VI. Benedek pápa
A VI. Benedek pápa témája nagy érdeklődést váltott ki a mai társadalomban. A VI. Benedek pápa-et évtizedek óta tanulmányozzák és kutatják különböző területek szakértői. Következményei széleskörűek, és hatása a mindennapi élet számos területére kiterjedt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a VI. Benedek pápa különböző dimenzióit, elemezve eredetét, fejlődését és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Ezenkívül megvizsgáljuk a szakértők és akadémikusok véleményét a VI. Benedek pápa-ről, valamint annak hatását olyan szektorokra, mint a gazdaság, a kultúra és a politika.
| VI. Benedek pápa | |||||
| a katolikus egyház vezetője | |||||
 | |||||
| Született | nem ismert Róma | ||||
| Megválasztása | 972 szeptembere | ||||
| Beiktatása | 973. január 19. | ||||
| Pontifikátusának vége | 974. július 8. | ||||
| Elhunyt | 974. július 8. Róma | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Benedek pápa témájú médiaállományokat. | |||||
VI. Benedek (latinul: Benedictus), (? – 974. július 8.) lépett 136.-ként a pápai trónusra 972 szeptemberében. Megválasztásában nagy szerepet játszott a felerősödött új európai hatalom, a Német-római Császárság befolyása. Rövid pontifikátusa tulajdonképpen szinte nyom nélkül tűnt el a vallástörténelem süllyesztőjében. Ebben nagy szerepe volt annak a ténynek, hogy épp Benedek uralkodása alatt tört meg ez a hatalom.
Élete
Rómában született, egy germán családban. Apját Hildebrandnak hívták. Az egyházhoz úgy került közel, hogy még ifjú korában szerzetesnek állt. Később a Szent Tódor-templom presbiter bíborosa lett. Amikor XIII. János pápa meghalt a császári követek jelenlétében, azok hathatós befolyásával választották meg az egyház fejének 972 szeptemberében. Felszenteléséig azonban 973. január 13-áig várni kellett, hiszen a császári megegyezés alapján előbb meg kellett várni Nagy Ottó császár megerősítését.
Rómában már jó ideje ferde szemmel nézték a német császár bábjait Szent Péter trónján. Nem volt ez alól kivétel Benedek sem. Az új pápa arrogánsan viselkedett a római nemesekkel, de mindent megadott a német főuraknak, és kiváltképp a császárnak. Több templomnak és kolostornak kiváltságokat és jogokat adományozott, és támogatta a clunyi apátság munkáját. Egyéb nem is maradt fenn pontifikátusáról.
Azonban 973 májusában meghalt a Német-római Birodalom első császára, Ottó, aki Benedek legfőbb védője volt Rómában. Amikor az uralkodó halálhíre elért az örök városba, a nemesek fellázadtak Benedek uralma ellen, megfosztották hatalmától és az Angyalvárba zárták. A zavargások élére a Crescentius család és az általuk állított ellenpápa a későbbi VII. Bonifác állt. Kevesebb mint két hónapos rabság után állítólag a későbbi VII. Benedek pápa parancsára megfojtották 974 júniusában, ugyanis féltek attól, hogy a II. Ottó által küldött követ szabadon fogja engedni Benedeket.
Művei
- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Források
- Gergely Jenő: A pápaság története. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1982. ISBN 9630918633
- Márkus László - Gunst Péter - Csató Tamás: Egyetemes történelmi kronológia I-II.Az őstörténettől 1977-ig. Segédkönyv az egyetemes történelem tanításához - I.: Az őstörténettől 1789-ig/II.: 1789-1977-ig. Budapest, 1987. Tankönyvkiadó Vállalat. ISBN 9631798666
- P.G. Maxwell – Stuart: Pápák krónikája. A pápaság története pápák uralkodása szerint Szent Pétertől napjainkig. Móra Könyvkiadó, 2007. ISBN 9789631182651
- Szántó Konrád: A katolikus egyház története. Budapest: Ecclesia. 1987. ISBN 9633634814
- Harald Zimmermann: A középkori pápaság. A középkori pápák története a historiográfia tükrében. Gondolat Kiadó, 2002. ISBN 9639450146
Kapcsolódó szócikkek
| Előző pápa: XIII. János |
|
Következő pápa: VII. Benedek |
