Tengerszem-csúcs

A Tengerszem-csúcs témája az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A technológia fejlődésével és a társadalom változásaival a Tengerszem-csúcs életünk különböző területeit érintő döntő szemponttá vált. Személyes, szakmai, társadalmi és politikai szinten a Tengerszem-csúcs jelentősége tagadhatatlan. Ebben a cikkben a Tengerszem-csúcs-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezve annak hatását és relevanciáját különböző összefüggésekben. Ez a téma a keletkezésétől a fejlődéséig, következményein és lehetséges következményein keresztül senkit sem hagy közömbösen. Ezen túlmenően megpróbálunk rávilágítani a lehetséges megoldásokra vagy megközelítésekre, amelyek a Tengerszem-csúcs-el szemben alkalmazhatók, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes jövőképet kínáljunk a ma oly aktuális kérdésről.

Tengerszem-csúcs
A csúcs a Szpiglasowa-hágóról nézve
A csúcs a Szpiglasowa-hágóról nézve

Magasság2503 m
Hely Lengyelország
 Szlovákia
HegységTátra
Relatív magasság163 m
Első megmászás1840. július 20.,
Blasy Ede,
Ruman János(id.)
Elhelyezkedése
Tengerszem-csúcs (Tátra)
Tengerszem-csúcs
Tengerszem-csúcs
Pozíció a Tátra térképén
é. sz. 49° 10′ 46″, k. h. 20° 05′ 18″Koordináták: é. sz. 49° 10′ 46″, k. h. 20° 05′ 18″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Tengerszem-csúcs témájú médiaállományokat.
A csúcspont
Csúcsforgalom a Tengerszem-csúcson (2499,6 m)
Csúcsforgalom a Tengerszem-csúcson (2499,6 m)
Kilátás a Tengerszem-csúcsról

A Tengerszem-csúcs (szlovákul és lengyelül Rysy) a Magas-Tátra 2503 m-es hegycsúcsa Szlovákiában a szlovák-lengyel határon. A hegy három csúcsa közül a második legmagasabb (2499 m) esik lengyel területre, az Lengyelország legmagasabb pontja, a másik két csúcs (2503 m és 2473 m) Szlovákiában van.

Neve

Magyar és német nevét első megmászójától, Blasy Edétől kapta 1853. augusztus 2-án, amikor nyolc barátjával újra a csúcson járt, és a Tengerszemre nyíló csodaszép kilátás névadásra ihlette. A lengyelek eredetileg Rysy-nek a Nagy-Békás-csúcsot nevezték, vagy inkább a Nagy-Békás-csúcs, Dénes-csúcs és Békás-Barát komplexumát. A lengyel – és ebből átvett szlovák – elnevezés az eredeti komplexum a Gąsienicavölgyi-Fekete-tó felől nézve folyosókkal barázdált, karcolt hegyoldal látványából ered (porysowane=barázdált, karcolt). Az elnevezés az irodalomban először 1863-ban jelent meg. Ivan Houdek 1941-ben tévesen azt állította, hogy a csúcs szlovák és lengyel neve a rys=hiúz állatnévből ered. A Rysy elnevezést Risse formában először Hildebrandt használta 1863-ban.

Leírása

A Bélai-Tátrától a Krivánig gyönyörködhet a szem a csúcsok sokaságában, sőt igen tiszta időben a Kékes csúcsa is látszik, míg a lábánál elterülő völgyeket szerteszórt, csillogó tengerszemek tarkítják. Emiatt is kapta a csúcs a „magyar Rigi” nevet. (Bár Svájc leghíresebb hegye a Matterhorn, a turisták által látogatott kilátóhegyek közül az elsőség a Luzern melletti Rigit illeti. A ma kötélpályán is elérhető csúcsról gyönyörű panoráma nyílik a környező tavakra és dél felé az Alpok főgerincére). A legjelentékenyebb ormok mind láthatók róla, s felülmúlhatatlanul szép a lepillantás a Fekete- és Halas-tó felé, amelyek a sötétzöld törpefenyők között mintegy 1000 méterrel mélyebben tündökölnek.

