Szuj-dinasztia

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Szuj (Sui)-dinasztia 隋朝 Szuj csao (Sui chao)
történelmi
581 – 618
A Szuj (Sui)-dinasztia
Általános adatok
Fővárosa	Tahszing (Daxing) (581–605), Lojang (Luoyang) (605–614）
Terület	kb. 4,100,000 km²
Népesség	kb. 46,019,956 (609-ben) fő
Hivatalos nyelvek	közép kínai
Vallás	buddhizmus, taoizmus, népi vallásosság
Kormányzat
Államforma	monarchia
Uralkodó	császár (huang-ti (huangdi))
Elődállam Utódállam ←   →
A Wikimédia Commons tartalmaz Szuj (Sui)-dinasztia 隋朝 Szuj csao (Sui chao) témájú médiaállományokat.

A Szuj (Sui)-dinasztia rövid életű, de jelentős kínai dinasztia volt, amely a több mint három és fél évszázada széttagolt Kínát 589-ben újraegyesítette. A dinasztiának mindössze két uralkodója volt: Jang Csien (Yang Jian), aki Szuj Ven-ti (Sui Wendi) néven uralkodott (581–604), majd pedig a fia, Szuj Jang-ti (Sui Yangdi) (604–618). Míg Szuj Ven-ti (Sui Wendi) konszolidálta a dinasztia hatalmát, újjáépítette az egységes igazgatási rendszert és felvirágoztatta a gazdaságot, addig Szuj Jang-ti (Sui Yangdi) költséges építkezéseivel és hadjárataival kimerítette az országot. 618-ban a dinasztiát felkelések döntötték meg, s helyére a Tang-dinasztia lépett. A Szuj (Sui)-dinasztia legfontosabb öröksége az egységes kínai állam helyreállítása mellett a Nagy-csatorna felépítése volt.

Története

Jang Cien (Yang Jien), a későbbi Ven (Wen) császár ősei két évszázadon át az északi császárok szolgálatában álltak, és rokoni kapcsolatok fűzték őket az Északi Csou (Zhou)-dinasztiához. Az Északi Csou (Zhou) császár 578-ban bekövetkezett halálakor bekövetkezett utódlási harcban Jang Cien (Yang Jien) ragadta magához a hatalmat. Tapasztaltsága és rátermettsége megfelelő elismertséget biztosított a számára, hogy seregével megtámadja a déli területeket. Miután legyőzte Csen (Zhen) állam uralkodóját, a három évszázadon át tartó széttagoltságot követően a kínai birodalom újraegyesült.

Szuj Jang-ti (Sui Yangdi) legfontosabb tette a Nagy-csatorna megépíttetése volt. A csatornára nagy szükség volt, már az i. e. 5. ban felmerült megépítésének ötlete. Kína gazdasági központja a Déli és északi dinasztiák korában a Sárga-folyó völgyéből délre, a Jangce völgyébe került, itt termelték az ország gabonájának nagy részét. A politikai központ viszont továbbra is északon maradt, a nagyobb háborúkat is északon vívták, ezért meg kellett oldani az adógabona és a hadsereg utánpótlásának északra szállítását. Az ország vízi útjai általában nyugat-kelet irányúak, tehát a célnak nem feleltek meg; a szárazföldi utak alkalmatlanok voltak ilyen hatalmas mennyiségű gabona továbbítására; a tengeri hajózás pedig még nem volt elég biztonságos. Így aztán Szuj Jang-ti (Sui Yangdi) úgy döntött, hogy hatalmas, csaknem kétezer kilométer hosszú, hajózható csatornát ásat a déli gabonatermő vidékek és északi fővárosa összekötésére. A nagy mű uralkodásának hatodik évében, 610-ben készült el. A Nagy-csatorna jelentős hatással volt a kínai gazdaság és kereskedelem fejlődésére. Egészen a 19. század végéig, a vasútépítések kezdetéig ez volt az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal, de a déli szakaszát ma is használják. A csatorna építése azonban rendkívüli áldozatokkal járt, volt idő, amikor a felnőtt férfi lakosság egyharmadát kivezényelték a munkához. Ezt a terhet a gazdaság nem tudta elviselni, az erőltetett ütemű munka éhínségekhez vezetett.

A Nagy-csatorna megépítése után tovább rontották a helyzetet a császár hódító hadjáratai; 612 és 614 között háromszor támadta meg milliós sereggel Koreát, s mindháromszor súlyos vereséget szenvedett. Ezután sorra törtek ki a parasztfelkelések, míg végül 618-ban a császári testőrök megfojtották Szuj Jang-ti (Sui Yangdi)t. A Szuj (Sui)-dinasztia ezzel 38 éves uralkodás után megbukott, de intézkedéseivel előkészítette a Tang-dinasztia három évszázados uralmát.

Kultúra

Buddhizmus

Költészet

A Szuj (Sui)-dinasztia uralkodói

Hivatkozások

Megjegyzések

Források

Irodalom

• ↑ Gernet 2001: Jacques Gernet. A kínai civilizáció története. Budapest, Osiris Kiadó 2001. ISBN 963 389 111 6
• ↑ Paludan 2009: Ann Paludan. Kínai császárok krónikája. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó 2009. ISBN 978 963 11 8551 5
• ↑ Wright 2008.: Wright, Arthur F. "The Sui dynasty (581-617)". The Cambridge History of China: Volume 3: Sui and T'ang China, 589-906. Part 1. Edited by Denis C. Twitchett and John K. Fairbank. Cambridge: Cambridge University Press. 48–149. ISBN 978-0-521-21446-9

Kapcsolódó szócikkek

• Szuj Ven-ti
• Szuj Jang-ti
• Nagy-csatorna

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Szuj-dinasztia témájú médiaállományokat.