Tridenti mise
Ebben a cikkben a Tridenti mise kérdésével kívánunk foglalkozni, amely az utóbbi időben vált aktuálissá. A Tridenti mise olyan téma, amely felkeltette az akadémikusok, kutatók, szakemberek és a nagyközönség érdeklődését. Az elmúlt években megnövekedett a Tridenti mise körüli publikációk, kutatások és viták száma, ami további tanulmányozásra és megértésre ösztönözte. Ezért elengedhetetlen a Tridenti mise elemzése és reflektálása annak érdekében, hogy jobban megismerjük és megértsük annak különböző területekre gyakorolt hatását. Éppen ezért ebben a cikkben azt javasoljuk, hogy átfogó és részletes áttekintést adjunk a Tridenti mise-ről, kitérve annak különböző dimenzióira, következményeire és lehetséges jövőbeli perspektíváira.
A tridenti mise, egyéb neveken trienti mise, rendkívüli rítus (forma extraordinaria), római szertartás, régi rítus (forma antiquior) az 1570–1966 között érvényben lévő hivatalos, a tridenti zsinat szabályozott római katolikus korábbi szentmise szertartás neve. A II. Vatikáni Zsinat nyomán a régi misét felváltotta az új mise (novus ordo), de a régi mise nem vesztette érvényét; továbbra is bemutatják világszerte. A tradicionalista katolikus szervezetek (Szent X. Piusz Papi Testvérület, Szent Péter Papi Testvérület) egyik fő feladatuknak a tridenti mise csorbítatlan megőrzését és rendszeres bemutatását tekintik, a tridenti miserend utoljára kiadott hivatalos, 1962-es misekönyve (misszále) szerint. Mivel a mise latinul van (a népi egyházi énekek kivételével), ezért szokás latin misének is nevezni. A hagyományhű katolikus, tradicionalista hívők körében a mise népszerű és elterjedt.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek
- Hagyományhű katolikusság
- SSPX
- Marcel Lefebvre érsek
- Summorum pontificum
- Szent Péter Papi Testvérület
