Ez a cikk a Tiszántúl problémájával foglalkozik, amely ma rendkívül fontos. A Tiszántúl olyan téma, amely nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken, legyen az akadémiai, tudományos, társadalmi vagy kulturális terület. A történelem során a Tiszántúl tanulmányozás és vita tárgya volt, ellentmondó véleményeket és különféle vizsgálatokat generált, amelyek bővítették ismereteinket ebben a témában. Ebben az értelemben fontos elemezni a Tiszántúl körül létező különböző perspektívákat, valamint a mai társadalomban rejlő következményeket. Ezen túlmenően a Tiszántúl előtt álló előrelépéseket és kihívásokat, valamint az általa felvetett problémák lehetséges megoldásait és válaszait is megvizsgálják.
A Tiszántúl szűkebb értelemben Magyarország keleti részén fekvő tájegység, tágabb értelemben az Alföld keleti része, amely ma Magyarországon és Romániában található. A Tiszántúl szellemi, kulturális, gazdasági, idegenforgalmi és közlekedési központja Debrecen.
A Tiszántúl a Kárpát-medence egyik legegységesebb nagytája. A felszíne nagyrészt sík, folyókkal szabdalt terület, kivéve a Nyírség homokhátait, ahol dombosabb a felszín. A legmagasabb pontja is itt található, a Hoportyó (183 méterrel a tengerszint felett), a legalacsonyabb részei a Tisza mellékén fordulnak elő, 80 méter alatt.
Magyarországon:
Jelenleg Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés vármegye teljes területe, illetve Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád-Csanád vármegye keleti fele tartozik ide. Bács-Kiskun vármegye egy településsel, Tiszauggal képviselteti magát. Praktikus okokból gyakran a Tiszántúlhoz sorolják a beregi (tiszaháti) településeket is, amelyek a Tisza jobb partján fekszenek (Felső-Tisza-vidék).
Romániában:
A Tiszántúl romániai területei a Partium részét alkotják.
Régebben, a történelmi Magyar Királyság idején a Tiszántúl és a Tisza bal partja földrajzi neveket egyaránt használták. Az utóbbi nagyjából a Tiszától északra eső Felső-Tisza-vidék területét jelölte. Ez a beosztás 1920-ig, a trianoni békeszerződésig hivatalos maradt. A Tiszántúlt Békés, Hajdú, Bihar, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Máramaros és Szilágy vármegyék alkották. Magyarország a trianoni átcsatolások révén elvesztette Máramaros, Szilágy és Ugocsa vármegye teljes területét, míg Bihar vármegye nyugati fele az országon belül maradt. A Tisza bal partja elnevezést ettől kezdve kiveszett a használatból, és a továbbiakban már csak a Tiszántúl elnevezést használták (még a második bécsi döntés után is).