Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Turóc vármegye-et és annak hatását különböző kontextusokban. A Turóc vármegye eredetétől jelenlegi fejlődéséig számos területen érdeklődés és vita téma volt. Elemezzük jelentőségét a kortárs társadalomban, relevanciáját az akadémiai területen és a technológiai fejlődésre gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Turóc vármegye hogyan alakította az emberek véleményét és hozzáállását az idők során, és hogyan marad továbbra is referenciapont a mai világban. Reméljük, hogy ezzel az átfogó elemzéssel megvilágítjuk a Turóc vármegye-et, és teljesebb képet adunk a mindennapi életre gyakorolt hatásáról.
Turóc vármegye | |||
| |||
Ország | Magyar Királyság | ||
Központ | Turócszentmárton | ||
Népesség | |||
Népesség | ismeretlen | ||
Népsűrűség | 49,6 fő/km² | ||
Nemzetiségek | szlovákok, németek, magyarok | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 1123 km² | ||
Térkép | |||
Pozíció a Magyar Királyság térképén | |||
Domborzati térkép | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Turóc vármegye témájú médiaállományokat. |
Turóc vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részén, utolsó székhelye Turócszentmárton volt. Területe jelenleg Szlovákia része.
A vármegye területe tulajdonképpen a Turóci-medence, amelyet mindenhol a Kis-Fátra hegység csoportjai vesznek körül. Legfontosabb folyói a Vág és a Turóc. A vármegye a Magyar Királyság legkisebb vármegyéi közé tartozott.
Északról Trencsén és Árva, keletről Zólyom, Liptó és Árva vármegyék, délről Bars, nyugatról pedig Nyitra vármegye határolta.
Turóc megye területén a népvándorlás korából öt földvárat ismerünk: Visegrád, Prékopa, Jeszen, Szklabinya és Blatnica környékén. Ezek a földvárak voltak az itt élő szláv lakosság központjai. A magyar honfoglalás a szláv központok életében nem hozott változást, a lakosság falvai nevét megőrizte és átvitte a Magyar Királyság korába. A medence déli részére telepedett le a magyarság legelőször. A Divék nemzetség alapította meg Turócban az első keresztény egyházat, a szentmáriait (Kisszocóc). Turóc a zólyomi uradalom része. Visegrád vára a 13. században elveszítette jelentőségét, neve a környező hatalmas erdőség nevévé vált. Szklabinya első említése 1309-ből származik.
A vármegye a 15. században alakult. 1918-tól gyakorlatilag, 1920-tól pedig hivatalosan is Csehszlovákia területéhez tartozott. Az I. bécsi döntés nem érintette a vármegye területét. 1993-tól Szlovákia része.
A vármegye összlakossága 1910-ben 55 700 személy volt, ebből:
A vármegye két járásra volt felosztva: