A Sándor György (előadóművész) világában a lehetőségek és felfedezések teljes univerzumát lehet felfedezni. Akár egy személy életéről, egy adott témáról, egy történelmi dátumról vagy a mindennapi élet bármely más vonatkozásáról beszélünk, a Sándor György (előadóművész) érdeklődést ébreszt irántunk, ami arra késztet bennünket, hogy mélyebbre ássunk a rejtelmeiben. Ez a cikk a Sándor György (előadóművész) világába kíván belemerülni, elemezve annak különböző aspektusait, és átfogó és részletes képet ad róla. Függetlenül attól, hogy kapcsolatban állunk a Sándor György (előadóművész)-el, biztosak vagyunk abban, hogy tanulmányozása nagyobb megértést és személyes gazdagodást hoz számunkra.
Sándor György | |
Stekovics Gáspár felvétele | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1938. április 4. (85 éves) Budapest |
Pályafutása | |
Aktív évek | 1959– |
Díjai | |
Jászai Mari-díj | 1988 |
Érdemes művész | 2011 |
További díjak | A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2009) |
PORT.hu-adatlap | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor György témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sándor György, Streit (Budapest, 1938. április 4. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas író, előadóművész, „humoralista”.
Budapesti zsidó családban született 1938-ban. Szülei 1935-től igazolt kommunisták voltak. Édesapja, akit négyévesen, 1942-ben látott utoljára, Voronyezsnél munkaszolgálatos katonaként halt meg. Édesanyjának sikerült megszöknie a deportálásra elindított menetből, így megmenekült a haláltól.
Sándor György általános kisiskolás korában a Rákosi Mátyás Gyermekotthonba került, majd a szovjet követséghez kapcsolódó, 1945-ben létrehozott orosz nyelvű Gorkij Iskolában tanult, ahol ateista és kommunista nevelést kapott. Később alapító tagja lett a Braun Éva KISZ-szervezetnek.
Középiskolás korában szavalóversenyt nyert. Harmadikos gimnazista korában, 1957-ben Kaposvárra ment (szökött), ahol öltöztetőnek vették fel, de kisebb szerepeket is kapott.
1958-ban vették föl a Színművészeti Akadémiára. Saját bevallása szerint onnan tehetségtelenségére hivatkozva rúgták ki.
1959-ben elszegődött az egri Gárdonyi Géza Színházba bútorosnak, ahol kisebb szerepeket is eljátszott. Szinetár Miklós, volt osztályfőnöke, 1960-ban átszerződtette a Petőfi Színházba. 1963-tól a Thália Színházban volt kisegítő, öltöztető és segédszínész.
Első önálló előadóestje 1965-ben volt az Egyetemi Színpadon, „Emlékszem még nagyanyámra” címmel. Hamarosan felléphetett a Vidám Színpadon és a Mikroszkóp Színpadon. Sikeresen alakította a televíziós kabaré kifejezésrendszerét. Publikált többek között az Új Magyarország és a Magyar Nemzet napilapokban, és a Hócipő-ben. Nagy Bandó Andrással nyolc estén át beszélgetett a Pécsi Harmadik Színházban. A beszélgetések szerkesztett változata kötetben is megjelent.
2005-től a Budapesti Kamaraszínház adott otthont előadóestjeinek.
1978-ban fia hittanárának, dr. Jelenits Istvánnak hatására katolizált. („…amióta katolizáltam, azóta vagyok öntudatos zsidó.”). Fontos feladatának tartja a keresztények és a zsidók közötti kölcsönös megértés és elfogadás elősegítését.
Széles körű országos ismeretséget a rádió biztosított számára. Hosszú szünet után napjainkban újra szerepel a Kabarészínházban.