Tócsni
Mai cikkünkben elemezzük a Tócsni jelentőségét jelenlegi társadalmunkban. A Tócsni olyan téma, amely az elmúlt években nagy jelentőségűvé vált, és vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken. A történelem során a Tócsni alapvető szerepet játszott az emberek életében, befolyásolta gondolkodásmódjukat, cselekvésüket és a környezetükhöz való viszonyukat. Ebben a cikkben a Tócsni-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, a kultúrára és társadalomra gyakorolt hatásától a személyes és szakmai fejlődésben betöltött szerepéig. Ezenkívül megvizsgáljuk a Tócsni etikai és morális vonatkozásait, valamint azt, hogy pozitív változásokat idézhet elő a világban. Kétségtelen, hogy a Tócsni olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket, ezért reméljük, hogy ez a cikk kiindulópontként szolgál tanulmányozásának és megértésének elmélyítéséhez.
| tócsni | |
 | |
| Lapcsánka sütés közben | |
| Más néven | lapcsánka |
| Típus | sült tészta |
| Nemzet, ország | több ország |
| Alapanyagok | liszt, burgonya, tojás |
| Kalória (1 adag) | 265 kcal (100g) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz tócsni témájú médiaállományokat. | |
A tócsni (más nevein gaspi, bandurák, bere, beré, berét, berhe, bramborák, cicedli, cicege, enge-menge, ekcer, fistesfrötni, görhöny, hadi rántotta, harula, huláble, kugli, kremzli, krumplibaba, krumplimálé, krumpliprósza, lapcsánka, lapotya, lapotyka, lapsi, lepcsánka, lepkepotyi, mackó, macok, matutka, nyist, picskedli, plácki, prósza, ragujla, recsege, röstiburgonya, rösztike, siligó, taccs, tócsi, toksa, tócsni) reszelt nyers krumplival és liszttel készült, zsírban, vagy olajban sült nemzetközi népi étel. A legvalószínűbb feltételezés szerint a tótlángos névből alakulhatott ki a tócsni név, ami Magyarországon a lapcsánka név után a legelterjedtebb.
Többhelyütt a tócsni és lapcsánka közt különbséget tesznek, mert bár a tésztájuk azonos, a sütésük már eltérő. Míg a tócsnit serpenyőben mint palacsintát zsiradék nélkül sütik, addig a lapcsánkát bő olajban, lángos gyanánt készítik. Alapreceptje a legszegényesebb időket idézi, ám a népi találékonyság mindig azzal egészítette ki, amihez éppen hozzá tudott jutni.
Eredete
Az eredete nem ismert. A „hlebcsánka” elnevezésből ítélve (szlovák írásmóddal: chliebčanka) felvidéki eredetű étel lehet, szlovákul a szó „kenyérkét” jelent. Nagyon sok verziója létezik, így a svájci rösti, a svéd rårakor, az angolszász hash browns, vagy a magyar tócsi, tócsni, toksa (Észak-Magyarország), macok (Mátra), cicege, tócsi (Veszprém megye), lapcsánka (Somogy, Baranya és Zala megye), lepcsánka Borsodban, Hajdúságban, Nyírségben gánica (Őrség), matutka (Közép-Magyarország), krumpliprósza (Somogy, Baranya és Zala megye), görhöny (Szabolcs-Szatmár megye), lapotyka (Vas megye), a Dunántúlon több néven ismert (melyek receptje eltérhet): beré, berét, cicege, tócsi, enge-menge, krumplimálé. Emellett a rösztike, a harula, röstiburgonya, lepkepotyi, placki, bramborák és még sok néven ismert ez a krumplilepény, de a lényeg mindegyiknél ugyanaz: nyersen reszelt krumpli olajban kisütve.
Több változata ismeretes fűszerezésben, elkészítésben. Az egyszerűbb, gyorsabb változatot lehet csak krumplival és liszttel, hagyma, fokhagyma, tej és tojás nélkül készíteni.
Felhasználásának és fogyasztásának módjai
A lepcsánka/tócsni a gasztronómiában nagyon széles körben alkalmazott étel. Talán legismertebb fogyasztási módja, mikor önálló fogásként, csak a tócsnit tálaljuk önmagában, esetleg kínálhatnak mellé szószokat, mint például tejföl, paradicsommártás, egyéb mártások. Sült húsok elkészítése esetén is előfordul a lepcsánka/tócsni, akár töltelékként, akár bő olajban sütött hússzelet bundájaként, vagy kész húsos főétel (pl. pörkölt, tepsiben sült húsok) mellett köretként is szokás fogyasztani.
Jegyzetek
Források
- Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 391. o. ISBN 963-05-1286-6
További információk
Kapcsolódó cikkek
- lepény
- kamdzsadzson, hasonló koreai étel