A Tengerszem-csúcs a Magas-Tátra főgerincének egy sarokpontjában emelkedik. Tőle DK-re a koronás Tátra-csúcs fekszik; közöttük a széles Hunfalvy-hágó. A belőle nyugat felé folytatódó főgerincben – a Békás-tavi-hágó mély nyílása után – a Simon-torony szomszédos vele. Észak felé a Hét-Gránátossal végződő hosszú oldalgerinc ágazik ki belőle, amelyben a Tengerszem-csorba választja el a Dénes-csúcstól.

A Tengerszem-csúcsnak három orma van:

Megközelítése

A Poprádi-tótól a Hunfalvy-hágón át jól készített ösvény vezet fel rá. A Halas-tó felől is igen gyakran látogatják, és bár ez az útja is jelzett ösvény, lényegesen nehezebb és fárasztóbb a déli oldal útjánál. Lengyelország legmagasabb pontja azonban rendkívüli vonzerővel rendelkezik, nyáron szép időben több száz ember is felmegy naponta a csúcsra.

Első megmászó: Blasy EdeRuman János vezetővel, 1840. augusztus 20-án, zergevadászat közben.

A legenda szerint a csúcson járt Vlagyimir Iljics Lenin.

Túrák

A Békás-tavi katlanban a csúcs felé, láncos mászás

Készített ösvény. Piros jelzés. A hágóból az ösvény a széles DK. gerinchát oldalán szerpentinekben kanyarog felfelé, majd átkelve egy kis oldalgerincen kissé leereszkedik, és elhaladva a főorom alatt (közben egy könnyű kis kéményben 2 m-t le egy mélyebben fekvő párkányra), végül meredeken felvisz az északnyugati-kilátóoromra.

A fenti út, összekötve a Poprádi-tótól a Menguszfalvi-völgyben a Hunfalvy-hágóhoz felvezető úttal, a Tengerszem-csúcs szokásos, legkönnyebb útja.

Láncos biztosítás a lengyel oldalon, a csúcsra vezető úton

Piros jelzés. Alsó része járóterep, végső része könnyű, de meglehetősen kitett mászás. Bár igen sűrűn járják, gyakorlatlanoknak csak megfelelő vezetés mellett ajánlható.

A Halas-tavi menedékháztól balra a tó körül vezető ösvényen a tó déli végéhez, ahonnan a tófalon szerpentinösvény visz fel a Fekete-tó északi partjához. A tavat balra megkerülve, a tó déli végéről a törmelékkúpon a völgykatlan hátterét képező fal alá. A füves törmelékkúp tetejéről az ösvény egy gyeppadra lép át és jobbra átvezet ahhoz az omladékkal telt széles szakadékhoz (ebbe folyik le a fentről jövő patak), amely a felső völgymedencéhez húzódik fel. Ebben a szakadékban mozgó tömbökön, törmeléken fel a felső völgymedence tágas törmelékmezőjére. Ezen fel a falak tövének közeléig, majd innen a balra emelkedő törmeléklejtőn egy hosszú és keskeny hószakadék kezdetéhez, amely a Tengerszem-csúcs vad északi falának tövében a csúcs felé húzódik. A szakadékot balról egy vele párhuzamosan futó, meglehetős erősen előlépő, széles borda kíséri. A borda kezdeténél (kb. 2170 m) vaskapcsok. A bordán törmelékes padokon, lépcsőkön zegzugos irányban fel (helyenként meglehetősen kitett; a nehezebb helyeken láncok és vaskapcsok). A borda végül a Tengerszem-csúcs északi gerincére torkollik, kevéssel a csúcs alatt. A gerincen jobbra igen kitett, keskeny élre, és egy kis csorbán át vaskapcsok segítségével a gerincen még egy keveset meredeken fel, majd kitérve a nyugati oldalba, könnyű lépcsőkön jobbra fel a csúcs északnyugati ormára.

Források