Sárgalábú sirály

Mai cikkünkben elemezzük a Sárgalábú sirály jelentőségét jelenlegi társadalmunkban. A Sárgalábú sirály olyan probléma, amely az elmúlt években egyre fontosabbá vált, és minden korosztályt és környezetet érint. Ma elengedhetetlen annak megértése, hogy a Sárgalábú sirály milyen hatással van életünkre és a minket körülvevő világra. Ebben a cikkben különböző szempontokat és tanulmányokat fogunk megvizsgálni, amelyek segítenek jobban megérteni a Sárgalábú sirály jelentőségét napjainkban. Egészségügyi vonatkozásaitól a gazdaságra gyakorolt ​​hatásáig a Sárgalábú sirály alapvető szerepet játszik társadalmunkban, és megérdemli a részletes elemzést.

Sárgalábú sirály
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Sirályfélék (Laridae)
Nem: Larus
Faj: L. michahellis
Tudományos név
Larus michahellis
Naumann, 1840, Dalmatia
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgalábú sirály témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgalábú sirály témájú médiaállományokat és Sárgalábú sirály témájú kategóriát.

A sárgalábú sirály (Larus michahellis) a madarak (Aves) osztályába a lilealakúak rendjébe, ezen belül a sirályfélék (Laridae) családjába tartozó faj. Korábban az ezüstsirály egy alfajának tartották.

Előfordulása

Európa és Ázsia területén honos.

Alfajai

  • Larus michahellis michahellis (Naumann, 1840)
  • Larus michahellis atlantis (Dwight, 1922)

Megjelenése

Testhossza 59–67 centiméter, szárnyfesztávolsága 140–158 centiméter. A tojó egyedek tömege 680–1400 gramm, míg a hímeké a 750–1500 grammig terjedhet. Csőre és lába sárga.

Egy fiatal példány

Életmódja

Sárgalábú sirály Rómában a Capitolium közelében
Larus michahellis atlantis

Mint a legtöbb sirály, ez a faj is mindenevő. Tápláléka rovarokból, kisemlősökből, halakból, csigákból, kétéltűekből, madártojásból és fiókákból áll, de megeszi a gabonamagvakat és az olajbogyót is. Gyakran kukákból vagy szeméttelepeken gyűjtött hulladékot fogyaszt.

Szaporodása

Telepesen fészkel, sziklapárkányokon vagy a talajon költenek. Fészekalja 2-3 tojásból áll, melyen 27-31 napig kotlik. A fiókák 35-40 nap múlva válnak röpképessé.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon egész évben előfordul, de a nagy folyóink és tavaink mellett ősszel tömeges is lehet.

Források

További információk