VIII. Gergely pápa

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Gergely pápa (egyértelműsítő lap)

VIII. Gergely pápa
a katolikus egyház vezetője
Eredeti neve	Alberto di Morra
Született	1108 körül Benevento
Megválasztása	1187. október 21.
Beiktatása	1187. október 25.
Pontifikátusának vége	1187. december 17.
Elhunyt	1187. december 17. (kb. 79 évesen) Pisa
Előző pápa Következő pápa III. Orbán III. Kelemen
A Wikimédia Commons tartalmaz VIII. Gergely pápa témájú médiaállományokat.

VIII. Gergely (Benevento, 1108 körül – Pisa, 1187. december 17.) uralkodói néven lépett Szent Péter örökébe a katolikus egyház történetének 173. pápája. Gergely mindössze egy hónap és huszonhét napos pontifikátusa csupán annyira volt elegendő, hogy a Szentföldről érkező hírekre reagáljon, és arra felhívja Európa figyelmét is. Egyéb jelentős esemény azonban nem köthető rövid uralkodásához.

Élete és pályája

Eredetileg Alberto de Morra néven látta meg a napvilágot Beneventóban. A dél-itáliai város a pápák uralma alatt állt, így nem csoda, hogy a nemes családból származó Alberto közel került az egyházhoz. Szülei neveltetését is egyházi kereteken belül oldották meg. A kiváló oktatásban részesülő gyermek ifjú korában szerzetesi fogadalmat tett, azonban a források eltérő információkat adnak afelől, hogy ciszterci szerzetes lett, vagy a Monte Cassinoi bencés kolostor lakójává vált. Mindenesetre a szerzetesi élet után a világi papság soraiba állt, és 1155-ben IV. Adorján pápa bíboros-diakónusnak szentelte fel, majd 1158-ban a San Lorenzo in Lucina-templom címzetes bíborosa lett.
A pápai udvar elismert klerikusává vált, aki finom modorával, békés és szeretetreméltó természetével és becsületességével vívta ki tiszteletét a bíborosi kollégiumban. III. Sándor pápa ezen tulajdonságai miatt kancellárjává nevezte ki. Az egyházi krónikák szerint egyébként ő volt az utolsó, aki felvette a kancellári címet egészen X. Pius koráig. A források Alberto után már csak kancellár-helyettesekről szólnak. Ennek okát azonban pontosan nem lehet tudni.

Diplomáciai ügyekben is előszeretettel küldték az egyházfők, hiszen természete és okossága leggyakrabban elsimította a problémákat. 1161-1162-ben Dalmáciában és Magyarországon volt pápai legátus, 1163-ban Barbarossa Frigyes udvarában tartózkodott. 1165 és 1167 között újra Magyarországra látogatott, III. Sándor pápa legátusaként. Huzamosabb időt töltött Dalmáciában, és 1166 körül, miután Lombard Péter távozása után megürült a spliti érseki szék, a klerikusok megválasztották a város egyházának az élére. A város világi polgárai, akiknek joguk volt beleszólni a választásba, ellenezték ezt az új érsek kinevezését, így végül önként lemondott erről az egyházi méltóságáról. Egyike volt annak a két bíborosnak, akik III. Sándor követeiként Angliába utaztak, és 1172-ben részt vettek az Avranches-ban megtartott tanácskozáson, amely felmentette II. Henrik, angol királyt Thomas Becket meggyilkolásának vádja alól. Ezen felül Alberto Portugáliába is ellátogatott, ahol az új államnak még mindig nemzetközi elismerésre volt szüksége a szomszédos Kasztília ellen. Ezért a pápa képviselőjeként Alberto koronázta meg II. Alfonzt az ország királyának.

Életének utolsó két hónapja

1187-ben váratlanul meghalt III. Orbán pápa Ferrara városában. A bíborosok azonnal összegyűltek, és Ferrarában megválasztották Péter trónjának örökösét. A konklávé tisztában volt az egyház szorongatott helyzetével, hiszen Szicília és a Német-római Birodalom házasság révén szövetségesekké vált, a két hatalom között pedig a Pápai Állam jelentős fenyegetettségben van. Ezt csak fokozta Henrik herceg közeledő serege. A bíborosok tehát úgy vélték, ideje egy olyan egyházfőt megválasztani, aki békét tud teremteni a világi hatalmak és a Laterán között. 1187. október 21-én egyhangúlag választották meg Alberto bíborost, aki felszentelésekor felvette a VIII. Gergely uralkodói nevet.

Az új pápa azonnal felvette a kapcsolatot Barbarossa Frigyes udvarával, és méltányosabb tárgyalások fejében elérte, hogy a császár visszahívja gyermekét és seregét Itáliából. Gergely igyekezett megoldást találni a közelgő tárgyalásokra, de egy váratlan esemény végül megmutatta számára, hogy mit kell tennie. A Közel-Keletről érkező hírnökök rossz hírekkel szálltak partra Itáliában. Július 4-én Szaladdin szultán vezetésével elesett Hattín, Palesztina kulcsa. Nem sokkal később, október 3-án pedig Jeruzsálem is az iszlám hódítók kezére került. A pápa körlevélben értesítette a keresztény uralkodókat a történtekről. Az események egy emberként rázták meg a keresztény Európát.

Gergely a levélben felhívta az uralkodókat egy harmadik keresztes hadjárat indítására. Emellett a pápa kiadta Audita tremendi bulláját, amelyben keresztes háborúra hívta fel Európa minden lovagját. A harmadik keresztes hadjárat indulásához Gergely kibékítette a két ellenséges kikötővárost, Pisát és Genovát, majd Pisában elérte a keresztes hadak és hadi anyagok szállításának kedvezményét.

A hadjáratot azonban már nem élhette meg, ugyanis Pisában váratlanul meghalt december 17-én.

Művei

• Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)

Jegyzetek

Előző pápa: III. Orbán

Római pápa 1187

Következő pápa: III. Kelemen