ami a hazai kőolajipar első sikeres kutatásának bizonyult. További kutatására és feltárására egy angliai cég kapott koncessziós jogot. (lásd: Szénhidrogén-bányászat Magyarországon) Az angol vállalat opciós időszakának letelte után Papp Simont több szakemberrel együtt a cég külföldi érdekeltségeihez helyezték át, s csak 1937-ben tért vissza Magyarországra, és itthon az akkor létrehozott MAORT főgeológusa lett. Vezetésével és irányításával fedezték fel a Lovászi szénhidrogénmezőt. Vezetésével termelték ki az ideiglenesen visszacsatolt Észak-Erdélyben a földgázmezőket.

Amikor Magyarország belépett a II. világháborúba, az amerikai vezetőket kiutasították az országból, és a MAORT szakemberei Papp Simon vezetésével magukra maradtak. A kormányzati szervek német nyomásra a termelés növelését szorgalmazták a kutatások rovására is. A német megszállás idején már a MAORT alelnöke és vezérigazgatója lett, és sikeresen akadályozta meg, hogy a németek rátegyék a kezüket a zalai kőolajmezőkre. A berendezések jelentős részének leszerelését és elhurcolását is megakadályozta. A háborús események átvonulása után a MAORT 1945 novemberéig szovjet katonai parancsnokság alá került, majd visszatért az amerikai vezetés, és ismét Papp Simon vette át a cég irányítását. Az elhurcolt berendezéseket, műszereket (ezek akkori értéke 3 millió dollár volt) visszaszállították Bajorországból, a termelést zavartalanul folytatni tudták. A magyar állam kormánybiztost rendelt ki, aki mindenáron a termelés növelését erőltette, a kutatások folytatását akadályozta. Az amerikai vezetés és a kormányzati ellenőrök között kapcsolat annyira megromlott a fokozódó államosítási törekvések miatt, hogy az amerikai vezetők távoztak az országból, a vezetés Papp Simonra maradt, 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd kőolajipari munkásságát elismerve, 1946-ban rendes tagjává választotta. A MAORT vezetése 1947-ben búcsúlátogatásra hívta meg Papp Simont New Yorkba, és 62 éves korára tekintettel bejelentették nyugdíjazását.

A MAORT-per

A MAORT-perrel a kormány ürügyet próbált találni az Egyesült Államok legnagyobb olajipari cége, a Standard Oil magyarországi leányvállalatának, a MAORT-nak az államosításához. Ehhez jogalapja nem volt, mert a részvények 96%-a amerikai kézben volt, és a koncessziós szerződést betartották, a kitermelt kőolaj 15%-a az állam tulajdonába került. 1948. augusztus 13-án az ÁVO őrizetbe vette a már nyugdíjazott Papp Simont, majd több vezetővel együtt letartóztatták. A később nyilvánosságra hozott vád alapja „szabotázs” volt. Vádlói szerint Papp Simon szándékosan rossz helyeken végeztetett mélyfúrásokat, a dokumentációkat meghamisította, a termelést visszafogta, amivel szándékosan kárt okozott a népgazdaságnak. Az amerikai vezetőket, akik letartóztatás után beismerő vallomást tettek, a határra kísérték, és kiutasították az országból. Az amerikaiak Bécsben közjegyzők előtt eskü alatt vallották, hogy a beismerő vallomást kényszer alatt tették, ezért azt semmisnek tekintik. Az Egyesült Államok kormánya hivatalos jegyzékben tiltakozott a letartóztatások és a per lefolytatása ellen.

A pert a koncepciós perek forgatókönyve alapján folytatták le, kikényszerített vallomásokkal, hamis tanúskodásokkal támasztották alá. A Budapesti Népbíróság különtanácsa „a demokratikus államrend megdöntésére irányuló bűncselekmény” miatt Papp Simont 1948. december 9-én első fokon halálra, társait 4 és 15 év közötti fegyházra ítélte. 1949 januárjában a halálbüntetést kegyelemből életfogytiglan tartó fegyházra változtatták, és kizárták az MTA tagjai közül, családját kitelepítették. Előbb a Váci Fegyház és Börtönben, majd a Budapesti Országos Börtönben (közismert nevén „Gyűjtő”) tartották fogva. Papp Simont a börtönben is dolgoztatták az olajipari terveken, sőt a recski kényszermunkatábor vízellátásának megvalósítását is vele terveztették meg.

Rehabilitálása

Büntetését 1955. június 4-én három év próbaidőre felfüggesztették, és munkát vállalhatott. Az OKGT a kutatási dokumentációk rendezését bízta rá, itt 1962-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig dolgozott. 1960. május 10-én amnesztiában részesült, azonban kárpótlására és teljes rehabilitációjára nem került sor. 1970-ben bekövetkezett halála után, 1989-ben állították helyre akadémiai tagságát, majd 20 évvel halála után (posztumusz) Széchenyi-díj kitüntetésben részesítették az első magyar ipari jelentőségű kőolaj-előfordulás feltárásáért, amellyel hazánk kőolajtermelő országgá vált.

Vidravas

Galgóczi Erzsébet regényében dolgozta fel a MAORT-pert. Komoly küzdelmet jelentett számára a peranyagok megismerése. Végül Fock Jenő miniszterelnök közbenjárására kapott engedélyt a megtekintésre. Jegyzeteket nem készíthetett, ezért minden látogatás után a gépírónőjéhez sietett, és lediktálta a memorizált ismereteket.

Jegyzetek

  1. Pap család
  2. a b Kislexikon: Papp Simon (1884-1970). rev.hu. 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány, 2000. november 29. . (Hozzáférés: 2023. augusztus 23.)
  3. Duna Televízió: Inkább fájjon! Galgóczi Erzsébet emlékműsor - 2009. május 20.

Források

  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 505. o. ISBN 963-9257-11-7  
  • A magyar bányászat évezredes története. I. kötet (OMBKE Budapest, 1997.)
  • Szurovy Géza: A kőolaj regénye (Hírlapkiadó Vállalat Budapest, 1993.)