Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Szu–24-et, amely téma az elmúlt években egyre fontosabbá vált. A Szu–24 olyan téma, amely érdeklődést és vitát vált ki a társadalom különböző területein, a politikától a populáris kultúráig. A cikkben a Szu–24 számos aspektusát vizsgáljuk meg, elemezzük az emberek mindennapi életére gyakorolt hatását és a globális környezetben való relevanciáját. Ezenkívül belemélyedünk a történetébe, fejlődésébe és lehetséges jövőbeli fejlesztéseibe, hogy teljes és frissített elképzelést nyújthassunk a Szu–24-ről. Ennek a cikknek az eredetétől a jövőbeli vonatkozásaiig egy olyan témát kíván megvilágítani, amely továbbra is felkelti a különböző profillal és érdeklődési körrel rendelkező egyének figyelmét.
Szu–24 | |
Szu–24 | |
NATO-kód | Fencer |
Funkció | Harcászati vadászbombázó repülőgép |
Gyártó |
|
Gyártási darabszám | 1200 |
Személyzet | 2 fő |
Első felszállás | 1971 december |
Szolgálatba állítás | 1974 |
Méretek | |
Hossz | 22,67 m |
Fesztáv | 17,63 m |
Magasság | 6,19 m |
Szárnyfelület | 55,20 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 22 300 kg |
Max. felszállótömeg | 39 700 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 2 db Ljuka AL–21F3A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | 2×75 kN 2×110 kN utánégetővel |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 1550 km/h nagy magasságban 1,1 Mach (1 340 km/h) tengerszinten |
Hatósugár | 560 km (végig kis magasságon repülve) |
Hatótávolság | 2500 km |
Legnagyobb repülési magasság | 11 000 m |
Emelkedőképesség | 150 m/s |
Szárny felületi terhelése | 651 kg/m² |
Fegyverzet | |
Beépített fegyverzet | 1 db GS–6–23 gépágyú, 500 darab lőszerrel |
Háromnézeti rajz | |
A Szu–24 háromnézeti rajza | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szu–24 témájú médiaállományokat. |
A Szu–24 (NATO-kódja: Fencer) a Szovjetunióban, a Szuhoj Tervezőirodában az 1960-as években kifejlesztett kétüléses, kéthajtóműves, változtatható szárnynyilazású, szuperszonikus vadászbombázó repülőgép. Feladatköre és felépítése hasonlít az amerikai F–111-re. A repülőgép az 1970–1980-as években a Szovjetunió alapvető frontbombázó repülőgépe volt. Néhány fejlődő országba exportálták, és több szovjet utódállam is üzemelteti. Oroszországban tervezett utódja a Szu–34, melynek 2007-ben indult el a lassú sorozatgyártása.
Perm körzetében 2021. augusztus 27-én egy gép gyakorló repülés közben lezuhant. A két pilóta katapultált és megmenekült.