Ebben a cikkben részletesen feltárjuk és elemezzük a Surd helyzetét, kitérve a legfontosabb szempontokra, és teljes áttekintést nyújtva erről a témáról. A kezdetektől a mai hatásig, a különböző területekre gyakorolt hatásokon keresztül ez a cikk arra törekszik, hogy az olvasó számára egy globális és gazdagító látásmódot nyújtson a Surd-ről. Kutatásokon, tanulmányokon és tanúságtételeken keresztül elmélyülünk a Surd izgalmas világában, hogy jobban megértsük jelentőségét és a társadalomra gyakorolt hatását. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön egy informatív és éleslátó utazásban, amely bővíti tudását, és lehetővé teszi a Surd mélyebb megértését.
Surd | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Zala | ||
Járás | Nagykanizsai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Kanász János (független) | ||
Irányítószám | 8856 | ||
Körzethívószám | 93 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 552 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 26,57 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 21,94 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 19′ 16″, k. h. 16° 58′ 12″Koordináták: é. sz. 46° 19′ 16″, k. h. 16° 58′ 12″ | |||
Surd weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Surd témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Surd (szlovénül: Šurd) község Zala vármegyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalaapáti-hát területén. A településen polgárőrség működik.
Csurgótól északnyugatra, Zákány és Nemespátró közt fekvő település. Központján a 6804-es út halad keresztül, de közigazgatási területének déli részét érinti a Porrogszentkirálytól idáig húzódó 6813-as út is. A 6804-esből innen ágazik ki a Nemespátróra vezető 68 153-as, illetve a Beleznára vezető 68 154-es út.
Surd Árpád-kori település. Nevét már 1268-ban említették az oklevelek, mint a Hahót nemzetség birtokát. 1468-ban Szenterzsébeti Forster György szerezte meg a Berzenczei Lorántfi családtól, de ugyanakkor a Debrentei Himfi család is jogot formált rá. 1471-ben a Kanizsai családé volt, aki itteni birtokait visszaadta a Himfieknek és rokonaiknak. 1481-ben Forster György Tolnai Bornemisza Jánost osztályos testvérévé fogadva, a birtok felerészét átengedte neki, 1550-ben már Zalai Kelemen volt a földesura.
Az 1565–1566. évi török kincstári fejadójegyzékben csak 2 házzal vették fel. 1626-ban Szalay János birtoka volt, az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a falut több nemescsalád lakta. 1659-ben már evangélikus lelkésze is volt a településnek. 1701–1703-ban a Szabó család, majd 1715-ben Madarász László birtoka volt és ekkor 16 háztartást írtak benne össze. 1726-ban a Szalay család, 1757-ben Niczky György tanácsos, 1773-ban gróf Niczky Kristóf, 1835-ben gróf Festetics László volt a földesura, majd az Inkey család lett a birtokosa.
1856-ban gróf Zichy Domonkos püspök, majd gróf Zichy Edmund volt a helység legnagyobb birtokosa és hasonnevű fiának van itt nagyobb birtoka és az övé az Inkey család régi kúriája is. 1848-ban az itt átvonuló horvát hadak három alkalommal is felégették a helységet. A faluban a 18. század során telepedtek le a Mura vidékéről (az akkor még Tótság-nak nevezett Vendvidékről) evangélikus szlovénok, akik mára asszimilálódtak. Az 1950-es megyerendezésig Somogy vármegye Csurgói járásához tartozott. 1910-ben 1022 magyar lakosa volt. Ebből 406 római katolikus, 2 református, 614 evangélikus volt.
Surdtól éjszakkeletre, a liszói határ felé feküdt egykor Pata falu is, és a községhez tartozott: Feketesár-puszta, mely 1856-ban a Festetics család déghi ágának birtoka volt, továbbá János-major és Petrács-puszta is.
A községben 2007-ben 614 fő élt és összesen 238 lakás volt.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 615 | 614 | 600 | 528 | 558 | 552 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,2%, cigány 0,88%. A lakosok 50,7%-a római katolikusnak, 0,8% reformátusnak, 33,7% evangélikusnak, 0,65% felekezeten kívülinek vallotta magát (13,6% nem nyilatkozott).
A községben volt lelkész 1755-től 1779-ig Küzmics István (1723–1779) szlovén születésű lelkész, vallási író. Őt követte a szintén szlovén Bakos Mihály, aki ugyanúgy írt anyanyelvén.
Surd Magyarország egyik legnagyobb fenyőfatermelője, a falu lakosságának nagy része a karácsonyfák értékesítéséből él és az ország karácsonyfáinak mintegy 60 százalékát biztosítja. Ennek megalapozásában múlhatatlan érdemei voltak Pagony (Petrzilka) Károlynak (1887–1949), aki a somogyi és zalai fenyőtermesztés atyjaként került bele a helyi köztudatba. Ő alapított a Zichyek surdi birtokán faiskolát, amely már az 1930-as években országos hírű volt.