VIII. Piusz pápa
Ebben a cikkben elmélyülünk a VIII. Piusz pápa lenyűgöző világában, feltárva annak számos oldalát és a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatását. Ennek mentén elemezzük mind eredetét, mind időbeli alakulását, részletesen megvizsgálva a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását. Ezen túlmenően a VIII. Piusz pápa-ről különböző nézőpontokat és szakértői véleményeket ismertetünk azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről az izgalmas témáról. A tudományban, a kultúrában és a technológiában betöltött relevanciájától a mindennapi életünkre gyakorolt hatásáig különböző oldalról közelítjük meg a VIII. Piusz pápa-et azzal a céllal, hogy gazdagítsuk olvasóink ismereteit és megértését ezzel a rendkívül fontos témával kapcsolatban.
| VIII. Piusz pápa | |||||
| a katolikus egyház vezetője | |||||
.jpg) | |||||
 | |||||
| Eredeti neve | Francesco Saverio Castiglioni | ||||
| Született | 1761. november 20. Cingoli | ||||
| Megválasztása | 1829. március 31. | ||||
| Beiktatása | 1829. április 5. | ||||
| Pontifikátusának vége | 1830. november 30. | ||||
| Elhunyt | 1830. november 30. (69 évesen) Róma | ||||
 | |||||
| VIII. Piusz pápa aláírása | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz VIII. Piusz pápa témájú médiaállományokat. | |||||
VIII. Piusz pápa, született Francesco Saverio Castiglioni (Pápai állam, Cingoli, 1761. november 20. – Róma, 1830. november 30.) volt a 253. római pápa, 1829. március 31-től haláláig.
Élete
XII. Leó pápa halála után Giuseppe Albani bíboros javaslatára választották meg őt, mint a konzervatívok között a legmérsékeltebbet pápává. Az új pápa az Egyházi állam kormányzását az igen konzervatív Albanira bízta.
VIII. Piusz az 1830-as francia forradalmat követően elismerte I. Lajos Fülöp királyságát, ugyanakkor az itáliai polgári forradalmat hevesen ellenezte. A latin-amerikai függetlenségi mozgalmakkal kapcsolatban is a legitimista álláspontra helyezkedett.
Meg volt győződve arról, hogy a vallási közömbösség és a protestáns missziós társulatok tevékenysége okozza a társadalom végromlását, párosulva a titkos társaságok, például a szabadkőművesek és az olasz carbonarik aknamunkájával. Dekrétumaiban elítélte ezeket a csoportokat, és elrendelte, hogy az egyháznak csak a legvégső esetben szabad engedélyeznie a vegyes házasságokat, és kizárólag akkor, ha a gyermekeket katolikus hitben nevelik fel.
Nagy örömet szerzett neki a brit parlament határozata a katolikusok egyenjogúságáról 1829-ben.
Művei
- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). Cooperatorum Veritatis Societas. (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Jegyzetek
Források
- Gergely Jenő: A pápaság története. Kossuth Könyvkiadó, 1982. ISBN 963-09-1863-3
- P. G. Maxwell-Stuart: Pápák krónikája.
- Giuseppe Mondin: Pápák enciklopédiája. Szent István Társulat, Budapest, 2001. ISBN 963-361-295-0
| Előző pápa: XII. Leó |
|
Következő pápa: XVI. Gergely |
|
Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |