Szibériai jegenyefenyő

Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk és elemezzük a Szibériai jegenyefenyő-et. A kezdetektől a mai társadalomban való fejlődésig a Szibériai jegenyefenyő kulcsfontosságú szerepet játszott a mindennapi élet különböző területein. Az évek során a Szibériai jegenyefenyő vita, tanulmányozás, sőt csodálat tárgya volt, sokféle véleményt és nézőpontot generálva jelentésével és relevanciájával kapcsolatban. Ezzel a kutatással arra törekszünk, hogy megvilágítsuk a Szibériai jegenyefenyő különböző aspektusait, megvizsgálva a kultúrára, politikára, tudományra és más érdeklődési területekre gyakorolt ​​hatását. Így reméljük, hogy átfogó és szemléletes képet adunk a Szibériai jegenyefenyő-ről, hogy gazdagítsuk a téma megértését és értékelését.

Szibériai jegenyefenyő
Fiatal fa
Fiatal fa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies)
Fajsor: Balzsamfenyő (Balsamea)
Faj: Szibériai jegenyefenyő (A. sibirica)
Tudományos név
Abies sibirica
E.H.Wilson
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szibériai jegenyefenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai jegenyefenyő témájú médiaállományokat és Szibériai jegenyefenyő témájú kategóriát.

A szibériai jegenyefenyő (Abies sibirica) Kelet-Ázsiából származó és dísznövényként Magyarországon is terjedő örökzöld; a jegenyefenyő nemzetség Balsamea (balzsamfenyő) fajsorának tagja.

Elterjedése, társulásai

A világ legészakabbra hatoló és ezzel legnagyobb elterjedési területű jegenyefenyője:

A kazah és kínai Altaj-hegységben, 1900–2350 m között

a nedvesebb részeken ezek mellett szibériai cirbolyával (Pinus cembra subsp. sibirica) is társul.

Társulásainak lombkoronaszintje zárt; alatta gyakran alig van cserje.

Megjelenése

Tornyos csúcsú, igen karcsú fa; magassága többnyire nem éri el a 35 m-t. Kérge szürkésbarna, sima, gyantahólyagokkal. Vesszői fényes szürkéssárgák, felül csaknem fehérek. A korona magasabb részein az 1,5–4 cm-es, felül világos-, alul szürkészöld tűk a tengely felső oldalán tömörülnek, lejjebb fésűszerűen két oldalra hajlanak.

Egylaki, külön porzós és külön termős virágokkal. Az 5–9,5 cm-es tobozok éretlenül fakózöldek, éretten világosbarnák; felleveleik rejtettek.

Életmódja

A fagyot kiválón tűri, de tűző napon tűlevelei könnyen megégnek. Magyarországon aszályos időben rendszeresen öntözni kell. Jóformán bármilyen talajon megél; a párás, nedves helyeket kedveli. A talaj szemcseösszetételére nem érzékeny, de a meszes, illetve egyéb okokból alkáli kémhatású talajokat nem kedveli. A száraz talajt és a pangó vizet egyaránt rosszul tűri.

Májusban virágzik; magjai szeptemberben érnek be.

Felhasználása

Fáját a többi jegenyefenyővel azonos módon hasznosítják.

Tűleveleiből gyógyhatású olajat (oleum pini sibericum) préselnek. Ezt inhalálva felső légúti fertőzések hatásainak könnyítésére, bőrbe dörzsölve reumás panaszok enyhítésére használják; emellett nyugtató, antibakteriális és vírusölő hatású.

Nemesített változatok

Ismertebb fajták:

  • Abies sibirica ’Alba’
  • Abies sibirica ’Candelabrum’
  • Abies sibirica ’Compacta glauca’
  • Abies sibirica ’Elegans’
  • Abies sibirica ’Glauca’
  • Abies sibirica ’Monstrosa’
  • Abies sibirica ’Parvula’
  • Abies sibirica ’Pendula’
  • Abies sibirica ’Pumila’
  • Abies sibirica ’Pyramidalis’
  • Abies sibirica ’Variegata’
  • Abies sibirica ’Viridis’

Források