Szépirodalmi Lapok
Manapság a Szépirodalmi Lapok a társadalom számára nagyon fontos és érdekes téma. Az idő előrehaladtával egyre fontosabbá vált a Szépirodalmi Lapok különböző szempontok szerinti megértése és elemzése. Ebben a cikkben elmélyülünk a Szépirodalmi Lapok világában, feltárva annak következményeit, hatásait és lehetséges megoldásait. Egy kimerítő és részletes elemzéssel arra törekszünk, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról, amely kétségtelenül megjelöli az előtte és utána a mindennapi élet különböző területein.
A Szépirodalmi Lapok magyar időszaki lap volt a 19. században, „a Bach-korszak legrangosabb irodalmi orgánuma”. Kiadó-tulajdonosa Emich Gusztáv, szerkesztője Pákh Albert, szerkesztőtárs Gyulai Pál volt. 1853. január 2-től június 30-ig hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap jelent meg. Értekezések, novellák, költemények, bírálatok jelentek meg benne, valamint irodalmi, művészeti és társaséleti szemle.
Kazinczy Ferenc által megfogalmazott célkitűzése a művelt olvasóközönség irodalmi igényeinek kielégítése, a világirodalom fő vonulatához tartozó kortárs művek tanulmányozása, a színvonalas irodalom védelme az epigonok ellenében.
Itt jelent meg két irodalomtörténeti szempontból is jelentős írás, Gyulai Páltól a Polemikus jegyzetek illetve Erdélyi János írása, A népköltészet körül.
A lap közölte Arany János, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Szász Károly, Erdélyi János, Bérczy Károly, Beöthy László, Lauka Gusztáv, , a külföldi szerzők közül Béranger, Heinrich Heine, Victor Hugo, Gogol, Washington Irving írásait.
Jegyzetek
- ↑ A magyar sajtó története
Források
- Bokor József (szerk.). Szépirodalmi Lapok, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.
- szerk.: Szabolcsi Miklós: A magyar sajtó története. Budapest: Akadémiai Kiadó. ISBN 963-05-1772-8. Hozzáférés ideje: 2008. december 29.
