Théophile Delcassé

Napjainkban a Théophile Delcassé olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a mai társadalomban. A Théophile Delcassé évek óta a terület szakértőinek tanulmányozásának, elemzésének és elmélkedésének tárgya. Relevanciája túlmutat a határokon, és különböző területeket érintett, a politikától a populáris kultúráig. Ebben a cikkben a Théophile Delcassé különböző perspektíváit vizsgáljuk meg, elemezzük a társadalomra gyakorolt ​​hatását és időbeli alakulását. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Théophile Delcassé milyen szerepet játszik ma, és milyen lehetséges következményei lehetnek a jövőre nézve.

Théophile Delcassé
Született1852. március 1.
Pamiers
Elhunyt1923. február 22. (70 évesen)
Nizza
Állampolgárságafrancia
ÉlettársaRose Caron
Foglalkozása
Tisztsége
  • general councillor of Ariège (1888–1919)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1893. október 15. – 1898. május 31.)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1898. június 1. – 1902. május 31.)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1902. június 1. – 1906. május 31.)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1906. június 1. – 1910. május 31.)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1910. június 1. – 1914. május 31.)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1914. június 1. – 1919. december 7.)
IskoláiToulouse-i Egyetem
Kitüntetései
SírhelyeMontmartre-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Théophile Delcassé témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Théophile Delcassé (Pamiers, 1852. március 1. – Nizza, 1923. február 22.) Franciaország külügyminisztere volt 1898 és 1905, valamint 1914 és 1915 között. Ő volt az új európai szövetségi rendszer egyik megalkotója az első világháborút megelőző években.

Élete

Théophile Delcassé 1852. március 1-jén született a franciaországi Pamiers-ben. Újságíróként helyezkedett el és erélyesen támogatta Léon Gambetta mersékelt köztársasági programját, valamint Jules Ferry gyarmati terjeszkedést támogató törekvéseit. 1885-ben a képviselőház tagjává választották, 1893-ban pedig Alexandre Ribot kormányának tagja lett kereskedelmi, iparügyi és gyarmatügyi államtitkárként. 1894-ben és 1895-ben gyarmatügyi miniszterként tevékenykedett. 1898-ban Henri Brisson kormányának külügyminisztere lett és ezt a pozíciót hat egymást követő kormányban, összesen hét éven keresztül töltötte be.

A Német Birodalom, Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségétől tartva, úgy érezte, hogy Franciaország érdekén áll az Orosz Birodalommal és a Brit Birodalommal való szoros együttműködés. 1904-ben sok kérdést illetően sikerült egyetértésre jutniuk a britekkel és április 8-án megalakították az antantot, amely 1940-ig létezett. Emellett 1907-ben sikerült megkötnie az angol–orosz egyezményt, amellyel a szövetség három főre bővült.

1905-ben Maurice Rouvier miniszterelnök, aki ellenezte Delcassé elképzeléseit, lemondásra kényszerítette. Mivel bukását a németek befolyásnak tulajdonították, azt a németellenesség erősödése követte az egész országban. Ez egyben megerősítette az általa kovácsolt szövetséget. 1909-ben sikerült visszatérnie a francia haditengerészet gyengeségének okát vizsgáló bizottság elnökeként. 1911 és 1913 között tengerészeti miniszterként megegyezést kötött a brit hadiflottával háború esetén való kölcsönös segítségnyújtást illetően. Ez az egyezmény alapvető fontossággal bírt abban, hogy az első világháború kitörésekor a britek Franciaország védelmében hadat üzentek a Német Birodalomnak. 1915-ben bekövetkező visszavonulásáig René Viviani kormányában szolgált külügyminiszterként. 1923. február 22-én hunyt el Nizzában.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Encyclopedia Britannica:Théophile Delcassé (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 20.)

Források

Enciclo
Wikious
Sapientia
Scientia
Boobota
Anandapedia
Sagapedia
Wikithot