A mai világban a Pisztráng olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír, és a társadalom széles körének figyelmét felkeltette. A Pisztráng megjelenése óta különböző területeken vita és vita tárgya, érdeklődést és vitát egyaránt felkelt. Az idő előrehaladtával a Pisztráng jelentősége egyre nyilvánvalóbbá válik, és jelentősen befolyásolja a mindennapi élet különböző aspektusait. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Pisztráng jelenségét, elemezve annak számos oldalát és a mai társadalomra gyakorolt hatását.
A pisztráng a Salmonidae család Salmoninae alcsaládjába tartozó egyes édesvízi halfajok köznyelvi neve. A köznyelv a pisztráng elnevezést használja néhány nem ide tartozó halfaj megnevezésére is, mint pl. Cynoscion nebulosus (pöttyös tengeri pisztráng). A pisztrángok húsa olajos, gazdag A és D-vitaminban, illetve Omega-3 zsírsavakban.
A pisztrángok a nyílt hólyagú halak rendjének lazacfélék családjába tartoznak. Testük általában rövid, oldalt összenyomott, az orr rövid, elmetszett. Ekecsontja rövid, háromszögletű, 3-4 foggal hátulsó szegélyén, míg nyelén erős fogak kettős sorával. Háta olajzöld, oldalai sárgászöldek, fekete és narancspiros, néha kékes színnel szegett foltokkal. Hasa fehér.
Hátúszója legtöbbször olajzöld, páros úszói és alfelúszója borsárgák, gyakran feketével festettek. Színe különben igen változatos. A pisztrángok közül a legnagyobbak akár 1 méter hosszúra és 25-30 kg tömegűre is megnőhetnek.
Európában mindenütt otthonos, Magyarországon is számos faja él, hegyi és havasi folyóvizeinknek, hideg tavainknak értékes hala. Nem vándorol, októbertől januárig ívik. Ikrái számára kis gödröket váj a meder talajában és a termékenyítés után azokat befedi. Igen ügyesen és gyorsan úszik, nagyon óvatos. Rovarokkal táplálkozik, de megeszi a csigákat, férgeket és kisebb halakat is. Húsa igen ízletes, finom.
A szivárványos pisztráng különlegessége, hogy eredetileg 2-3 évet töltöttek a tengerben a fiatal példányok, mielőtt felúsztak volna Észak-Amerika folyóiba ívni.
A pisztrángok jelentős szerepet töltenek be a táplálékláncban, számos vadállat - pl. barnamedve, ragadozó madarak - táplálékának fontos részét alkotják. Gazdasági jelentőségük is nagy: a világ számos országába telepítettek be pisztrángokat, illetve számos halnevelde tenyészti őket.
Magyarországon csak a sebes pisztráng őshonos, de 1885-től a szivárványos pisztrángot is betelepítették az országba. Ma elsősorban az Északi-középhegység, a Bakony és az Alpokalja tavai és patakjai jelentik a sebes pisztráng és a szivárványos pisztráng fő előfordulási helyét. Az 1990-es években a Dunántúlon lévő Viszló-patak pisztrángállománya országos hírű volt, de a környékbeli bauxitbányászat leállítása után a patak is elapadt. Lillafüreden, a Garadna-patak völgyében 1933-tól alapított tenyészet tartja fenn a hazai állományt, de a telepített populációk mellett szökött pisztrángok is élnek a Szinva-, Bódva- és a Bán-patakban is.
A pisztráng nevet általában a Salmoninae alcsalád hét neme közül háromnak a fajaira alkalmazzák: Salmo, Oncorhynchus és Salvelinus.