Pozitron

Ebben a cikkben a Pozitron témával foglalkozunk, amely egy olyan aktuális kérdés, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Pozitron-ről a terület szakértői, valamint a hatásának és hatókörének jobb megértése iránt érdeklődők tanulmányok, elemzések és elmélkedések tárgyát képezték. Az évek során a Pozitron fejlődött és különböző árnyalatokat szerzett, így rendkívül összetett és sokdimenziós ügy. Ebben az értelemben kulcsfontosságú, hogy elmélyedjünk annak legrelevánsabb aspektusaiban, következményeiben és lehetséges következményeiben egyéni és kollektív szinten. Ebben a cikkben a Pozitron univerzumába fogunk beleásni, annak számos aspektusával foglalkozva azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a ma oly fontos témáról.

Pozitron
Anderson ködkamrafelvétele a pozitron nyomáról. 6 mm-es ólomlemez választja el a kamrát, amelyen áthaladva az energiát veszít, lehetővé téve a mozgásirány meghatározását.
Anderson ködkamrafelvétele a pozitron nyomáról. 6 mm-es ólomlemez választja el a kamrát, amelyen áthaladva az energiát veszít, lehetővé téve a mozgásirány meghatározását.
Osztályozáslepton

A pozitron az elektron antirészecskéje. A legtöbb adata azonos vele, a töltés jellegűek ellentétesek (elektromos töltés, leptontöltés), ezeket lásd az elektronnál.

A kozmikus sugárzásban és atommagbomlásokban (inverz-béta-bomlás) keletkezik.

Nagy energiájú gamma-sugárzás létrehozhat elektron-pozitron párt atommag jelenlétében, ha energiája nagyobb, mint az elektron nyugalmi energiájának duplája: 1,022 MeV (két részecske keletkezik). Ez a párkeltés.

A pozitron anyag jelenlétében hamarosan találkozik egy elektronnal, ilyenkor megsemmisül és nagy energiájú fotonokat kelt. Ez az annihiláció. Ezen alapszik a pozitronemissziós tomográf (PET).

A felfedezés története

Paul Dirac jósolta meg 1928-ban elméleti megfontolásokból (lásd antirészecske).

Carl David Anderson fedezte fel 1932-ben a kozmikus sugárzásban, melyet mágneses térben lévő ködkamrával vizsgált. A ködkamrafelvételeken nem tudható, hogy pozitron, vagy ellentétes irányban haladó elektron hagyta a nyomot. Anderson úgy tudta meg a mozgásirányt, hogy a ködkamrába akadályt tett, amin a pozitron áthaladva energiát veszített. A kijövő részecske pályája jobban görbül, mint az eredetié, így a haladási irány meghatározható. A mágneses tér és a görbület irányából a haladási irány ismeretében már meghatározható a töltés előjele.

Források

Kapcsolódó cikkek

További információk