Ebben a cikkben a Szinkretizmus témakörben fogunk elmélyülni, amely téma az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. A Szinkretizmus egy olyan téma, amely sokféle szempontot felölel, a társadalomra gyakorolt hatásától az üzleti világra gyakorolt hatásig. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Szinkretizmus különböző oldalait, és megvizsgáljuk, hogyan fejlődött az idők során. Ezen túlmenően megvizsgáljuk ennek jelentőségét ma, és megvitatjuk a jövőbeni lehetséges hatásait. A Szinkretizmus eredetétől kortárs alkalmazásaiig olyan téma, amely továbbra is érdeklődést és vitát vált ki, és izgatottan várjuk, hogy ebben a cikkben tanulmányozzuk.
A szinkretizmus különböző hitek és irányzatok ötvözése. A vallásokban magába foglalja két vagy több hitrendszer új rendszerré való összeolvadását vagy asszimilációját, különösen a teológiában. Előfordul a művészetekben vagy a politikában is, ahol az eltérő irányzatok összeegyeztetésére irányuló törekvés neve.
A szó a görög συγκρητισμός („szünkrétiszmosz”) kifejezésből ered, amit Plutarkhosz használt Opera Moralia című írásában a krétaiak közös ellenség elleni összefogására. A kifejezés első felének (συγ) jelentése együtt, a másodiké bizonytalan, nem egyértelmű, hogy Krétára utal-e. Modern jelentése Erasmustól származik, aki az Adagia című munkájában annak a jelenségnek a megnevezésére használta, amikor a vallási küzdelmekben különféle csoportok az elméleti különbségeik ellenére összefognak a gyakorlati haszon érdekében.
A különböző vallási hagyományokból származó elemek összekeverését jelöli.
A szinkretizmus alapvető eleme volt a görög vallásnak, amely a Nagy Sándor utáni időszakban számos perzsa, anatóliai, egyiptomi, etruszk és római vallási elemet magába olvasztott. Más vallások isteneit rendszeresen azonosították a sajátjaikkal, és ez isten eredeti nevét gyakran állandó jelzőként őrizték meg. (Ennek a szokásnak a neve interpretatio graeca.) Így például az egyiptomi Amunból Zeusz Ammon lett, miután Nagy Sándor meglátogatta Amun orákulumát a siwai oázisban. A görög mitológia számos, mai szemmel furcsának tűnő mítosza az ilyen jelzőkhöz kitalált utólagos magyarázat.
A rómaiak a görög vallás isteneit az etruszk-római hagyomány hasonló alakjaival azonosították (interpretatio romana, de a vallási gyakorlatot rendszerint nem vették át.
A judaizmus állandó küzdelemben állt a szinkretistákkal; a Bibliában ennek emlékét őrzi a bálványimádás tiltása a Tízparancsolatban, az aranyborjú története és a próféták számtalan intése a templomi prostitúció és a helyi termékenységkultuszok ellen.
Ha egy evangéliumi hívő ezt a szót használja, valószínűleg arra a jelenségre gondol, amikor valaki különféle vallások tanítását, vagy különböző filozófiai irányzatokat (kettőt vagy többet) ötvöz egymással, egy így keletkezett világképet vall, ez alapján gondolkodik, cselekszik.
Egyesek a Biblia tanítását, és a keresztyén hitet a sámánizmussal, parajelenségekkel, szellemidézéssel, ezoterikus természetgyógyászattal, keleti misztikával, esetleg más világvallások tanításával elegyítik.
A témában számos könyv, tanulmány, illetve értekezés íródott.
A vietnami kaodaizmus a szinkretizmus tipikus példája, csakúgy, mint az afrikai és az afroamerikai kultúrákban az ősi afrikai hiedelmek és a kereszténység összeolvadása (ld. pl. afrikai intézményesült egyházak).
A politikában a szinkretizmus a harmadikutasság formájában jelenik meg.