Parma uralkodóinak listája
Ebben a cikkben a Parma uralkodóinak listája lenyűgöző világát fedezzük fel. A jelenség eredetétől napjaink relevanciájáig elmélyülünk a jelenség legrelevánsabb és legismeretlenebb aspektusaiban. Részletes és alapos elemzésen keresztül megpróbálunk rávilágítani a Parma uralkodóinak listája-re és annak különböző területekre gyakorolt hatására. Ezen a vonalon megtudjuk, hogyan fejlődött a Parma uralkodóinak listája az idők során, és milyen következményekkel jár a társadalmunkra. Kétségtelenül ez a cikk nélkülözhetetlen útmutató lesz a Parma uralkodóinak listája jelentőségének megértéséhez a mai világban.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Ez a lista a Parmai Hercegség uralkodóit tartalmazza. 1556-tól ők voltak Piacenza hercegei is, az osztrák örökösödési háború végétől, 1748-tól 1848-ig pedig Guastalla hercegei is.
Farnese család
| Név | Uralkodása | Megjegyzések |
|---|---|---|
| Pier Luigi Farnese (*1503. november 19.) | hcg.: 1545, †1547. szeptember 10. | |
| Ottavio Farnese (*1524. október 9.) | hcg.: 1547, †1586. szeptember 18. | |
| Alessandro Farnese (*1545. augusztus 27.) | hcg.: 1586, †1592. december 3. | |
| Ranuccio I. Farnese (*1569. március 28.) | hcg.: 1592, †1622. március 5. | |
| Odoardo I. Farnese (*1612. április 28.) | hcg.: 1622, †1646. szeptember 11. | |
| Ranuccio II. Farnese (*1630. szeptember 17.) | hcg.: 1646, †1694. december 11. | |
| Francesco Farnese (*1678. május 19.) | hcg.: 1694, †1727. május 26. | |
| Antonio Farnese (*1679. május 29.) | hcg.: 1727, †1731. január 20. |
1731-ben Antonio herceg halálával kihalt a Farnese-nemzetség férfiága, a parmai hercegi trónt Odoardo herceg unokája, Antonio unokaöccse, III. Károly spanyol király örökölte.
Bourbon-ház
- 1731–1735: I. Károly, Parma hercege (1716–1788), III. Károly néven spanyol király, Odoardo I. Farnese leányának, Farnese Erzsébet hercegnőnek fia.
1735-ben a lengyel örökösödési háborút lezáró egyezmények értelmében III. Károly spanyol király a Parmai Hercegséget átengedte a Habsburgoknak, cserébe a Szicíliai Királyságért és a Nápolyi Királyságért.
Habsburg-ház
- 1735–1740: II. Károly, Parma hercege (1685–1740), VI. Károly néven német-római császár, III. Károly néven magyar király
- 1740–1748: Mária Terézia (1717–1780), osztrák uralkodó főhercegnő, magyar királynő.
1748-ban az osztrák örökösödési háborút lezáró aacheni békeszerződés a Parmai Hercegséget visszajuttatta a spanyol Bourbonoknak.
Bourbon-ház az osztrák örökösödési háború után
- 1748–1765: I. Fülöp (1720–1765), V. Fülöp spanyol király fia
- 1765–1802: I. Ferdinánd (1751–1802), I. Fülöp herceg fia, Mária Amália főhercegnő férje
1802-ben Bonaparte tábornok, első konzul bekebelezte Parmát a Francia Köztársaságba.
Francia köztársasági és császári kormányzók (1802–1808)
- 1802–1806 : Médéric Louis Élie Moreau de Saint-Méry, Parma adminisztrátora
- 1806 : Jean-Andoche Junot tábornok, katonai kormányzó
- 1806–1808 : Catherine-Dominique de Pérignon császári marsall, katonai kormányzó
Bonaparte-ház
- 1806–1808: Pauline Bonaparte (1780–1825), Parma és Guastalla uralkodó hercegnője
- 1808–1814: Jean-Jacques Régis de Cambacérès, Parma címzetes hercege
- 1808–1814: Charles-François Lebrun, Piacenza címzetes hercege
A napóleoni háborúk végén, 1814-től a fontainebleau-i békeszerződés a Parmai Hercegséget Napóleon császár feleségének, Mária Ludovika osztrák főhercegnőnek adta, életfogytig tartó jogát 1815-ben a bécsi kongresszus is megerősítette.
Habsburg–Lotaringiai-ház
- 1814–1847: Mária Ludovika (Lujza) főhercegnő (1791–1847) I. Ferenc osztrák császár leánya, volt francia császárné.
A bécsi kongresszus határozata alapján Mária Lujza halálával a parmai trón visszaszállt a Bourbonokra.
Bourbon-ház
- 1847–1849: II. Károly (Lajos) (1799–1883), I. Lajos etruriai király fia.
- 1849–1854: III. Károly (Ferdinánd) (1823–1854), II. Károly herceg fia
- 1854–1860: I. Róbert (1848–1907), III. Károly herceg fia.
1854-ben a kiskorú I. Róbert herceg anyja, Louise Marie Thérèse francia királyi hercegnő (1819–1864), Berry hercegnője lett Parma régense. 1859-ben a francia–szárd csapatok elől gyermekeivel együtt Svájcba, majd Ausztriába menekült, 1860-ban a Parmai Hercegséget a Szárd–Piemonti Királysághoz csatolták, ettől kezdve a Parma hercege (névleges) cím férfiágon öröklődik.
Parma címzetes hercegei 1860 után
- 1860–1907: I. Róbert (1848–1907), Zita magyar királyné édesapja.
- 1907–1939: I. Henrik (1873−1939), I. Róbert herceg fia
- 1939–1950: I. József (1875−1950), I. Róbert herceg fia
- 1950–1959: I. Illés (Elias, 1880–1959), I. Róbert herceg fia.
- 1959–1974: II. Róbert (1909–1974), Illés herceg fia.
- 1974–1977: I. Xavér (Saverio, 1889–1977), I. Róbert herceg fia.
- 1977-2010: IV. Károly (Hugó) (1930-2010), I. Xavér herceg fia.
- 2010-től: V. Károly (* 1970), IV. Károly Hugó herceg fia.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Duca di Parma című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Liste der Herrscher von Parma című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Ducato di Parma e Piacenza című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
