A mai világban a Tótszerdahely a társadalom különböző szektorai számára rendkívül fontos és releváns témává vált. Akár személyes, akár szakmai, akár társadalmi szférában, a Tótszerdahely felkeltette a figyelmet, és vitákat generált életünkre gyakorolt hatásáról és hatásáról. A mentális egészségre és a jólétre gyakorolt hatásától a gazdaságra és a környezetre gyakorolt hatásáig a Tótszerdahely olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben a Tótszerdahely-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, feltárva annak különböző dimenzióit és a mai társadalomra gyakorolt hatását.
Tótszerdahely | |||
A tótszerdahelyi Jézus Szíve templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Zala | ||
Járás | Letenyei | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Havasi Viktória (független) | ||
Irányítószám | 8864 | ||
Körzethívószám | 93 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1084 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 85,03 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 12,29 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 24′, k. h. 16° 48′Koordináták: é. sz. 46° 24′, k. h. 16° 48′ | |||
Tótszerdahely weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tótszerdahely témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tótszerdahely (horvátul: Serdahelj, Serdahel) község Zala vármegyében, a Letenyei járásban. A településen polgárőrség működik.
A község Nagykanizsától délnyugatra, a (Nagykanizsa-)Murakeresztúr-Letenye közti 6835-ös út mellett fekszik. Délről Horvátországgal és a Murával határos, északi szomszédja Tótszentmárton, amellyel az innen Becsehelyig húzódó 6836-os út köti össze. Környéke kedvesen lankás, enyhén dombos.
A mai Tóthszerdahely területén a kilencedik századból származó telepek nyomát találták régészek. A település első írásos említése 1370-ből való (Zeredahel, Zerdahel), 1697-ben Tott Szerdahel, jelenlegi nevével először 1790-ben olvashatjuk. A tót előtag a horvát és szláv nyelvjelenlétére utal, az utótag pedig a szerdai napokon tartott vásárokra. A XIV. század derekától a település a Szentmihályi és Szentkálmáni család birtoka. Részbirtokosok lettek a Kaczor, Zele, Háshágyi és Csernel családok. A települést 1540-ben és 1541-ben az alsólendvai Bánffy családból való alsólendvai Bánffy István emberei kirabolták. Állatokat hajtottak el, készpénzt és ingóságokat vittek el. 1545-ben három halastavát lehalászták, erdeit kivágták. Már a XVI. század közepén előfordult, hogy a környék lakói török fogságba kerültek. 1990 után épült ki a teljes infrastruktúra.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1096 | 1104 | 1081 | 1094 | 1070 | 1084 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 45,1%, cigány 1,83%, horvát 53%. A lakosok 79,9%-a római katolikusnak, 0,36% reformátusnak, 1,27% felekezeten kívülinek vallotta magát (17,8% nem nyilatkozott).
Fedák Sári színművésznőnek volt itt birtoka.