Szállnak a darvak

A mai világban a Szállnak a darvak olyan téma, amely soha nem látott aktualitást kapott. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Szállnak a darvak minden korosztály és társadalmi réteg számára érdekessé vált. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a populáris kultúrára gyakorolt ​​​​hatásáig a Szállnak a darvak olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben a Szállnak a darvak-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a lehetséges jövőbeli fejlesztésekig. Hagyja, hogy magával ragadja ez az utazás, és fedezze fel, hogy a Szállnak a darvak hogyan jelölt meg előtte és utána abban a világban, amelyben élünk.

Szállnak a darvak
(Летят журавли)
1957-es szovjet film
RendezőMihail Kalatozov
Műfaj
ForgatókönyvíróViktor Szergejevics Rozov, saját színművéből
FőszerepbenTatyjana Szamojlova
Alekszej Batalov
Vaszilij Merkurjev
Alekszej Svorin
Valentyin Zubkov
ZeneMojszej Vajnberg
OperatőrSzergej Uruszevszkij
Gyártás
GyártóMoszfilm
Ország Szovjetunió
Nyelvorosz
Játékidő97 perc
Költségvetés2 500 000 szovjet rubel
Képarány1,37:1
Forgalmazás
ForgalmazóMagyarország MOKÉP
BemutatóSzovjetunió 1957. október 12.
Magyarország 1958. június 12.
USA 1959. november 10.
Eredeti magyar adóMTV1
Korhatár12 II. kategória (F/2555/J)
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Szállnak a darvak témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Mihail Kalatozov szovjet filmrendező születésének 100. évfordulója. Boríték felvételekkel a Szállnak a darvak című filmből: Alekszej Batalov Boriszként, Tatyjana Szamojlova Veronikaként (Oroszország, 2003)

A Szállnak a darvak (oroszul: Летят журавли) 1957-es fekete-fehér szovjet film, Mihail Konsztantyinovics Kalatozov filmrendező legismertebb játékfilmje. Az első szovjet film, ami elnyerte az Arany Pálmát.

Cselekménye

Egy szerelmespár, Veronika és Borisz a hajnali moszkvai utcán, idilli képek. Másnapra minden felborul: kitört a háború. Borisz jelentkezik a frontra, elbúcsúzni sincs idejük. Veronika egy bombatámadás alkalmával elveszti szüleit, Borisz apja befogadja. Veronika egy ideig elhárítja Borisz unokatestvére, Mark közeledését, de egy újabb heves légitámadáskor elveszti minden erejét, és megadja magát. Mark bejelenti, hogy összeházasodnak.

A fronton harcoló Boriszt halálos lövés éri, a kavargó nyírfák között utoljára még felrémlik képzeletében Veronika képe. Borisz családja a fronttól távolabbra költözött, az apa egy kórház főorvosa. Veronika ugyanott ápolónő, magát nem kímélve segít a sebesült katonáknak. Lelkiismeret-furdalása, amiért elárulta szerelmét, majdnem öngyilkosságba kergeti, csak az tartja vissza, hogy megment és magához vesz egy kisfiút. Markról kiderül, hogy megcsalja Veronikát, és hogy a katonaság alóli felmentése is hamis, ezért az apa elzavarja otthonról. Veronika a kórházban megtudja, hogy Borisz meghalt, de nem akarja elhinni.

Vége a háborúnak, Moszkvában ünneplő tömeg fogadja a hazaérkező katonákat. Köztük van a lány is, ünneplőben és virágokkal, még mindig bízik. Találkozik Borisz egy bajtársával, és megérti, hogy nincs már remény. Kétségbeesik, majd magához tér, és osztogatni kezdi virágait az idegenek között.

* * *

A Szállnak a darvak a szovjet politikában Sztálin halála után végbement „olvadás” egyik megnyilvánulása volt. Ez volt az első szovjet háborús film, amely nem a fronton aratott győzelmeket és a hősies helytállás mintaképeit állította középpontba, hanem az esendő embert: egy szerelmespár egyéni tragédiáját. Veronika „bukott” nő, aki megcsalta a fronton harcoló szerelmét, az alkotók mégsem mondanak felette ítéletet. Az egész film azt sugallja, hogy az elkövetett hibákon túl lehet lépni, ha az ember morálisan tiszta marad, és részt vállal a közösség sorsából.

A történetet – néhány mesterkélt fordulata ellenére – a két főszereplő, Tatyjana Szamojlova és Alekszej Batalov természetes játéka, a rendező és az operatőr összehangolt munkája hitelesíti. A drámai helyzeteket, a szereplők lelkiállapotát a kamera rendkívül kifejező mozgása és a fényképezés művészi ereje hangsúlyozza. Ezt látjuk a legismertebb jelenetekben is:

  • a lépcsőn felszaladó, izgatott Boriszt a kamera megszakítás nélkül a lépcső tetejéig kíséri;
  • Borisz halála, amikor a lány arca a kavargó nyírfák képére kopírozódik;
  • a légitámadás idején, ahogy Mark zongorajátéka és a robbanások hatása alatt Veronika feladja ellenállását;
  • a frontra indulók búcsúztatásának vagy a hazatérő katonák fogadásának gondosan megkomponált tömegjelenetei.

A film – tartalmi és formai újdonságai miatt – az 1958-as cannes-i filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálmát. Hatása számos későbbi szovjet alkotáson kimutatható.

Szereplők

Szereplő Színész Magyar hang
Veronika Tatyjana Szamojlova Csernus Mariann
Borisz Alekszej Batalov Bitskey Tibor
Borisz apja Vaszilij Merkurjev Mányai Lajos
Mark Alekszej Svorin Buss Gyula
Borisz barátja Valentyin Zubkov Lászlóffy Kata
Vologya Konstantin Nikitin Szabó Gyula
Sztyepán Valentin Zubkov Szirtes Ádám
Nagymama Antonina Bogdanova Orsolya Erzsi
Csernov Boris Kokovkin Csákányi László
Anna Mihajlovna Yekaterina Kupriyanova Gáborjáni Klára
Hangosbemondó Yuriy Levitan Bárdy György
Szacskov Leonid Knyazev Keres Emil
Sebesültszállító sofőr Anatoliy Dudorov Raksányi Gellért
Fiát búcsúztató öregember a vasútállomáson Siménfalvy Sándor
Sebesült katona az autóban Ambrus András
Levelet diktáló katona a kórházban Gera Zoltán
További szereplő Dömsödi János
Peéry Piri

Források