Ebben a cikkben a Riskó Ignác lenyűgöző világába fogunk beleásni. Függetlenül attól, hogy szeretne többet megtudni erről a személyről, mélyrehatóan feltárja ezt a témát, vagy felfedezi az ehhez a dátumhoz kapcsolódó legfontosabb eseményeket, ez a cikk minden szükséges információt megad. Az eredetétől a mai relevanciájáig elmerülünk egy olyan utazásban, amely lehetővé teszi számunkra, hogy alaposan megértsük a Riskó Ignác-et és annak a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Nem számít, mi érdekli, ez a cikk minden olyan információt megad, amelyre szüksége van ahhoz, hogy elmerüljön a Riskó Ignác világában.
Riskó Ignác | |
Arcképe Muhi Sándor grafikája | |
Született | 1813. július 31. Csenger |
Elhunyt | 1890. október 22. (77 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | költő, megyei főjegyző, országgyűlési képviselő |
Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1848. július 21. – 1849. január 9.) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Riskó Ignác témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Riskó Ignác (Csenger, 1813. július 31. – Budapest, 1890, október 22.) költő, Szatmár megye aljegyzője, később főjegyzője, 1848-49-ben országgyűlési képviselő.
Versei az 1840-es években az Atheneaum című rangos irodalmi folyóiratban és más divatos reformkori újságokban jelentek meg. Bajza József nagy jövőt jósolt neki. Szoros barátság fűzte Petőfi Sándorhoz, Szendrey Júliának ő mutatta be a költőt. 1848-ban Nagykároly országgyűlési képviselője lett. A Radikális Párt tagja. Ő vezette a híres áprilisi trónfosztó országgyűlésnek a jegyzőkönyvét. Neve az oratóriumban, a szószék melletti padon réztáblába vésve látható. Kormánybiztosi feladatokat is betöltött.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték, ez a körülmény véglegesen derékba törte irodalmi pályáját, soha nem foglalkozott többé irodalommal. Az 1867-es kiegyezés után pénzügyminiszteri tisztviselő, 1885-ben mint pénzügyminisztériumi osztályfőtanácsos ment nyugdíjba.