Ez a cikk a Pietro Germi témával foglalkozik, amely az elmúlt években egyre nagyobb jelentőséggel bír. A Pietro Germi olyan téma, amely a társadalom különböző területeire gyakorolt hatása miatt felkeltette a kutatók, szakértők és a nagyközönség érdeklődését. A Pietro Germi megjelenése óta vitákat, elemzéseket és elmélkedéseket generált a következményeiről, következményeiről és lehetséges megoldásairól. Ez a cikk átfogó képet kíván nyújtani a Pietro Germi-ről, feltárva annak eredetét, fejlődését, jelenlegi kihívásait és jövőbeli perspektíváit. Fontos megérteni a Pietro Germi jelentőségét ma, mivel hatása olyan sokféle területre kiterjed, mint a technológia, a politika, a kultúra, a gazdaság és a környezet.
Pietro Germi | |
Született | 1914. szeptember 14. Genova |
Elhunyt | 1974. december 5. (60 évesen) Róma |
Állampolgársága | |
Gyermekei | négy gyermek |
Foglalkozása | |
Iskolái | Experimental Centre of Cinematography |
Kitüntetései |
|
Halál oka | májgyulladás |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1939–1974 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pietro Germi témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pietro Germi (Genova, 1914. szeptember 14. – Róma, 1974. december 5.) olasz színész, forgatókönyvíró és filmrendező.
Genovában született, alsó középosztálybeli családban. Mielőtt végleg eljegyezte magát a színészettel, kifutófiú volt, és rövid ideig tengerészeti iskolába is járt. A színészetet és a rendezést Rómában tanulta. Már tanulmányai során is színészkedett, dolgozott segédrendezőként, és alkalmanként írt is, hogy ezzel tartsa el magát.
Rendezőként 1945-ben debütált az Il testimone című filmmel. Korai munkái – többek között ez is – magukon viselték az olasz neorealizmus stílusjegyeit. Ezek a filmek többnyire a szicíliaiak szociális helyzetével, drámai sorsával foglalkoztak. A társadalmi drámáktól később a szatirikus komédiák felé fordult, de megőrizte a szicíliaiak iránti szeretetét. A hatvanas években világsikert ért el többek között a Válás olasz módra (Divorzio all'italiana), az Elcsábítva és elhagyatva (Sedotta e abbandonata) és a Hölgyek és urak (Signore e Signori) című filmjeivel. A Válás olasz módra mind a rendezésért, mind a forgatókönyvért Oscar-jelölést kapott, és végül is az utóbbi kategóriában nyert. 1966-ban a Hölgyek és urak elnyerte a cannes-i fesztivál nagydíját. Az 1968-ban Adriano Celentano főszereplésével készült Serafino című filmje 1969-ben a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál aranydíját kapta. Valamennyi általa rendezett film forgatókönyvének írásában közreműködött, és néhány munkájában színészként is szerepelt.
1974. december 5-én májgyulladás következtében hunyt el Rómában.