Szellemi kulturális örökség
A mai világban a Szellemi kulturális örökség olyan téma, amely soha nem látott aktualitásra tett szert a társadalom különböző területein. Mind az akadémiai, mind az üzleti, mind a társadalmi szférában a Szellemi kulturális örökség állandó vita és vita középpontjába került. A kezdetektől a mindennapi életre gyakorolt hatásáig a Szellemi kulturális örökség felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, és egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a következményei és alkalmazásai iránt. Ebben a cikkben a Szellemi kulturális örökség-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, az alapoktól a körülötte lévő aktuális trendekig, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a ma oly aktuális témáról.
Az UNESCO az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az 1972-es világörökség egyezmény kiterjesztéseként 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséért létrejött egyezményt (eredeti címe: Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage). A nemzetközi jogi dokumentum a csatlakozott részes államok számára meghatározza a végrehajtással kapcsolatos lépéseket, feladatokat.
A szellemi kulturális örökség fajtái
A szellemi kulturális örökség lehet:
- szóbeli hagyomány, és kifejezési forma, tradicionális előadó művészet;
- társadalmi szokás és rítus, ünnepi esemény;
- a természettel és a világegyetemmel kapcsolatos ismeretek, valamint
- a hagyományos kézművestermékek előállításához szükséges tudás és készség.
Az UNESCO listája
A UNESCO az egyezmény alapján hivatalos listát vezet, amely 2017 elején 429 kulturális egységet tartalmazott.
Külön lista tartalmazza a sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökségeket; ezek általában a végleges eltűnéssel fenyegetett népszokások és szertartások, amelyek megőrzése fokozott állami támogatást igényel.
Szellemi kulturális örökség Magyarországon
Magyarország 2006-ban ratifikálta csatlakozását az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzéséért létrejött Egyezményhez (XXXVIII./2006 törvény).
Az egyezmény szakmai koordinálásáért Magyarországon a Szabadtéri Néprajzi Múzeum a felelős.
Magyarország a UNESCO által nyilvántartott világörökségi lista mellett a kulturális miniszter 2009. május 19-én kelt felhívásával létrehozta a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékét is. A nemzeti jegyzékre került örökségek használhatják a „Szellemi Kulturális Örökség Magyarországon” logóját.
Az UNESCO jegyzékben szereplő magyarországi tételek:
- Mohácsi busójárás (2009)
- Táncházmozgalom (2011)
- Matyó népművészet (2012)
- A népzenei örökség megőrzése Kodály-módszerrel (2016)
- Solymászat (2017; Ausztria, Belgium, Csehország, Egyesült Arab Emírségek, Franciaország, Katar, Kazahsztán, Koreai Köztársaság, Magyarország, Marokkó, Mongólia, Németország, Olaszország, Pakisztán, Portugália, Spanyolország, Szaúd-Arábia, Szíria közös öröksége)
- Kékfestés (2018; Ausztria, Csehország, Magyarország, Németország, Szlovákia közös öröksége)
Hivatkozások
- ↑ Csonka-Takács Eszter: [http://szellemikulturalisorokseg.hu/doks/egyezmeny.pdf UNESCO Egyezmény a szellemi kulturális örökség megőrzéséről] (magyar és angol nyelven) (pdf) pp. 28. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010
- ↑ Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter: Felhívás a magyar szellemi kulturális örökség megőrzésére (magyar nyelven) (pdf) pp. 1, 2009. 05
| ||
