A mai világban a Pilismarót olyan kérdés, amely egyre fontosabbá és hangsúlyosabbá vált a társadalomban. Az idő múlásával a Pilismarót-nek sikerült megragadnia az emberek széles körének figyelmét és érdeklődését, akik ebben a témában lehetőséget látnak új ötletek felfedezésére, vélemények megvitatására és tapasztalatok megosztására. Különböző nézőpontokból és megközelítésekből a Pilismarót a gondolatok és elképzelések sokféleségének találkozási pontjának bizonyult, elősegítve a párbeszédet és a kölcsönös gazdagodást. Ebben az összefüggésben elengedhetetlen, hogy a Pilismarót-et mélyrehatóbban és átgondoltabban kezeljük, hogy megértsük mindennapi életünkre és a minket körülvevő világra gyakorolt hatását.
Pilismarót | |||
Katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Komárom-Esztergom | ||
Járás | Esztergomi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Hunyadi Balázs (független) | ||
Irányítószám | 2028 | ||
Körzethívószám | 33 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2156 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 44,55 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 44,58 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 47′ 03″, k. h. 18° 52′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 03″, k. h. 18° 52′ 32″ | |||
Pilismarót weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Pilismarót témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pilismarót község Komárom-Esztergom vármegyében, az Esztergomi járásban.
Komárom-Esztergom vármegyében, a Dunakanyarban, a Duna jobb partján, a Visegrádi-hegységhez tartozó Maróti hegyek lábánál (a „Pilis” előtagnak némileg ellentmondva), a 11-es főút mellett fekvő település, a Duna Zebegénnyel és Szobbal átellenes oldalán. Zebegénnyel és Szobbal is komp köti össze, az előbbi itteni felhajtóját a 11 324-es számú mellékút, utóbbiét a 11 325-ös út szolgálja ki.
Dömös 3,5, Visegrád 10, Dunabogdány 16,5, Esztergom 13, Dorog 20,5, Tát 21,5, Nyergesújfalu 28,5 kilométer távolságra található.
A település már ősidők óta lakott hely volt, amit az itt talált sok régészeti lelet is tanúsít. A község helyén állt az egykori római település Castra Ad Herculem.
Marót nevét 1138-ban említik először II. Béla király oklevelében, ekkor Marouth alakban írták. A tatárjárás alatt – a környező településekkel együtt – Marót is pusztává lett. 1260-ban Mária királyné a települést a visegrádi Szent András bencés monostornak adományozta. 1278-ban IV. László király a monostor adományozó oklevelét átíratta és megerősítette.
1391-ben Zsigmond király a maróti birtokot elvette a bencésektől, és az esztergomi Szent István prépostságnak adományozta. 1398-ban viszont már újból a visegrádi Szent András monostor birtokában volt. 1493-ban II. Ulászló király a visegrádi Szent András bencés apátság maróti birtokait a pálosoknak adományozta. Marót a pálosoké maradt egészen 1786-ig, a rend feloszlatásáig.
A törökök alatt Marótot ismét az elpusztult települések között tartották számon, csak itt-ott maradt egy-két lakosa: 1570-ben a török adóösszeíráskor – az Alsó- és Felsőmarótra osztott településen – Alsó-Maróton (Kis-Marót) csak 2, Felső-Maróton pedig csak 15 házat találtak. 1580-ban a – török elől Felvidékre menekült – pálosok maróti birtokaikat Ghymesi Forgách Simonnak és Imrének adták bérbe.
A tizenöt éves háború idején Marót újra elpusztult és sokáig néptelen maradt.
1613-ban az adóösszeíráskor a településen csak egy egész és háromnegyed portát vettek számba. 1647-ben a török adóösszeíráskor – Marót lakosai kétfelé, a töröknek is adóztak – is csak 3 és fél portát vettek számba. 1685-ben Esztergom ostromakor a falu újból elpusztult, de hamarosan újranépesült. 1688-ban I. Lipót király megerősítette a pálosokat maróti birtokaikban. 1696-ban végzett összeírásban Maróton 8 egésztelkes jobbágy és 5 zsellér szerepelt. 1700-ban gróf Stemberg Ernő szerette volna megszerezni a falut, de a pálosok tiltakoztak ellene.
A Rákóczi-szabadságharc alatt a Maróton és környékén átvonuló hadak, s csatározások következtében a falu ismét pusztává vált, de a pálosok Felvidékről, Nyitra vármegye területéről való magyarokat és szlovákokat telepítettek a faluba.
A településen 2020. november 8-ára azért kellett időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) kitűzni, mert az előző polgármester július derekán (augusztus 15-i hatállyal) lemondott, azt követően, hogy váratlanul nyilvánosságot nyert egy, a község területén megnyitni kívánt kavicsbánya létesítésének terve, őt pedig hasonló okból, néhány héten belül a képviselő-testület egésze is követte. A választást azonban a járványügyi veszélyhelyzet miatt akkor nem, csak a veszélyhelyzet elmúltával, másfél évvel később, 2022. május 8-án lehetett megtartani; 2020-ban még kilencen aspiráltak a faluvezetői posztra, de a 2022-es választáson már csak hét polgármesterjelölt indult.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1991 | 1984 | 1975 | 2132 | 2094 | 2156 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,6%-a magyarnak, 3,4% cigánynak, 0,8% németnek, 0,7% románnak, 0,6% szlováknak mondta magát (8,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,7%, református 14,3%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 7,6% (19,4% nem nyilatkozott).
2023. augusztus 18-án a Duna-parton emlékhelyet avattak Lengyel Árpád, a Carpathia hajó orvosának tiszteletére.