A mai világban a Slobodan Milošević olyan releváns téma, amely általánosságban felkeltette a társadalom figyelmét. A technológia és a globalizáció előrehaladtával a Slobodan Milošević a politikától a tudományig, beleértve a kultúrát és a szórakoztatást is, számos területen megbeszélések és vita tárgyává vált. Mivel a Slobodan Milošević továbbra is váratlan módon befolyásolja életünket, kulcsfontosságú, hogy feltárjuk következményeit és következményeit a mai társadalomban. Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk a Slobodan Milošević jelenségét és mindennapi életünk különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
Slobodan Milošević | |
Született | 1941. augusztus 20. Pozsarevác |
Elhunyt | 2006. március 11. (64 évesen) Scheveningen |
Állampolgársága |
|
Házastársa | Mira Marković (1965. március – 2006. március 11.) |
Gyermekei | Marko Milošević |
Szülei | Svetozar Milošević |
Foglalkozása | politikus |
Tisztsége | Szerbia elnöke (1989. május 8. – 1997. július 23.) |
Iskolái |
|
Halál oka | szívinfarktus |
Sírhelye | Pozsarevác |
Jugoszlávia elnöke | |
Hivatali idő 1997 – 2000 | |
Slobodan Milošević aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Slobodan Milošević témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Slobodan Milošević (magyar átírással Szlobodan Milosevics, cirill betűkkel Слободан Милошевић, ⓘ IPA , Pozsarevác, 1941. augusztus 20. – Hága, 2006. március 11.) szerb és jugoszláv államfő, a Szerbiai Szocialista Párt elnöke.
Milosević montenegrói származású, Pozsarevácon született, az ország német megszállása idején. Szülei később öngyilkosok lettek, apja 1962-ben, anyja 1974-ben. Jogot végzett a Belgrádi Egyetemen, ahol megismerkedett Ivan Stambolićcsal, aki mentora és személyes jóbarátja lett. Feleségével, Mirjana Markovićcsal, akivel már gyermekkoruk óta ismerték egymást, 1965-ben házasodtak össze. Az egyetem után, a belgrádi polgármester pénzügyi tanácsosa volt. 1968-ban munkát kapott a Technogasnál, ahol Sztambolics dolgozott, és végül a cég elnöke lett 1973-ban. 1978-ban Sztambolić segítségével az egyik legnagyobb jugoszláv bank, a Beobanka elnökévé vált. Ennek köszönhetően többször járt Párizsban és New Yorkban, ahol francia és angol nyelvtudásra tett szert.
Tizennyolc évesen belépett a Jugoszláv Kommunisták Szövetségébe (JKSZ), 1983-ban a párt Központi Bizottságának apparátusában dolgozott, a következő évben pedig kinevezték a párt belgrádi bizottságának elnökévé. Ettől kezdve Milosević teljesen a politikának szentelte magát, 1986 májusában a Szerb Kommunisták Szövetségének (SZKSZ) elnökségének elnökévé választották, 1986 júniusától pedig négy éven át tagja volt a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Külügyi Bizottsága elnökségének.
1989. május 8-án választották meg a szerb köztársasági elnökség elnökévé, a többpártrendszer bevezetése után, 1990 júliusában megalapította a Szerbiai Szocialista Pártot, amelynek haláláig ő volt az elnöke. A többpártrendszer első szerbiai elnökválasztásán 65%-os győzelmet aratott, két évvel később újraválasztották, de már csak 53%-os szavazattöbbséggel. 1997. július 25-én megválasztották Jugoszlávia elnökévé.
2001. április 1-jén Miloševićet Belgrádban letartóztatták, majd 2001 júniusában Hágába szállították. Pere 2002. február 12-én kezdődött a Hágai Nemzetközi Törvényszéken. Kezdetben önmagát védte, de később – egészségi állapota romlásával – ügyvédek csoportja vette át a védelmet. A délszláv háború alatt szerb oldalról elkövetett bűntettek – Radovan Karadzsics és Ratko Mladics melletti – fő felelősének tartották. Több mint 60 vádpontban folyt ellene eljárás, többek között népirtással, emberiség ellen elkövetett bűntettekkel vádolták. A főbb vádpontok ellene a következők voltak:
A tárgyalás lassan haladt, a tanúk hitelességét gyakran megkérdőjelezték. Ítélet végül nem született. Milosevicset 2006. március 11-én holtan találták a cellájában, halálát szívinfarktus okozta.