Pioneer–4
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Pioneer–4 témáját, elemezve annak eredetét, a kortárs társadalomra gyakorolt hatását, valamint a jelenséggel kapcsolatos különféle szempontokat. A Pioneer–4 megjelenésétől az idők során bekövetkezett fejlődéséig döntő szerepet játszott életünk különböző területein, vitákat, vitákat és elmélkedéseket generálva különböző területeken. Részletes elemzéssel megvizsgáljuk a Pioneer–4-hez kapcsolódó okokat, következményeket és lehetséges megoldásokat, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító jövőképet nyújtsunk ebben a mindenki számára releváns témában.
| Pioneer–4 | |
 | |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Űrügynökség | ARPA |
| Gyártó | Jet Propulsion Laboratory |
| Küldetés típusa | orbiter |
| Küldetés | |
| Célégitest | Hold |
| Indítás dátuma | 1959. március 3. |
| Indítás helye |
|
| Hordozórakéta | Juno II |
| Megérkezés | 1959. március 5. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pioneer–4 témájú médiaállományokat. | |
A Pioneer–4 (angolul: úttörő) amerikai mesterséges bolygó, amelyet a Pioneer-program keretében indították, Hold kutató szonda.
Küldetés
Az elvárt cél, hogy egy működőképes – elsősorban hordozóeszköz vonatkozásában – űrszondát juttassanak a Hold közelébe, elősegíteni a világűr sajátosságainak vizsgálatát, a Hold nem látható felének felderítését. Kipróbálni a műhold korrekciót (manőverezését – lassítás, gyorsítás) segítő segédfúvókák müküdőképességét – műholdak visszavezetése a Föld meghatározott pontjaira.
Jellemzői
A szondát a Jet Propulsion Laboratory (JPL) és az amerikai hadsereg építette. Üzemeltetője a JPA és a NASA.
1959. március 3-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Juno II hordozórakétával, direkt módszer alkalmazásával indítottáka Hold felé. Stabilizált műhold, tengelye körül 6 fordulatot tesz meg percenként.
Kúp alakú szonda átmérője 51-23 centiméter, anyaga üvegszál aranyfüsttel bevonva. Az energiát nikkel-kadmium-elemek adták a rakéták gyújtására, ezüst-cellaelemek a televíziórendszerhez és higany-elemek a műszerek ellátására. Hasznos tömege: 6,1 kilogramm volt. Belső hőmérsékletét 10-15 celsius/fokon sikerült tartani. A tetejére ostorantennát szereltek az összeköttetés biztosítására. Legfőbb technikai eszközei a televíziós fotóberendezés (400 kép/perc), az átalakitó és továbbító eszköz. Kísérleti műszerei között Geiger–Müller-cső is volt.
58 983 kilométerre közelítette meg a Holdat, sebessége 7230 kilométer/óra volt, ami kétszerese volt a tervezettnek, így a fényérzékelő nem tudta indítani a kamerát. A Geiger–Müller-cső nem érzékelt sugárzást. A szonda lett az első amerikai bolygó, amely március 18-án heliocentrikus pályára állva a Nap körül kering.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások
- Pioneer–4. lib.cas.cz. . (Hozzáférés: 2012. december 29.)
- Pioneer–4. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 30.)
|
Elődje: |
Pioneer-program |
Utódja: |
