Manapság a Richard Nixon olyan téma, amely minden korosztály és érdeklődésű ember figyelmét felkeltette. A társadalomra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Richard Nixon napjainkban releváns és jelentős témának bizonyult. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Richard Nixon különböző aspektusait, a történetétől és fejlődésétől a mindennapi életre gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvizsgáljuk a Richard Nixon különböző perspektíváit, és azt, hogy hogyan változott az idők során. Kétségtelenül a Richard Nixon olyan téma, amely a jövőben is vitákat és elmélkedéseket generál.
Richard Nixon | |
1971 decemberében | |
Az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke | |
Hivatali idő 1969. január 20. – 1974. augusztus 9. | |
Alelnök(ök) | Spiro Agnew (1969–1973) Gerald Ford (1973–1974) |
Előd | Lyndon B. Johnson |
Utód | Gerald Ford |
Az Egyesült Államok 36. alelnöke | |
Hivatali idő 1953. január 20. – 1961. január 20. | |
Elnök | Dwight D. Eisenhower |
Előd | Alben Barkley |
Utód | Lyndon B. Johnson |
Katonai pályafutása | |
Csatái | második világháború |
Született | 1913. január 9. Yorba Linda, Kalifornia |
Elhunyt | 1994. április 22. (81 évesen) New York, New York |
Sírhely | Richard Nixon Presidential Library and Museum |
Párt | Republikánus Párt |
Szülei | Hannah Milhous Nixon Francis A. Nixon |
Házastársa | Pat Nixon |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Halál oka | agyi érkatasztrófa |
Vallás | kvéker |
Díjak |
|
Richard Nixon aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Nixon témájú médiaállományokat. |
Richard Milhous Nixon (Yorba Linda, Kalifornia, 1913. január 9. – New York, New York, 1994. április 22.) az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke 1969 és 1974 között, és 36. alelnöke Dwight D. Eisenhower kormányzása alatt, 1953 és 1961 között.
Már 1960-ban is indult az elnökválasztásokon, de ekkor ellenfele, John Fitzgerald Kennedy nyert. 1968-ban George Wallace és Hubert Humphrey voltak az ellenfelei, de a szavazatok 56,1%-ával megnyerte a választásokat. 1972-ben újraválasztották. A Watergate-botrány miatt 1974-ben lemondott hivataláról. Ő az Egyesült Államok történetének első és egyetlen elnöke, aki lemondott hivataláról.
A második világháború alatt haditengerészetnél hadnagyként szolgált a Csendes-óceánon, ezután választották meg az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának tagjává, később alelnökké.
A Duke Egyetemen szerzett jogi diplomát; 1937 és 1942 között ügyvédként dolgozott. 1942 és 1946 között a haditengerészetnél szolgált. 1948-tól az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál dolgozott. Republikánus politikusként 1947 és 1950 között kongresszusi képviselő, majd 1950 és 1953 között szenátor.
1953 és 1960 között alelnök volt és ő volt a republikánus párt elnökjelöltje az 1960. évi elnökválasztáson. Az 1960-as években ismét ügyvéd, illetve jó nevű ügyvédi irodák üzlettársa (partner). 1969 és 1974 között az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt. Nagy taktikusként tartották számon (gúnyneve Tricky Dicky volt.) 1972-ben az amerikai elnökök közül elsőként látogatta meg a Szovjetuniót és Kínát. Ugyanebben az évben megkötötte a Szovjetunióval a fegyverzetkorlátozásról szóló SALT–1 szerződést. 1973-ban fegyverszünetet kötött Vietnámban, ami gyakorlatilag a vietnámi háború végét jelentette.
Az ún. Watergate-botrány 1972-ben pattant ki. Washingtonban, június 17-én a Potomac partján álló Watergate-épületkomplexumban lévő demokrata párti főhadiszálláson betörőket értek tetten. A szálak Nixonhoz vezettek és az elnök, hogy megelőzze a leváltását célzó kongresszusi eljárást, 1974. augusztus 9-én lemondott. Nixonnal együtt kormányzatának hat tagja (Kleindienst, Ehrlichman, Haldeman, Magruder, Dean és Grey) is kénytelen volt lemondani. Ford elnök később kegyelemben részesítette. 1988-tól a Los Angeles Times és a Sunday Times kommentátora volt.
Elődje: Lyndon B. Johnson |
|
Utódja: Gerald Ford |
Elődje: Alben Barkley |
|
Utódja: Lyndon B. Johnson |