Manapság a Robot (automatizálás) olyan téma, amely továbbra is minden korosztály és érdeklődésű ember figyelmét felkelti. A modern világban betöltött relevanciájával a Robot (automatizálás) vita és vita tárgyává vált a társadalom minden területén. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától a politikára és a gazdaságra gyakorolt hatásáig a Robot (automatizálás) egyetemes érdeklődésre számot tartó témának bizonyult. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Robot (automatizálás)-hez kapcsolódó különböző szempontokat, és elemezzük annak fontosságát a jelenlegi kontextusban. A kezdetektől a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatásáig a Robot (automatizálás) összetett és releváns témakörről árulkodik, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni.
A robot egy elektromechanikai szerkezet, amely előzetes programozás alapján képes különböző feladatok végrehajtására. Lehet közvetlen emberi irányítás alatt (mint a Space Shuttle robotkarja), de önállóan is végezheti a munkáját egy számítógép felügyeletére bízva.
A robotokkal rendszerint olyan munkákat végeztetnek, amelyek túl veszélyesek vagy túl nehezek az ember számára (például nukleáris hulladék megsemmisítése) vagy egyszerűen túl monoton, de nagy pontossággal végrehajtandó feladat, ezért egy robot sokkal nagyobb biztonsággal képes elvégezni, mint az emberek (például a járműgyártás területén). Robotokat hadi célokra is felhasználnak. A katonai célokra készült robotok feladata általában felderítés.
A robot szó szláv eredetű: a robota szóból ered, aminek jelentése szolgamunka a csehben, szlovákban, ukránul (робота) és lengyelben, valamint a munkát jelenti az oroszban (работа). Karel Čapek használta először a robot szót, az 1921-ben megjelent R.U.R. című drámájában. (Bár Karel a testvérét, Josef Čapekot nevezte meg, mint a szó igazi kitalálóját.)
Az ember alakú önműködő szerkezetekről már az ókorban is fantáziáltak. Legismertebb irodalmi példája ennek az Iliász 18. énekében olvasható:
"Szólt, s üllőjétől fölkelt nagysebten az órjás
és bicegett, hitvány lábszárai lent karikáztak.
És elvitte fuvóit a lángtól, majd valamennyi
dolgos szerszámát az ezüst ládába berakta;
majd pedig orcáját s a kezét letörölte szivaccsal,
és mellét, a bozontosat, és jóizmu nyakát is;
vette khitónját, vastag botját fogta kezébe,
és bicegett kifelé: szolgálók gyámolitották;
drága aranyból vannak ezek, de akárcsak az élők.
Van szívükben erő és ész, és szólani tudnak,
és őket munkára az égilakók tanitották.
Most mellette serénykedtek; s az előbbre botorkált,
és ragyogó trónjára leült, közelébe Thetisznek,
átkulcsolta kezét, s a nevén szólítva kimondta:"
Az ember alkotta, emberformájú teremtmény azonban nemcsak az ember segítőjeként jelent meg a kultúrában: Mary Shelley Frankenstein című műve mintegy megismétli a Bibliából ismert teremtéstörténetet: a teremtett lény a teremtője ellen fordul. A párhuzamot erősíti, hogy a szörnyet, melyet Frankenstein doktor alkotott, Adamnak hívják. Amit ma a populáris kultúrában robotnak neveznek (emberformájú, de elsősorban szervetlen anyagból készült gép), az jórészt Isaac Asimov munkássága nyomán alakult ki. Már Asimov műveiben is megvan a fenti kettősség: az ember segítése, illetve az ember veszélyeztetése.
A robotok gyakori szereplői a sci-fi filmeknek, könyveknek, sorozatoknak. Feltűnhetnek gonosz szerepben, az emberiség elpusztítására törekedve, de találunk jó robotokat is. Asimov műveiben jelent meg először a robotika három törvénye. A robotokkal kapcsolatban általában két fő kérdés foglalkoztatja a szerzőket: milyen erkölcsi problémákat vet föl, ha a jövő robotjai tudattal és személyiséggel fognak rendelkezni, illetve elképzelhető-e, hogy egyszer a robotok fejlettebbé válnak az embereknél és átveszik az uralmat a világ fölött?
„ | A váz két karja volt a szárny, de ezenkívül még több keskeny, hajlékony fémkar nyúlt ki a derékból, különböző végződésekkel, egyike ezeknek volt az, ami engem a szerkezetből kiemelt. | ” |
Karinthy Frigyes Utazás Faremidóba c. regényében (1916) egy olyan világot ábrázol, melyet szervetlen, mechanikus, gondolkodni képes lények népesítenek be. Bár a szerző sohasem használja a kifejezést, a műben ábrázolt géplények a robotoknak feleltethetők meg.
A robot szó elterjedését Karel Čapek 1921-es R.U.R. (Rossum's Universal Robots) című színdarabjának köszönhetjük.
(a 0. törvény az eredeti három törvény logikája alapján, később lett kitalálva)
0. A robotnak nem szabad kárt okoznia az emberiségben, vagy tétlenül tűrnie, hogy az emberiség bármilyen kárt szenvedjen.
A fejlesztések érzékeltetésére, bemutatására számos olyan robot született, melyeknek ipari, gazdasági hasznuk nincs, ám működésük látványos, a nagyközönség figyelmét is le tudják kötni. Ezek jellemzően valamilyen állatra, vagy emberre hasonlító, mesterséges intelligenciával rendelkező termékek, melyek értékesítésével is megpróbálkoztak a különböző vállalatok.
Ilyen termékek: